Udine

Ősszel - a nyári hőséget elkerülve - szeretek Délre utazni. Az idén október 4-én a szabadjegyem ingyenességét kihasználva Ausztria felől az Alpok közeli első olasz nagyváros Udine történelmi központját néztem meg. A Szentgotthárdtól 23 km-re Fehringig autóztam, majd innen az elővárosi vonattal 5:11 órakor Grazig utaztam.

hajnalban az ÖBB állomás Grazban az IC busszal

A negyedórás átszállási idő alatt az állomási ingyenes újságot lapozgattam. A migránsok letelepítése elleni magyarországi népszavazásról szóló cikkben nem említették meg, hogy a szavazók 98,4 százaléka elutasította őket. Magán akcióban több újságban is kiegészítve tollal beleírtam az eredményt néhány szó kíséretében, majd visszaraktam. Grazból az ÖBB IC busz Klagenfurtig száguldott az autópályán. Az emeleti részen előre ültem, hogy minél többet láthassak a tájból. A két órás 6:30 – 8:30 közötti menetidő alatt csak Wolfsbergben álltunk meg.

Klagenfurt vasútállomás modern belseje nagyon nem tetszett. Sokáig nem kellett néznem, mert felléptem a 8:42 órakor Dortmundba induló vonatra.

Klagenfurt ÖBB állomás

Villach vasútállomás nagycsarnokán már szebb falfestményeket látni. Udinere a regionalexpressel 11:30-ra értem számos hosszú alagúton át gyönyörű hegyek mellett.

A régi állomásépülettől kezdődik már az óváros.

A városfalból, kapuiból és védőtornyaikból alig maradt. Ezek egyike a körtérnél a Porta Aquileia.

Innen kezdtem az óváros feltérképezését. (A szomszédos fákkal szegélyezett, de már modern utca a Viale Ungheria, ami Magyarország allé névre fordítható.)

A régi házak között megbújva a Beata Vergine del Carmine templom nyitott ajtaján lehetőségem volt annak barokk belsejében nézelődni.

További sétámat az úton folytattam, ami a Piazza della Libertánál (Szabadság térnél) ért véget. Ez az óváros szíve, amit a legszebb épületek vesznek körül. A velencei-gót stílusban, rózsaszín fehér márvánnyal borított Loggia del Lionello, mögötte a Caffé Contanera épülete áll a városházával.

Szemben reneszánsz árkád, amely felett az 1527-ben épült Óratorony (Torre dell'Orologio) magasodik. Ez egyértelműen a velencei Szt.Márk tér óratornyának másolata. Tetején a két mór bronzalak minden órában megkondítja a harangot.

A háttérben a város egyetlen dombján áll az udinei vár, ami igazából palotája és rezidenciája volt egykoron Udine velencei kormányzóinak.

Jelenleg az alsó szinteken Régészeti Múzeum (Museo Archeologico), numizmatikai gyűjtemény, fotográfiai kiállítás, és a Risorgimento korának az olasz nemzeti egységmozgalomnak szentelt múzeum is helyet kapott, a felső szinteken a Galleria d’Arte Antica, ahol többek közt Tiepolo, Caravaggio, Bronzino, Carpaccio festményeiben gyönyörködhettem. A középkorban még igazi vár állt itt, de az 1511-es földrengés során az elpusztult. Helyébe építették a palotát, amelynek alapja a XVI. századból való.

Mellette találjuk Udine legrégebbi templomát, amelyet vélhetően a XIII. században építettek. Egyes leletek arra utalnak, hogy ennél jóval korábbi is lehet. A torony tetején az aranyszínű Mihály arkangyalt, a város egyik jelképét már jó messziről látni lehet. Kinyújtott karja mindig az aktuális széljárást követi. Gyönyörű panoráma nyílik a városra és a környékre, még az Alpok vonulatait is látni lehet.

A régi korok hangulatát érezni az óváros utcáit járva. Néhol korábbi ablakkeretek és falfestések nyomai bukkannak elő a vakolat alól.

halpiac csarnoka

Porta Torriani 

Több olyan nevezetes épülete is van, amely a lagúnák városára emlékeztet. Ami nem véletlen, mivel Udine közel négyszáz évig velencei fennhatóság alatt állt.

Udine másik szép tere a Piazza Matteotti. Nyugati oldalán a város egyik legrégebbi temploma a San Giacomo, amelynek barokk homlokzatú első emeletén egy külső oltár látható. Innen is tudtak misét celebrálni a téren elhelyezkedő hívek számára. A tér volt a város fő piacának helyszíne, és a különböző lovagi tornák, karneválok központi helye is. A tér közepén egy 1543-ban épült kutat láthatunk.

Udine legjelentősebb egyházi épülete a román és gótikus stílusban épült három hajós katedrális. Alapvetően a XIV. században lett kész, de az 1700-as években teljesen átépítette belülről barokk stílusban a nagyon gazdag Manin család. Az akkori Itália legnevesebb művészei varázsolták újjá a templomot, ami ennek megfelelően egészen lenyűgöző látványt nyújt belülről. Leghíresebb művészeti alkotásai Giambattista Tiepolo festményei, freskói, amelyek nagyrészt a jobb oldali hajó kápolnáiban láthatóak.

A dóm egyes mellékkápolnái és a keresztelő a torony alatt is ingyen látogatható a Museo Del Domoban. Itt további szépséges freskókat csodálhattam meg. Októberi ottjártamkor nem volt látogatható 12-16 óra között. A dóm téglatornya nem nevezhető szépnek, évszázadok óta így áll befejezetlennek tűnve.

A Dóm déli oldalán, átellenben a kis téren az Oratorio della Purita egyszerű kis épületében Giambattista Tiepolo és fia, Giandomenico csodálatos freskói láthatók a falakon és a mennyezeten. Az épület 1680-ban színháznak épült, de 80 évvel később visszavette az egyház, nem tűrvén ilyen ördögi intézmény működését a dóm közvetlen közelében. Az Oratorio csak 10-től délig van nyitva, ingyenesen látogatható. Állítólag csak külön a dóm gondnokától elkért kulccsal lehet látogatni annak, aki nem 10-12 között érkezik. Ez sajnos elmaradt, mert egy nagy zápor miatt nem tudtam egy órán át a dómból az utcára kimenni. Utána meg sietnem kellett a vasútállomásra.

Egy pizza vétele még belefért az időmbe. A 17:23 órai visszaindulás után éjfél előtt értem Fehringbe az autómhoz, onnan pedig hajnali 2 órára haza az őzek keresztezte utakon. Udine tökéletes egynapos kirándulás céljára is.