Stary Sacz / Ószandec

Testvér látogatóban

Megcsonkított hazánkat olyan népek veszik körül, akik nem szeretik, vagy csak megtűrik a magyart. A lengyelek viszont egyenesen imádnak minket. Ennek bizonyságát tapasztaltuk 2010. augusztus 27 – 30 között.  Péntek reggel viszontlátogatásra indult a keszthelyi csapat a Dunajec és a Poprád folyó összefolyásánál található Ószandecbe (Stary Sacz), amelyhez Balatonszentgyörgyön csatlakozott a családunk. A Heves megyei pihenő után a Felvidéken Kassa, Eperjes érintésével folytattuk utunkat. A hazai párlatok fogyasztása során lengyel dalocskát tanultunk Pável atyától a tolmácsunktól. A lengyel cisztercita alapítású Bártfán egy órácskát megállva gyönyörködhettünk a főtér pompás épületeiben és a régi 1508 körül épült magyar címeres városházában. Gazdag kőcsipkéje, reneszánsz lépcsőfeljárója és a meredeken emelkedő díszes tetőzete kissé takarásban volt a város alapításának 759. évfordulójára rendezett ünnepségre felállított kereskedő sátrak és pódium miatt. A Szent-Egyed templomban szárnyasoltárok kápráztatták a betérőt. Ezek a kincsek 90 éve már más nemzet vagyonát gyarapítják. A Szepességet - több ruszin falut érintve - nyugati irányba Ólublon (Stará L’ublovna) keresztül hagytuk el.

A Poprád folyó mentén a májusi nagy árvíz kártékony nyomait tapasztaltuk.

A főút helyenként félpályás leszakadásait kerülgetve értünk kedves lengyel testvéreinkhez Ószandecbe/Stary Sacz. A városka utcáján magyar zászlót lelkesen lengetve irányították buszunkat egy vörös téglás Dunajec – parti fogadóhoz. A pecsenyézés közben régi ismerőseinket üdvözölhettük az asztaloknál. Keszthely város ajándékát és sajátjainkat minden szállásadó megkapta.

Mi a szomszédos vajdasági központban Újszandecen lettünk elszállásolva. A szépen berendezett otthon négy szobájához a szocializmus idején megszokott tervezési szokás alapján parányi fürdőszobát és WC-t építettek. Mi vendégként ennek nem éreztük hátrányát.

Másnap a háziak bőséges reggelije után a 750 éves múltú Ószandec helytörténeti múzeumának megtekintésével kezdtük.

Majd a kettőscímeres székelykapu alatt áthaladva kanyarodtunk le a kolostor tornyos bástyája mellett II. János Pál pápa látogatására emelt művízeséssel és virágokkal szegélyezett emelvényhez. Itt kanonizálta 1999-ben a Szentatya IV. Béla királyunk szentéletű Kinga leányát. Azóta még több magyar látogat erre. A faoltár alatt egy emlékszobában kiállították a Szentatya turistaöltözékét, sífelszerelését és az itt-tartózkodásának más emléktárgyait.

A főtérre visszatérve a fenséges éttermi ebéd után a gorálok, ruszinok, szlovákok és magyarok népzenei műsorában gyönyörködhettünk. A tót muzsikákban magyar és szász dallamok is felhangzottak, ami az ezeréves együttélés emlékét tükrözi. A legmeglepőbb a ”Megy a gőzős, megy a gőzős Kanizsára…” dallamára szlovák rokolyás asszonyok ringatták a farukat. Talán a képzelt mozdonyfüstöt akarták így ellegyezni maguk körül.

A pódium tövében honfoglalás-kori jurta keltett nagy tetszést az arra haladókban.

készül a pálinka

Néhány száz méterre a városka másik ékességét Árpád-házi Szent Erzsébet templomát is volt szerencsénk megtekinteni a misézés alkalmára nyitott kapuján. Lenyűgöző pazar díszítésű aranyozott oltára, orgonája és szószéke szemet gyönyörködtetett.

Az este során a nagyszerűen felújított, de még hivatalosan át nem adott színházban a testvérvárosok Keszthely, Dunakeszi, Lőcse képviselete mutatkozott be. A helyi fiatalok fogyatékkal élőkkel közösen zenés műsorukkal zárták a találkozót.

Ezt a vacogtató hideg éjszakába átnyúló 3 nemzet poharazgatása és pecsenyézése követte egy erdőszéli iskolaudvarban. A szlovákokhoz barátsággal fordultunk és a nyelvi nehézségek ellenére névjegykártyacseréig fokozott jó barátság alakult ki. A lőcsei polgármesternek kihangsúlyoztam, hogy minden szlovákot szívesen látok csereüdülésre a házunkban, de a magyargyűlölő Slotát és Ficot nem. Nagy feladat vár ránk. A lengyelek mellett a szlovákokkal is jó kapcsolat kell kialakuljon, hisz velük szorosabb történelmi szálak kötnek össze minket. Remélem, hamarosan egymást vendégül láthatjuk, ha Lőcse első embere él a lehetőséggel.

Vasárnap délelőtt a Szent Kinga templomban kétnyelvű misén vettünk részt a keszthelyi lengyel származású Pável atya celebrálásával. Délután a Beszkidek vonulatait követve Krynica üdülővároskába buszoztunk. A ligetes sétányt muskátlis régi favillák szegélyezték. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb a Magyar Korona/Korony węgierskiej nevű volt.  Az alattunk elterülő tájban és az azt ölelő hegyek láncolatában gyönyörködhettünk miután siklóval az 1100 m feletti csúcsra felértünk. A gépház mellett csúszdalabirintus használatára is befizettünk. Lefelé menet a gyógyvíz forrásaira épült modern üvegépületbe betérve pénzért kortyolhattuk a hegy levét. Az estebédet az ószandeci belvárosi étteremben fogyasztottuk el.

Ezt követően a kétórányi szabadidőnkben nyolcan a szomszédos Újszandec történelmi városmagjában sétáltunk. A városházát, a főtér jeles épületeit, a kolostort és a várfal bástyáját lekattintani érdemesnek találtuk.

A napot Pável atyával együtt vidám, táncos mulatsággal zártuk, amely során egymás dalait énekeltük.

Hétfőn reggel a pápa oltáránál gyülekezve búcsúztunk vendéglátóinktól. Mindent megtettek, hogy a hétvégén remekül érezzük magunkat. Utolsó lengyelországi élményként az országválasztó Poprád folyón népviseletes tutajosok kíséretében kétórás viziturát élvezhettünk, olykor meredek sziklák között kanyargó egykori haramiák által is lakott vidéken.

Jánosik a betyár szobra a sziklán

A víz sugárzó hidege után jól jött a meleg ebéd a farönkökből épült hangulatos útszéli kroscienkoi fogadóban. Innen a trianoni diktátum után Lengyelországhoz került sziklára épült Nedec várát és az alatta tóvá duzzasztott Dunajecet fotóztuk egy félórányit. A gátra vezető sétányon finom házi füstölt sajtokat árultak.

A faluból távozva Czardasz Restauracja/Csárdás Étterem és Karczma Hajduk/ Hajduk Korcsma feliratok villantak fel a busz ablakából egyes vendéglátó épületeken, amelyek nevükkel csalogatták az odalátogató nosztalgiázó magyarokat. A Felvidéket Késmárk, Poprád, Rózsahegy, Besztercebánya, Zólyom és Ipolyság érintésével buszoztuk át. Megtapasztalhattuk, hogy éjjel Budapest csodás, csupa fény és ragyogás. Az autópályán pedig suhanás volt hazáig.

Ajánlott oldal: http://www.bucsujaras.hu/oszandec/index.html