2016. november 22., kedd

Harz hegység 2. rész: Derenburg

Miután Wernigerode gyönyörű belvárosát megnéztem a szűnni nem akaró esőben húszperces buszozás után 12:44 órára Derenburgba értem. Ez a 2,6 ezer lakosú városka a Harz hegység előtti síkság szélén fekszik 155 m magasan a tengerszint felett. A térség azon kevésbé ismert csodálatos faszerkezetes házakból álló városkája, amely képviseli a hagyományos német építészetet.





































most lakóház, de egykoron kórház volt

általános iskola

A gyors folyású Holtemme patak mellé épült. Az őskorban itt élőktől is maradtak emlékei. A városszéli sírokból az ásatások során teljes csontváz, kerámiaedények, kagyló ékszerek, üveg és borostyán illetve egy kis aranymedál kerültek elő. A szomszédos település Benzingerode szélén menhirek (faragatlan függőleges őskori kőoszlopok) is találhatók.

Kétórás séta alkalmával jártam végig csendes utcáit. A buszmegállóval szemben található a központja a Marktplatz. A régi városháza 1764-ben leégett, amelyet 1789-ben újjáépítettek és a mai napig is testületi ülések megtartására használják.

Mögötte a Szentháromság templom XIII. századi ferde tornyai tűnnek fel. A román kori templomhajót le kellett bontani és helyébe 1727-ben barokk stílusban épült meg a másik. Már 1014-ben állt itt egy régebbi templom. Erről a tornyok közepéig megmaradt sötétebb kövekből álló falrész tanúskodik. Minden ajtaja zárva volt. Derenburgban lakó ismerősömet kértem, hogy utólag csináljon nekem fényképeket a templom belsejéről, de nem tartotta annyira látványosnak, így nem küldött.



Várost védő falai már régóta nincsenek, de az utca elnevezésekből (pl.: Burgstrasse, Obermauerstrasse stb.) tudható, hogy volt. Az első vár, valószínűleg a mai Szentháromság templom (Trinitatiskirche) helyén volt. A további magyar betörésektől, hogy megvédje Szászországot I. Heinrich meghagyta, hogy mindenütt erős várakat építsenek. Királyi parancsra a vár védelmében és őrzésében minden kilencedik férfinak szolgálnia kellett, a környező falvaknak pedig élelmezniük kellett őket. (Később hasonlóan cselekedett IV. Béla királyunk a mongol-tatár járást követően.)
Az egész belváros egységes képet mutat a faszerkezetes házak sorával. A régebbiekben több az elhajló gerenda.



Gazdasági épületei is egységes sort alkotnak. Az egykori városfal nyomvonalán húzódnak, amely köveit feltehetően felhasználták hozzájuk.


Párat még találni az utolsó nagy tűzvész (1677) előtti időkből is. A lángokban 1720-ig a német nyelvű területeken nemcsak házak, hanem boszorkányoknak mondott asszonyok is elégtek. Az 1555-ös derenburgi ősnyomtatvány erről számol be.

Ritkán gazdátlan és romos állapotú házat is találni közöttük. A felújításuk csak környezetbe illő stílusban lesz majd lehetséges.


Az NDK korszak szürke házainak többsége sok színben megújulva igazi turista látványossággá vált. 


A parkos, vadászkastély jellegű szálloda az óváros mellett található. Elegáns bútorzattal berendezve fogadja a vendégeit. Egy helyen még nosztalgiából az ablakból lógatva NDK zászlót is láttam.










A városka egyetlen múzeuma az Indián Múzeum a Holtemme patak kanyarulatában található.

Innen 28 perces buszozással Halberstadtban folytattam a kirándulásomat, ami következő részben lesz olvasható.

Derenburgot 935-ban kapta meg hűbéri adományként rendkívüli hűségéért gróf Hans von Blankenburg a magdeburgi birodalmi gyűlésen I. Heinrichtől (Madarász Henrik). Az Itáliába való költözése miatt III. Ottó meghagyta kormányzónőnek Mathilde von Quedlingburg apátasszonyt a 993-as derenburgi birodalmi gyűlésen. Az Ottó császárok gyakran derenburgiakat neveztek ki nádornak. A települést 1009-ben II. Heinrich átadta a királyi udvarral együtt a gandersheimi káptalannak, ami így elvesztette politikai jelentőségét. A Gandersheimi Apátság adományképpen később másoknak a Regenstein grófoknak adta a derenburgi birtokot. Ezután évszázadokig Derenburg történelmét a Regenstein grófok határozzák meg. A XIV. században harcok színtere lett a város a Regenstein grófok és a halberstadti püspök között, amely során kirabolják a Derenburg uradalmához tartozó falvakat. A derenburgi első kastélyt már 1126-ban II. Friedrich von Sommerschenburg lerombolja. A városfal a XIII. században épül fel, amit a harmincéves háború (1618-1648) pusztított el.

Az 1623-as évben 6000 lovas és zsoldos kifosztotta a helyet gróf Schlick tábornagy vezetésével, miközben a város nagy része leégett. Az 1677-es újabb nagy tűzben további 110 épület és a templom tornyai pusztulnak el. A Porosz Királyság 1701-ben a derenburgi uradalmat újra magához csatolja és csapatokat állomásoztat a városban. Az utolsó boszorkányégetés a német nyelvű területeken feltehetően 1720 körül volt Richtenbergben. A hétéves háború során 1757-ben a francia csapatok elfoglalják Derenburgot. A napóleoni háború során 1806-ban elfoglalják a várost a franciák és ettől kezdve a Westfáliai Királysághoz tartozik. A cukorgyárat 1879-ben létesítik, de ennek ellenére a várost elkerülik a további iparosítások. Derenburg a vasúthoz Langensteinen keresztül 1880-ban kapcsolódik, további bővítést terveztek, de végül nem valósult meg, mivel az egykori tanácsosok innen folytatva a vasút jelentőségét rosszul mérték fel, másfelől a hajdani földtulajdonosok részéről ellenállásba ütközött. Derenburgban 1907-ben alapítják meg az áramszolgáltató társaságot, ami által éllovas volt a villamosításban. A villamos energiát a Petersmühle (Péter malom) termelte, ami jelenleg üveggyár. Összesen 47 települést látott el árammal.






Két színházat is alapítanak 1920-ban, amelyek számos előadás után mégis 10 évvel később bezárnak. Derenburg ezeréves fennállását 1937-ben megünnepli. Az amerikai csapatok 1945. április 11-én foglalják el a várost. Brit csapatkommandó veszi át tőlük 1945. június 1-től Derenburg irányítását. Majd még egy csere történik, amikor a szovjet katonaság vonul be. Ezzel elvált Derenburg sorsa és az újraegyesítésig a NDK része lett. A vasúti közlekedést 1968-ban leállítják és idővel felszedik a síneket. 
balra lent az egykori vasútállomás
Az 1050 éves létezését 1987-ben megünneplik. Ez alkalomra az NDK kultúrszövetsége egy érmet adott ki a városháza 1425-ös ábrájával. A 2010. január 1-től a független város a Blankenburg vezette közös önkormányzat részévé válik Heimburg, Hüttenrode, Timmenrode és Cattenstedt településekkel együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése