utazások: Valencia és térsége

Az idén (2010) is a szabadság kivételére az ősz volt a legjobb választás. Az októberi hazai hűvösből a napsütötte Spanyolországba menekültünk a kollégámmal.

Hozzám hasonlóan ő is a káros szenvedélyek helyett inkább távoli olcsó utazásokra költi a megspórolt pénzének egy részét. A vasúti szabadjegyünket kihasználtuk. Kétnapi vonatozás után Zürich – Genf – Lyon – Béziers útvonalon jutottunk el a 785 ezer lakosú Valenciába. Budapestről fekvőkocsiban aludtuk át az éjszakát Svájcig. Több fülkét magyarországi cigány örömlányok béreltek ki, akik az alpesi országba indultak szolgáltatásaikat nyújtani. Némelyiküket már Zürichben elkísérték a csendőrök persze nem a szeretkezés imitációjáért. Oda- és visszaútban is a dél-franciaországi Béziers-ben voltunk kénytelenek egy-egy éjszakát tölteni egy alacsonyabb színvonalú szálláson.

Béziers

Béziers (Foto:Molnár Szabolcs)

A spanyol határnál átszállás nélkül szerelték át a vonatunkat a szélesebb nyomtávú vágányon való közlekedésre. A pótdíjas szerelvényben mindenkinek fülhallgatót osztottak, amelyen keresztül a monitorokon látható film hangja és 3 zenecsatorna volt élvezhető. A zöld növényzet a Pireneusok után egyre jobban megritkult és az aljnövényzet nélküliség lett jellemző a szárazabb vidéken. Az itteni vörös talaj a kolontári tragédiát juttatta eszünkbe, de itt szerencsére, mint Csopak térségében ez természetes szín már évmilliók óta. A pálmafák és a narancsligetek lenyűgöző látványában volt részünk több száz kilométeren át, amíg estére Valenciába a második legnagyobb katalánok lakta városba nem értünk. A pályaudvar palotaegyüttese díszes csempézettségével és patyolat tisztaságával ámulatba ejtő.

Valencia vasútállomása olyan mint egy palota

Valencia vasútállomása az esti fényekben is gyönyörű

Valencia vasútállomása belülről is pazar díszítésű

A közlekedési lámpák piros jelzését a gyalogosok erre felé „Jól nézz körül!”-ként értelmezik, nem pedig az áthaladás tilalmaként. A szállásunk a meseszép centrum szűk sikátorai között rejtőzött. A vendégmunkásként itt dolgozó lengyel és orosz szállodai személyzet kedvességével, segítőkészségével, rendszeretetével kényelmet biztosított a szobafoglalóknak.

a katedrális

Serrano tornyok és volt kolléga Molnár Szabolcs

Foto: Molnár Szabolcs

selyempiac (Foto: Molnár Szabolcs)

Foto: Molnár Szabolcs

A várost a római konzul Decimus Iunius Brutus alapította Kr. e. 138-ban Valentia néven. Száz évvel később az első római kolónia is létrejött.
Az arabok 711-ben elfoglalják és a Córdobai Kalifátus része lett. El Cid vezetésével a keresztény csapatok ugyan 1094-ben visszafoglalták, de már 1102-ben ismét a mórok kezére került. I. Aragóniai Jakab 1238. szeptember 28-án visszaszerezte a várost és a Valenciai Királyság fővárosává tette. A Reconquista során I. Kasztíliai Izabella 1492-ben Spanyolországhoz csatolta.
Az első Bibliát romani nyelven 1478-ban nyomtatják ki.
A napóleoni háborúk idején, 1812. január 9-én hosszas ostrom után elfoglalták a Suchet vezérlete alatt álló franciák.
A spanyol polgárháború alatt a város mindvégig a köztársaságiak kezén volt. Franco katonái 1937-ben blokád alá vették.
Az időjárás előrejelzés alapján terveztük napi kirándulásainkat a városkörnyéki gyorsvasút hálózatain. Minden nagyobb állomást jegyellenőrző kapuk zárják körbe.

Első nap délelőttjén a tengerparti Saguntoban (Sagunt katalánul, Saguntum latinul) az óriási fellegvárt jártuk körbe, amely tövében egy római színház található. Ezt erősen kritizálható módon újították fel. Ez a kisváros 30 km-re északra található Valenciától harminc percnyi vonatozásra. Már a vasútállomástól kezdődik a hegyre kúszó hatalmas 1 kilométeres várrendszer. Kaktusz liget borítja a sziklákat. Már az ibérek óta áll itt vár. A rómaiak, karthágóiak, mórok idejében is nagy jelentősége volt e jól védhető tengerparti erődnek.

Sagunto (Foto: Molnár Szabolcs)

Délután Jérica (Xérica katalánul) városka dombra épült tarka mediterrán házait és a harangtornyát övező bástyák csipkéit csodáltuk. Az ikerdomb erdős részén négyszögletes figyelőtorony vigyázott egykoron a lakók nyugalmára. Alatta egy patak kanyargott a magas sziklafalak szurdokában.

Jérica (Foto: Molnár Szabolcs)

Másnapra a megjósolt eső miatt Valencia modern épületcsodái között az óceánáriumban töltöttünk több órát, ahol mind a meleg és mind a hideg vizek többszázas élővilága kápráztatta szemünket. Üvegalagutakon keresztül láthattuk a felettünk elúszó félelmetes cápákat és a megannyi egzotikus formájú halat. A delfinshow-t a zsúfolásig megtelt lelátón figyelhettük. A madárházban élénkpiros, rózsaszín és fűzöld tollazatú madarak olykor névjegyüket hagyták a látogatókon.

Harmadik nap délelőtt Navajas és nem Nyavajás J falucska pálmaligetes villái között a templom mögötti folyócska völgyében sétálva fényképeztük a vízesést és annak szivárványát. Egy elmozdult szikla visszatolásával is megpróbálkoztam.

Délután a szomszédos Segorbe (Sogorb katalánul) várfal övezte jellegzetes utcáit tapostuk.

A vidéki emberek „olá”-t kiáltanak az ismeretlen turistáknak is, de ezt ne higgyük lerománozásnak, mert csupán ez az ő köszöntésük! A parkos dombon az ezeréves mór toronyból a környék körpanorámája terült elénk. Régészeti feltárás folyt.

Az ibéralapítású, a rómaiak által Segobrigának nevezett település, püspöki székhely. Katedrálisa a XIII. században épült, később többször átalakították. A kerengője XII. századi, eredeti formájában maradt az utókorra.

Segorbe katedrális

Segorbe Szent Márton templom

Valenciába visszaérve sötétedésig maradt időnk a kikötőben a tenger fodrait nézni. Egy mellékutcából ránk kiáltottak, hogy vegyünk marihuanát. Persze nem kellett, mert mi koka kedvelők vagyunk a coca cola változatában. J

Negyedik nap délelőtt Xátiva összeépült 2 fellegvárának szépségét örökítettem meg a fényképezőgépemmel. A lépcsőzetes sziklákra emelt mór falak alatt az óváros nyüzsgése és apró főtere volt kivehető. Itt élt a Borja (olaszul Borgia) család, amely két pápát is adott a katolikus egyháznak: III. Callixtust és a hírhedt VI. Sándort.

Délután a közeli Montesa sűrű kaktuszokkal övezett ösvényén feljutva tárult elém a homokkővár pompázata. A sziklák hasadékaiba bújva menekültem meg a bőrig ázástól. A zápor elmúltával alaposabban megszemlélhettem az erősséget, amely szintén mór jelleget is viselt.

Még maradt időm a vasútvonal végállomásán a szurdok mellé épült kis festői városka Moixent bejárására. A figyelőtornyok és a templom kék mázas tetőcserepei hátterével készítettem az emlékfotót az egyik törpefákkal benőtt szirtről.

Ötödik nap apró tengerparti városkák Silla, Sueca mediterrán jellegzetességeit szemléltük.

Silla vasútállomása

Silla vasútállomás előtti sétány

Silla

Sueca

Majd az ezer méter feletti hegyek között rejtőző Alcoyba utaztunk több alagúton keresztül, amelyeket néhol tűz pusztította kopár hegyek szegélyeztek. Nagy hidak íveltek az alacsony vízhozamú folyócska felett a város két felét összekötve. Jobb partján a házak sűrűjében rövid időre egy illatos parkban pihentünk meg. A közeli kilátóból a szemközti szurdok festői látványát a zápor párája zavarta meg kis időre. A néhány csepp áldás után ellenállhatatlan vonzalmat éreztünk a kanyon bejárására. Időnk fogytával csupán két km-re juthattunk be, de ez is lenyűgöző volt.

Hatodik nap Valencia ligeteit jártuk be, ahol különleges öreg fák között rejtett szobrok virágkoszorúi adták az alkalmat a fényképezőgépünk kattintására. Madárházak húzódtak meg a lombok árnyékában, ahol papagájok és pintyek ugráltak. Három pár Sándor-papagáj önállósított szabad életet folytatott a park fáin a látogatók örömére.

Valencia (Foto: Molnár szabolcs)

A Valenciát egykor ölelő vizesárkából elvezették a folyót így növelve a zöld terület nagyságát. Különleges fákkal, mint pl. a rózsatüskés-palacktörzsű fák között napi edzésüket tartották a kocogók. E szemet gyönyörködtető katalán város felújított régi házaival és ízléses új épületeivel Európa legszebb nagyvárosai között a helye.

Hazajutásunkban - az egyre erősödő franciaországi sztrájk miatt - buszozni is kényszerültünk. A selyemipar egykori városában Lyonban az átszállásunk közötti időt rövid városnézésre szántuk.