2015. április 1., szerda

Fenékpuszta

A vonat ablakán kinéző utas Fenékpuszta megálló nevét látva elmosolyodik.

1959
Fenékpuszta vasúti megálló 2018-ban

Fenékpuszta vasúti megálló 2018-ban

Fenékpuszta vasúti megálló 2018-ban

Fenékpuszta vasúti megálló 2018-ban

Fenékpuszta vasúti megálló 2018-ban

A Balaton sekélyebb erre. A Zala hordalékától így a tó feneke (alja) kilátszott szárazabb időszakokban, amikor még a Sió vízszabályzó csatornája nem épült meg. Az erre autózó a vasúttal párhuzamos főúton évekig nem a Balaton aljáról való elnevezésként értelmezte, hanem hogy a puszta fenekük is majdnem kilátszott a pasikra itt váró utcalányoknak. A megálló épület mellett és annak kopott részében található a madárklinika vagyis hivatalos nevén a Fenékpusztai Madárgyűrűző és Repatriáló Állomás.

ő csak egy poénkodó

mára már csak egy 34 éves szürke maradt










A csónakkikötő pár méterre található a fűzfás partnál. A Zala hídja alatt is megbújik néhány ladik.






tavaszi virágok a bicikliút mellett

pipacsok a kerékpárút mellett
biciklis pihenő, a másik oldalán buszmegálló


Ez a néhány tíz ember lakhelyéül szolgáló településrész Keszthely mellett már a középső neolitikum óta hétezerötszáz éve lakott. Eredetileg félsziget volt, s balatoni átkelőhelyének köszönhetően fontos stratégiai ponttá vált. A rómaiak a IV. században egy erődöt (Valcum Castrum) építettek.



A római korban a provinciát átszelő, az adriai Aquileiaból Aquincumba (Óbuda) és a Sopianae (Pécs) irányából Savaria (Szombathely) felé haladó utak a fenékpusztai átkelőnél keresztezték egymást.
A Dunántúl 433-tól a hunok fennhatósága alá került, majd a keleti gótok lettek e terület urai. Thiudimer nevű királyuk a fenékpusztai erődöt választotta székhelyéül. Később a Dunántúl az avar birodalom része lett. Az avarok segédnépként keresztény vallású lakosságot telepítettek a környékre, akiknek sajátos anyagműveltségét Keszthely-kultúrának nevezi a régészeti kutatás.
Ellentétben a többi pannóniai erőddel, a fenékpusztai a népvándorlás korában is használatban volt. Feltehetően a honfoglaló magyarok pusztították el. A XVII. században még néhány bástyája látszott.
A kapu, a háromhajós bazilika és az állami raktár szerény maradványai látszanak már csak.

Jelenleg méltatlan állapotban vannak, mert nyáron a romok alig vehetők észre a föléjük magasodó növényzettől.  Új információs táblákat kellene készíteni, és feltüntetni rajtuk a friss adatokat. A régi táblákat ugyanis megrongálták, a rajtuk olvasható adatok pedig már elavultak. Az is sokat javítana a helyzeten, ha kaszálnának. Az erőd kiterjedését sem lehet észlelni. Első lépésként például az erődfalak vonalában sövényeket lehetne ültetni. Egy zöldterületi rendezés segítségével láthatóvá válnának a falak vonalai.
Nyaranta német-magyar régészek táboroznak és kutatnak.



A Festetics grófok a római erőd mellett kiskastélyt és méneseiknek lovardát építettek. Jelenleg (2015) nagyon rossz állapotban vannak, amiket szociális lakótelepként hasznosítják. A szocialista korban iskola is működött itt, a hatvanas–nyolcvanas években pedig egy lengyár is. Mivel textilipari szakközépiskolában tanultam ezért itt is dolgoztam nyári gyakorlaton. A 2023 februárjában visszatértem és utólag feltöltöttem 3 képet, amelyeken látszik, hogy csodálatos munkát végeztek hozzáértő kezek a felújításkor.

festmény a herceg lovairól


Fenékpuszta 2023


Fenékpuszta 2023



Fenékpuszta 2023

A főút mellett a 400 évesnek mondott korcsma áll, amely egyben helytörténeti múzeum is. A legkisebb fogyasztás mellett is szakszerű helytörténeti ismeretet nyújt a korcsmáros.











Az épület korára, csak az épület megkutatása adhat választ. Az viszont biztos, hogy ezen a területen már századokkal ezelőtt is épületek álltak, hiszen egy 1648 évi tanúvallomás az átkelőhelyet révként említi. Nagy a valószínűsége, hogy azok az itteni római romokból épültek. Ha pedig rév (átkelő hely) volt, akkor mindkét oldalon "beszálló"  fogadónak kellett lenni. Itt helyezkedtek el a révészek és a halászok házai. Ha viharos volt az idő és sötétedés után amikor a kompok nem közlekedtek az akkor érkező utazóknak és állataiknak szállás kellett. Pl. a szemben lévő Bottyánban vendégfogadó működött 1771-ben, amely ivóból, konyhából, szobából, istállóból állt. Bérleti díja 1 évre 6 Rhénes Forint. Mivel ebben az időben a bottyáni  részen révészeket nem említ a krónika csak fogadóst és halászokat. Révészeknek Fenéken volt a lakóhelyük. Ekkor már bizonyítottan kompok jártak az átkelőhelyen.
1757-ben Festetics Kristóf két hajót állít be, amelyeken "káromkodás és pipázás" tilos volt.


A Balatoni Múzeumban lévő első 1769-ben Keszthelyről készült térképen már vámházként jelölik. A helyi jelentőségét emelhette az a tény is, hogy 1783-ban  fácánkert is található itt. A Balaton első nagy vitorlását a "Kristoph" nevű sószállító hajót gróf Festetics Pál építette 1753-ban. Halála után fia, György, aki a hatalmas hitbizony ura és a híres "Georgikon" alapítója volt. Ő építtetett egy sor komp- és vitorláshajót. A hajóépítőműhely a fenéki kikötő mellett a vámház udvarán volt. A hajó "arsenal" tervezője és építője az olasz Antonio Bori hajósmester, aki kormányos is volt.
1798: Juditha révészhajó
1801: László révészhajó
          Sidonia révészhajó
          Pali evezős komphajó
          Fecske evezős komphajó

1824-ben a fenéki kompokra árbócfát és vitorlát készítenek.
 (A kompok viteldíját ezüstben kellett fizetni.)
1837-ben a kompok viteldíja:
Egy személy                                                                          1          krajcár
Egy marha ha nincs befogva                                                 4          krajcár
Egy rövid szekér üresen, vagy terhelt 2 lóval                       7          krajcár
Egy hosszú szekér üresen, vagy terhelt 2 lóval                     10        krajcár
Egy gabonával rakott szekér                                                 20        krajcár
Egy sertés, stb.                                                                      2          krajcár
Egy hintó üres vagy terhelt                                                   30        krajcár
Egy zsák gabona                                                                   2          krajcár

Mivel Fenékpuszta nem csak átkelőhelyként, hanem kikötőként is működött, jelentős volt a bevétele. A szállítások és az átkelés díjait a vámházban kellett befizetni.
Az 1839-ben Festeticsek által megépített 87 méter hosszú fahídon való  átkelésért hídpénzt kellett fizetni, egészen az első világháborúig. Később az épületet présházként majd lakásként és az '50-es évektől bolt- és kocsmaként funkcionált. Jelenleg is kocsma, és joggal feltételezhetjük, hogy a vámház jóval előbb épült, mint  majori cselédházak, a kastély és az istállók.
(A saját fotóim mellett másokét is felhasználtam.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése