Scuol (Schuls) Svájc

Taraspból délután átsétáltam az Inn folyó hídján, hogy a túlparti 1290 méter magasan fekvő, 2100 lakosú Scuol települést megnézzem. A rétorománoknak itt él a legnagyobb közössége. A városházának is beillő szépségű vasútállomásról több szálloda mellett kanyarogtam le a központba. 

A muskátlis, évszázados, festett falú házak két kis teret vesznek körül, amelyek közepén hűs vizű kutak állnak. 

A múzeum 15 órai nyitását megvárni nem volt időm. Szerintem helytörténeti anyagú lehetett. Előtte egy kopott szekér állt. 

A San Geer evangélikus templom a temetővel az Inn parti sziklán magasodik. Scuol neve is innen ered a latin scopulus „sziklából” származik. Az ásatások során a templom dombján fedezték fel a legrégibb településre utaló maradványokat, amik a bronzkorból, Kr. e. 1500-ból származnak. Arra is következtetnek, hogy itt egy karoling kori templom is állhatott, ami 1258-ban leégett. A XVI. század elejére a román utódtemplom megrozzant, ezért 1516-ban megépítették a mostani gótikusat. A közösség 1530 körüli időkben protestánssá vált. 

A terület 1622-ben újra Habsburg fennhatóság alá került egy bérleti szerződés alapján. A harmincéves háború itt Graubünden kanton fennhatóságáért folyt. Végül két 1649-ben és 1652-ben kötött szerződést követően osztrák jogkörrel eladásra került. Svájchoz csupán 1803-ban csatlakozott.

A szikla alatt burkolt fahíd köti össze a két oldalt, de sajnos zártsága miatt nem lehet róla a hömpölygő folyóra lepillantani. 

Megfordulva visszasétáltam a vasútállomásra, amely végén az ütközőbak felől található a kabinos felvonóállomás.  

a régi kabinok kiállítva Scuolban

A fel- és lemenet összesen 25 frankba kerül. Rollert is kérhet itt az, aki gurulva szeretne visszajutni. Nem éltem ezzel a lehetőséggel. Az egyre emelkedő kabinból a táj egyre messzebb belátható és közben Scuol házai zsugorodnak.

A felső állomáson kiszállva a csúcsok felé és a további felvonókig több út is vezet. 

Egy műanyag fóliával bélelt lencse alakú meder víztárolóként működött volna, de éppen csak pár cseppnyi víz volt benne a szokatlan szárazság okán. Félórás gyaloglás után a hegyi vendéglőben egy jó pohár sört kértem, amit 4,5 frankért kínáltak. 

Igyekeztem a legmagasabb pontra felérni, de úgy, hogy még a felvonó 17:15 órai leállítása előtt visszataláljak. A láthatáron belül csak legelésző birkák ritkították a füvet. 

Visszautazván a vonatom lehúzott ablakán a táj szépsége gyakran adott fotózásra alkalmat. 

Sargansban a csatlakozásra várva az állomás mögötti téren a fafúvósok koncertjét néhány percig hallgattam, majd bemerészkedtem a belváros széléig a maradó fél óra alatt. 

Sargans vasútállomás

Az éjszakai vonaton aztán Grazig jól kipihentem magamat. Onnan az elővárosi vonattal Fehringbe tértem vissza és az ott parkolt autómba ülve pedig hazahajtottam.