Füssen, Neuschwanstein

A forint augusztus végén megerősödött, így a külföldre utazók olcsóbban válthattak eurot, mint a nyár elején. Ezt a kedvező árfolyamot én csupán pár euro költésénél élvezhettem, mivel az egynapos kiruccanásomkor nem költöttem sokat. A Szentgotthárd közeli osztrák Fehring vasútállomása mögötti parkolóban álltam le az autómmal. A vonat 20:40 órakor indult Grazba. Onnan a zürichi éjszakai járattal Innsbruckba utaztam. Az üléseket heverőként használhattam, mivel csütörtök lévén nem volt teli a fülke. Tirol fővárosában a hajnali világosságot megvárva a főpályaudvar előtt fotóztam. Az eső utáni pára a várost ölelő magas hegyeket takarva kúszott az égbe.

Innsbruck szeptemberi hajnalban

Innsbruck pályaudvara a város felől

Innsbruck buszállomása a pályaudvar mögött

Az Alpok oldalában emelkedő vágányokon a 6:38 órakor induló járatnak Garmisch – Partenkirchenben, de már Németországban volt a végállomása.

Innsbruckból Garmisch - Partenkirchenbe induló hajnali vonat

A fantasztikus látványt csak részben élvezhettem, mert azt a fák és a felhők sokszor akadályozták.

Klais alpesi vasútállomás

Az egykori téli olimpia városából újra átszállással egy másik vonalon újra Ausztriába értem, ahol Reutte in Tirolban a bajorországi Kemptenbe tartó vonatra kellett fellépnem.

Garmisch - Partenkirchen

Ehrwald Zugspitzbahn

Reutte in Tirol

Lech folyó kavicspaddal

Erről Ulrichsbrücke – Füssen nevű osztrák megállóban - a buszokhoz hasonlóan – jeleztem előre a leszállási szándékomat. A csomagtartó alatt voltak rejtve a gombok, amit alig találtam meg. A vágány feletti hídon majd a bicikli úton a Lech folyó mentén 7 kilométert gyalogolva értem át a bajorországi Füssenbe.

Ulrichsbrücke a Lech folyón

Lech folyó és kavicspadjai

bérkocsi egy kirándulóval

virágok a Lech mentén

Egy szakaszon a lombok magasságában fizetős tanösvényen lehet megtenni néhány száz métert. Sok élményt nem ad.

A város határában vízesés töri át a sziklák falát.

A híd jobboldalán maradva, az óvárost most kihagyva a szomszédos településre Hohenschwangauba igyekeztem a királyi kastélyokhoz.

Az erdők, tehénlegelők után parkoló és információs iroda található.

A szökőkút friss vizével miután arcomat és karjaimat megmostam jókorát ittam, majd a flakonomat megtöltöttem.

A jegyiroda előtt kígyózó sor állt. A pénztárablakhoz háromnegyed óra alatt lehet odaérni és akkor egy három órával későbbi bejutási időre sikerül belépőjegyet váltani. Nekem erre nem volt időm hiába vonatoztam át az éjszakát. Mint kiderült Interneten elővételben is megváltható a belépő, de ezt a lehetőséget szinte alig használták ki. Csoportokban német vagy angol idegenvezetővel kell tartani, de az indulási időpontot komolyan kell venni, mert aki kimarad, az már nem tud bejutni és a jegy árát sem térítik vissza. Kénytelen voltam úgy dönteni, hogy csak körbejárom a kastélyok térségét, visszafelé pedig Füssen óvárosát.

Először a régebbi kastélyba az egykori Schwangau erőd romjaira épültbe látogattam, ami a pénztár mögötti kis dombon áll. Róla már a XII. századból vannak történelmi feljegyzések. Egy lovagi családot bíztak meg az erőd felépítésével. Egy 1523-ban készült leírás alapján a kastély falai túl vékonyak voltak, hogy elláthassák védelmi funkciójukat. A lovagok XVI. századi hanyatlása után a kastély többször gazdát cserélt. Innentől folyamatosan romlott az állapota, mígnem a XIX. századra teljesen az enyészeté lett. Miksa koronaherceg (a későbbi II. Miksa király) 1829 áprilisában fedezte fel a helyet egy séta alkalmával, és elragadta a környék szépsége. A romokat 1832-ben szerezte meg magának, amelyeket akkor még Schwansteinnek hívtak. Az újjáépítések 1833 – 1855 között folytak. Elkészülte után a kastély volt Miksa, Mária, valamint két gyermekük, Lajos és Ottó (a későbbi II. Lajos és I. Ottó bajor királyok) nyári és vadászrezidenciája.

Miután kívülről és a külső udvaron át körbejártam a sárga várkastélyt a sétányon a közeli Alpsee (Alp-tó) partjára mentem le.

Alpsee Hohenschwangaunál

Innen a neuschwansteini kastélyhoz aszfaltozott út kanyarog fel a lombok alatt, amelyen tömegek gyalogolnak, de busz és lovaskocsi is szállítja a turistákat. Bizonyos időközönként takarítójármű tünteti el a lovak termékét.

A renoválás alatt álló főkapu előtt az emléktárgyasok mellől már a panoráma lenyűgöző.

A csúcsos kastély szépsége közelről a szürke falai miatt másként hat.

a neuschwansteini kastély alulnézetból

Jegy nélkül az előudvarig volt lehetőségem belépni.

Rengeteg nézelődő és várakozó ember itt is. Az egykori vorderhohenschwangaui vár helyébe II. Lajos, Bajorország királya építtette saját maga gyerekkori álmainak megvalósítására 1869-1886 között a neuschwansteini kastélyt. Keskenyebb ösvényen a falak árnyékában lehet elsétálni a Marienbrückéhez (Mária-híd). Hering módjára álltak a vízesést és a királyi kastélyt csodálók az íves vasszerkezeten.

Marienbrücke és a vízesés

a kastély panorámája a Mária-hídról

Útközben az Alpsee és a schwansteini kastély is elém tárult.

Alpsee

A magasabb csúcsok felé a kötélpálya állomás felé vezetett tovább a szűkülő ösvény, de időm szűkében visszafordultam a 15 ezer lakosú Füssenbe. A Lech folyón átmenve kezdődik.

Füssen a Lech folyó hídjával

A város helyén már a római időkben állt egy Foetibus nevű település, amely már akkor fontos Lech parti őrhely volt az Adriától az Alpokon át a Dunáig vezető via Cludia Agusta vonalán. A VIII. században Szt. Magnus (nevéből később a népnyelvben Sankt-Mang lett) benedekrendi kolostort alapított itt és a körülötte kialakult település a XIII. században városi rangra emelkedett. Erődített fal vette körül, amelynek részei máig láthatók.

Szentlélek templom Füssen

a ferences kolostor kertje Füssenben

Szent Miklós templom

St. Mang Benedek-rendi kolostor temploma

városháza Füssen

a füsseni városháza másik oldalról

a füsseni városháza udvara

A sok gyaloglástól elfáradtan beültem egy kis sörözőbe, ahol három gyenge bajor habost megittam pótolva a folyadékhiányomat. Néhány szót váltottam a barátságos csapossal. Hosszabb beszélgetésbe nem bonyolódtam, mert a nagyon erős tájszólását alig értettem. Annak örült, hogy a kormányunk kerítéssel igyekszik megállítani az illegális gazdasági menekülteket, mert ha Németországot teljesen elárasztják, akkor az a turizmus rovására lesz.

Visszafelé is ugyanazon az útvonalon mentem hazafelé.

pancsolók a Lech folyóban

Az osztrák határt a várostól 7 km séta után ismét átléptem, ahol Ulrichsbrückén vonatra lépve Garmisch-Partenkirchen felé, majd Innsbruckba utaztam.

Reutte in Tirol

Lermoos

A tiroli fővárosban a vasútállomás előtti migráns bandák verekedése zavarta meg az éjszaka csendjét. Grazon átszállva reggel értem Fehringbe, ahol az autómba ülve tettem egy kört a város központjában mielőtt Magyarország irányába fordultam volna. Erről majd egy másik részben írok.