Harz hegység 1. rész: Wernigerode

Több nyáron át a tetőtéri lakásunkban vendégeskedett egy német család. Azóta sajnos elváltak. A férfi Jens új városba a Németország közepén Szász-Anhalt tartományban található Derenburgba költözött. Tudta, hogy szeretek utazni és a szép műemlékeket szívesen fotózom. Az Interneten rákerestem lakhelyére és környékére, ami több települést is a Grimm mesékben illusztrált ámulatos faszerkezetes házakkal jellemezte. Megírtam, hogy el fogok utazni hozzá, amire ő vállalta az idegenvezetői szerepet. A szomszédos nagyobb, de még szebb városban Wernigerodeban beszéltük meg a találkozót. Sajnos asszonykámnak nem volt kedve utazni, mert oda és vissza is 1-1 éjszakát a vonaton kellett volna aludnia.

A Cseh- és Németország felé a legalkalmasabb vonattal a Metropollal indultam Bp. Keletiből 20:05 órakor. Októberi szerda lévén alig utaztak rajta, így gondoltam Drezdáig kialudhatom magamat. Érkezés előtt 10 percre állítottam be az ébresztőmet, de akkor még mindig a cseh vasúton gurultunk, mert Brno/Brünn után felsővezetéki hibák miatt 2,5 órát késett a vonat. A 7 óra utáni világosság az Elba völgy szépségét láthatóvá tette, mégis a mozgó vonat ablakán alig sikerült a szép táj megörökítése.

Elba mentén Ústí nad Labem (Aussig an der Elbe)

Elba mentén Děčín (Tetschen)

Drezdaba érve a 7:20-as csatlakozás helyett már csak 10:15-kor indulhattam tovább Lipcséig. 

néhány cent bedobásával elindulnak a vonatok

A szász fővárost elhagyva Radebeaulban a keskeny nyomtávú vasút gőzöse állt az ütközőbaknál.

Radebeaul

Lipcse hét boltívvel fedett vágányai és a vasútállomásának méretei lenyűgözőek. 

Újabb átszállás következett Halle felé. Itt is csarnok borítja a vágányokat.

A vasúti szabadjegyemmel eddig tudtam ingyen utazni, mert innen már a HEX magánvasút vonatjain fizetni kell.
  

Egységesen 15 euró a menetdíj, bárhová is utazik a vonalon valaki.  A HEX Harz – Elbe – Express rövidítése, de a Hex az boszorkányt is jelent. Ez nem véletlen, mert a Harz hegység a mesék világát is jelenti. Az 1142 m-es Brocken-hegy Goethe Faustjának leghíresebb jelenetének, a boszorkányok gyülekezésének színhelye. A turisták Wernigerodeből egész évben a gyaloglás helyett választhatják a keskeny nyomtávú vágányon a kis gőzvontatású vonatot is az idejutásukhoz. Másnap a reggel 8 órakor induló járatot eljöttem megnézni. Az eső ellenére a 39 eurós menettérti tarifát legalább tizenöten megfizették.

Harz keskeny nyomtávú vasút állomása Wernigerodéban

A végállomás Németország legmagasabban fekvő vasútállomása adótoronnyal. A hegy kopár csúcsai a helyiek fantáziájában régóta az ördögökkel és a boszorkányokkal kapcsolódnak össze.  Wernigerodeba az eredetileg tervezett 11:18 helyett végül 15:18-ra értem. 

A barátom igazodott a késésemhez. Úgy terveztem még otthonról indulva, hogy a várost és két múzeumát közösen megnézzük 16:40-ig. Aznap nem indultam vissza, mert akkor alig láthattam volna Wernigerodeból valamit. Vidám beszélgetésben jártuk a sétáló utcáit a városházáig. Minden háza ékszere az óvárosnak. 

Szent Szilveszter templom 

Szent Szilveszter templom

Szent Szilveszter templom

Szent Szilveszter templom

Szent Szilveszter templom

négyszázéves megferdült favázas ház

Esteledve egy kis falatozásra meghívott a Mekibe, miközben nekem egy olcsó szállásról szereztünk információt a mobilnetjén. Elbúcsúztunk miután megbeszéltük az utolsó találkozásunk óta történt eseményeinket.

Másnapra a csepergős idő nem szűnt meg, hanem rosszabbra fordult. Ez sem tántorított el az addig még nem ismert utcák bejárásától. Fél nyolctól 10 óráig koptattam a macskakövezetet.

Johannita templom

vasutas lehet a ház lakója

Az emlékárusoknál és másutt is boszorkány figurák jellemezték a mesés várost. A kirakatok rendezettsége is tetszett.

szójáték a szívélyesből boszorkányos lett 

Wernigerode és a környék gazdagsága az évszázadokig tartó ezüstbányászatnak köszönhető. A Hófehérke és a hét törpe meséje is az ezüstbányászokról ihletődött.

A piactéren álló tornyos városházát 1277-ben eredetileg színháznak építették. Esküvői helyszín háttereként is kedvelt az ifjú házasoknál.

Csupán néhány bástya és városkapu maradt meg az egykor a lakosság védelmét szolgáló falrendszerből.

A város felett magasodik a XII. században épült kastély, ami a középkorban a császárok vadászkastélya volt most pedig múzeum.

A XIX. században építették újjá romantikus stílusban. A barbár szovjet katonák alaposan kifosztják, de ennek ellenére sikerült annyi bútororral berendezni 30 helyiségét, hogy az a középkori német nemesség életkörülményeit szemléltetni tudja.  Nem kevés látogató érkezett a nyitásra az eső ellenére. Sajnos kívülről az egész épületet egy fényképen nem lehetett megörökíteni.

a várba ezzel is feljutni

A termeiben való fotózásért nem kértek külön tarifát, hanem azt tiltották, de mégis mindenki vakumentesen kattintgatott, amikor a teremőr nem vette észre. Az egyikük románul telefonálva igyekezett figyelni a látogatókat.

A kastélyudvar párkányáról szép kilátás nyílik a környező hegyekre. Egy irtásos részen drótkerítés szakaszt láttam őrtoronnyal, ami az egykori vasfüggönyre emlékeztetett, amit a két német állam közé húztak. Valószínű ebből hagytak meg egy szakaszt szemléltetésképpen az utókornak. Valamikor az NDK határvidéke volt ez a térség.

Wernigerodéból a szűnni nem akaró esőben 12:25 órakor indultam tovább a busszal húsz percre lévő Derenburgba. Arról a következő részben írok.