Český Krumlov (Krumau an der Moldau)

Mindig azon a véleményen vagyok, hogy Csehországban szinte nincs is olyan város, ami ne lenne szép. Aki a lenyűgöző Prágát látta, az ne felejtse, hogy vidéken is van mit csodálni!  Az egyik leglátogatottabb ezek közül a Moldva folyó kettős kanyarulatával ölelt kb. 15 ezer lakosú Český Krumlov (Krumau an der Moldau) eredeti ónémet nevén Krumme Aue, magyarul görbe mező kifejezésből származik. Még 2011-ben az erdőket átszelő zötyögős vonattal érkeztem České Budějovice (Budweis) felől az akkor még fel nem újított vasútállomásra. Az egyszerű tornácos épületből nem volt sejthető, hogy maga a város mennyire hangulatos lesz. Innen a külvárosból a lejtős utcákon értem le a Moldva medrébe. A tetők között mesébe illően szép látványként bukkant ki az óváros sziluettje.

A szocialista időszakban leromlott házait a rendszerváltás után lassan elkezdték renoválni, de a Moldva 2002-es áradása újra komoly károkat okozott a partmenti házakban, mivel azok földszintjét teljesen elöntötte a víz. Tulajdonképpen két óvárosa van Krumaunak ahogy a Moldva kanyarog úgy alkot félszigeteket. Az első az öt udvarból álló vár alatt terül el.  A várárok macskaköves hídján, majd a külső és belső kapukon jutni be.

  

Jobbra látható a vár alsó udvarán a város egyik jelképe a kör alakú 54 méter magas és hatemeletes vártorony, ami a soproni Tűztoronyra emlékeztet, de annál jóval díszesebb. 

Gótikus és reneszánsz stílusban épült, a XIII -XVI. század között. Az alsó szintek a vár legrégebbi részéhez tartoznak, míg a harangtorony a reneszánsz korban épült. A felső részén lévő boltíves erkély 1581-ben a vár átépítésekor került rá, a szobrok, domborművek és festett minták 1590-ben. Négy harangjából kettő 1406-os datálású.

A várárokban a XVIII. század óta medvéket tartanak, amelyek címerállatai a várat építtető Rosenberg családnak.

A két különálló dombot magas, római vízvezetékre emlékeztető, többszintes barokk híd köti össze a várszínházzal. Rajta jutni át a hatalmas kastélykertbe. 

A várfalról kínálkozó látvány sokáig marasztalt volna, ha időmből tellett volna.

A szépen rendben tartott girbegurba reneszánsz hangulatú utcácskákon, az ódon házak között millió turista sétált. Legfőképpen ázsiaiakkal találkoztam. Ők valószínű nem német kulturális értékként becsülve néztek az épületekre, én viszont igen. A város mostani nevét 1920 óta viseli. Akkor német többségű volt, de mégis ráerőltették a cseh jelzőt és így lett Český Krumlov. A második világháború utáni kegyetlen kitelepítések után vált csehhé. 

Nehéz volt úgy fotót készíteni, hogy ne legyen rajta senki. 

A jelenlegi Szent Vitus-templom elődjére való első írásos utalás 1329-ből származik. A befogadóképessége - a lakosság gyors gyarapodásával – csakhamar kicsinek bizonyult, így 1390- ben bővítik, de azt csak a huszita háborúk után fejezik be. 

a XIV. században bővített Szent Vitus templom Krumauban

Bármennyire is hihetetlen, de ilyen szépségű városból még található több is Csehországban. Szinte 20 kilométerenként érdemes megállni a turistáknak, mert olyan sűrűn van mit látnia. 

A környéken már a kőkorban is éltek emberek. A bronzkorban már nagyobb település volt itt, i. e. 400 körül pedig kelta város volt. A szlávok i. sz. VI. században érkeztek.

A korai középkorban több cseh család birtokában is volt (Slavníkovci, Přemyslovci, Vítkovci). Jelentősége a Moldva partján futó kereskedelmi útvonal kiépülésével nőtt meg. A várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak (Witigonen), majd amikor a család 1302-ben kihalt, rokonaik a Rosenbergek (Rožmberk) örökölték a birtokot. A gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult, a XVI. századra már fényes reneszánsz város és kastély volt. Ekkoriban a család a cseh arisztokrácia és értelmiség megbecsült és nagyhatalmú eleme volt, tagjai több magas pozíciót is betöltöttek.

A Rosenbergek egészen 1601-ig birtokolták a várost, ekkor a felhalmozott adósságok miatt kénytelenek voltak eladni azt II. Rudolf német-római császárnak. Nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák főherceg 1622-ben az Eggenbergeknek ajándékozta a várost, a harmincéves háborúban nyújtott katonai segítségükért. Az Eggenberg család is 1719-ben kihalt, őket a házasság révén rokon Schwarzenbergek követték, akik egészen a második világháborúig birtokolták a várat. Ők és korábban az Eggenbergek is komoly fejlesztésekbe kezdtek: a XVIII. század elején a kastély modern és fényűző volt, az átépítéseknél a bécsi udvart vették mintául.

A XIX. századra a város jelentősége csökkent, új építkezésekbe nem nagyon fogtak, ennek köszönhetően a hely megőrizte reneszánsz-barokk karakterét. A városban és környékén ekkor több vízimalom működött, a század vége felé pedig egy grafitbányát is nyitottak.

Csehszlovákia kikiáltásakor 1918. október 28-án a zömmel németek lakta város csatlakozott az önálló dél-csehországi német megyéhez, amely Böhmerwaldgau néven Ausztriához szeretett volna tartozni. Egy hónappal később a csehszlovák csapatok bevonultak a városba. Az 1938-as müncheni egyezménnyel Krumau és környéke – más csehszlovák területekkel együtt – a Harmadik Birodalomhoz került. Amerikai csapatok szabadították fel, majd a német lakosok többségét pedig kitelepítették. A kapitalista Ausztriához való közelsége révén a szocializmusban is elkerülte a komolyabb iparosítás, helyette katonai létesítmények épültek a környéken.

ttp://kirandulo.reblog.hu/az-eletre-kelt-mesevaros-cesky-krumlov

http://kirandulo.reblog.hu/a-mesevaros-meses-vara--cesky-krumlov