Sárospatakot kirándulás nélkül is minden nap láthatjuk, ha az ötszáz
forintosra ránézünk. Ezzel mi nem elégedtünk meg. Károlyfalva után eljöttünk
ide is, hogy a hangulatos kisvárost bejárhassuk. Alig lakják kevesbben, mint a
11 km-re lévő másik Bodrog folyó menti várost Sátoraljaújhelyet.
A belváros
polgárházai között gurultunk végig.
Majd a várközeli ingyenes parkolóban
álltunk meg a Trabantunkkal. A vizesárkon átívelő híd boltíves pillére alatt
páva mutogatta magát.
A kapunál a belépőjegyek mellé méltánytalanul drágán,
2500 forintért kell másikat váltania annak, aki a termekben fotózni akar. Nem
éri meg, mert annyira nem gazdag a vár bútorzata. Idegenvezető kíséretében
járhatunk csak, aki részletesen ismertette a vár gazdag történetét. Ezt itt a
település történetével kiegészítve ismertetem.
Igen régi múltra tekint vissza ez a terület, ahol a folyó
menti részek ideális letelepedési helyszínül szolgáltak az embereknek. A
Kárpát-medencében 896 után új hazára lelt magyar törzsek birtokba vették a
Bodrog és Tisza környékét is, ahol főként állattartással és földműveléssel
foglalkoztak. A régészeti kutatások napvilágra hozták a kicsiny, még falusias
település első katolikus templomát, egy rotundát (körtemplomot). Az Árpád-házi
uralkodók idejéből származó oklevél szerint lakossága a szombati napon tartotta
a hetipiacot, ami arra utal, hogy ez számított környék központjának. Imre
király kiváltságlevele 1201-ből ismert, amelyet a Bodrogolasziban letelepített
vallon származású hospesek (vendégek) számára adatott ki. A helybeli hagyomány
szerint a sárospataki királyi udvarházban született II. Endre leánya, a később
szentté avatott Erzsébet. A helység vagyoni gyarapodására utal, hogy 1230 körül
a domonkos szerzetesrend felépítette a Szent Vincéről elnevezett kolostorát.
Sárospatak virágzását az 1241 – 42-es tatárjárás törte derékba, amikor a mongol
könnyűlovasok serege a muhi csatában legyőzte a magyarokat. A vérszomjas
tatárok kifosztották és legyilkolták a védtelen keresztény lakosságot, házaikat
felperzselték. Az erdők mélyére menekültek csak a nomádok kivonulása után
merészkedtek elő, hogy az elpusztult lakóházaikat újjáépítsék. Segítségükre
siettek a IV. Béla király hívására külhonból érkezett újabb telepesek. Egy
kővárat is emeltek a közeli sátoraljaújhelyi Várhegyen. A kora középkori
oklevelekben „castrum Patak” néven szerepelt, ezért régebben úgy vélték, hogy
ez emelkedett a Bodrog mentén. Erre a tévedésre Détshy Mihály művészettörténész
hívta fel a figyelmet, az ő kutatásai adtak választ a két erődítmény közötti
földrajzi távolságára.
Férfiágon 1301-ben kihalt az Árpád-házi uralkodók sora. Az
országot darabokra szaggató tartományurak közül Aba nembeli Amadé nádorispán
uralta a zempléni vidéket, neki engedelmeskedtek a fegyveres erővel leigázott
kisebb nemesek és lakosok. A kassai szász polgárok 1311-ben megölték a felettük
zsarnokoskodni akaró Amadét, fiait pedig foglyul ejtették. Miután Anjou Károly
király közvetítésével visszanyerték szabadságukat, a bosszúszomjas Amadé-fiak
fegyvereseikkel sikertelen rablótámadást intéztek Sárospatak királyi települése
ellen, amit a helybeli lakosság, Petenye fia Péter báró és a Baksa nemzetség
közösen megvédtek. Az Abák hatalmát a következő esztendőben, a rozgonyi
csatában végleg megtörték. Ezzel a Bodrog folyó vidékén végleg megszilárdult a
rend, az egykori tartományurak váraiban már királyi katonák vigyáztak.
A XIV. században Patak királynéi uradalmi birtokként
szőlőtermelő mezővárossá emelkedett, amit 8 – 9 tagú tanács (2 – 3 bíró és 6
esküdt) irányított, fellebbezési hatósága pedig a királynéi tárnokmester volt.
Egyházi téren közvetlenül az esztergomi érsekség alávetésében állt, míg tizede
a helyi plébánost illette. A pataki igen jövedelmező plébániát éppen ezért az
Anjou uralkodók az udvari papság közül kikerülő egyházfinak juttatták. A főként
szőlőműveléssel és kereskedelemmel foglalkozó polgárság vagyoni gyarapodását
jól jelzi, hogy a kicsiny rotundát lebontva, annak közvetlen közelében egy
nagyméretű gótikus plébániatemplom építésére adtak megbízást.
A viszonylag távoli, királyi függésben Luxemburgi Zsigmond
trónra lépése után történt nagy változás. Az uralkodó erősíteni kívánva
magyarországi párthíveinek táborát, Sárospatakot Perényi Miklós szörényi bánnak
adományozta oda. Később Pálóczi György esztergomi érsek kezébe került át. Az
ország felvidéki vármegyéibe 1440 körül magukat befészkelő cseh husziták
kaparintották meg, akik az egyik kolostort erődítménnyé alakították át.
Uralmuknak 1458. augusztusában Rozgonyi Sebestyén királyi lovászmester,
Héderváry egri püspök és Magyar Balázs báró egyesített csapatai vetettek véget,
akik a sárospataki csatában bekerítették és teljesen szétverték Giskra két
legjobb zsoldosvezérének, Axamitnak és Talafuznak mintegy 2500 főnyi hadát. A
sárospataki birtok ismét visszakerült a jogos birtokosa, a Pálóczi bárói család
kezébe.
Hunyadi Mátyás király idejéből ismert egy 1465-ös oklevél,
amiben engedélyt adott Pálóczi László országbírónak, hogy Sárospatak mezővárosának
északi végén, a „Hécén” (ma Széldomb) álló udvarházukat vár módjára
megerősíthesse. A bárói család másik ága a település D-i végén építetett
ugyanekkor egy udvarházat magának. Talán ezt nevezték a XVI. századi források
Bodrog parti Palotának. A törökkel vívott 1526-os vesztes mohácsi csatában
elesett Pálóczi Antal báró Zemplén vármegye főispánja, akivel fiú utód
hiányában, kihalt a dúsgazdag família. Antal bárót, akinek holttestét a csata
után az özvegynek sikerült elhozatnia, Mihály nevű testvérével egyetemben a
pataki plébániatemplomban temették el egy díszes síremlék alá. Az országban
kitört belháborús anarchia idején a szomszédos földesúr Perényi Péter abaúji
főispán a fegyvereseivel elfoglalta a Pálóczy özvegy birtokait. Mivel Péter
báró, mint koronaőr élvezte Szapolyai János király teljes kegyét, sikerült a
bitorolt javakra megerősítő adománylevelet is kapnia, sőt még az erdélyi vajda
méltóságára is kinevezte.
Egy 1528-as ostromban dőltek romba a Pálóczi-várkastély
falai. Ennek pótlására 1534-ben Perényi Péter nagyúr, koronaőr parancsot adott
egy új vár építésére a Bodrog-folyó menti magaslatra. A töröktől veszélyeztetett
délvidéki birtokai helyett itt szándékozott létesíteni új rezidenciáját. A
hatalmas védőfalakkal rendelkező, 20 x 20 méteres alapterületű, többszintes
lakótorony a tetőzetét fedő vörös zsindelyek után kapta a „Vörös-torony”
elnevezést.
Melléje húztak fel egy lakóépületet, amit várfallal oltalmaztak.
a Perényi-szárny |
Ugyanígy erős kőfalakkal kerítették el a város egy részét is, ami a
továbbiakban külsővárként szolgált a földesúr számára. Perényi Pétert 1542-ben
Habsburg Ferdinánd király parancsára börtönbe vetették, ahonnét csak hat
esztendő múltán, halálos betegen szabadult ki. Fiának, Gábornak az uralkodó
megbocsátott, aki folytatta apja pataki építkezéseit. Erről a fennmaradt ajtó
és ablaknyílások reneszánsz ízlésű évszámai tanúskodnak.
Perényi Gáborral 1567-ben
kihalt a főnemesi família nádori-terebesi ága, fiú örökös hiányában a pataki
váruradalom is visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. A fényes főúri
rezidencia, amelyben, a további évtizedekben várkapitányok laktak, a
karbantartás és nemtörődömség miatt pusztulni kezdett. Az egykorú feljegyzések
szerint csak a legfontosabb munkákat végezték el a várfalakon és egyéb
védőműveken. Romlását Dobó Ferenc állította meg, aki százezer aranyért vette
zálogba a pataki váruradalmat. Csak nyúlfarknyi epizódot jelentett a vár történetében
1584 decembere, amikor Balassi Bálint és fegyveresei elfoglalták, miután
titokban házasságot kötött Dobó Ferenc leányával, Krisztinával, az egyik pataki
részbirtokossal. Sikere azonban nem tartott sokáig, mivel a fellármázott és
fegyverre kapott helyi lakosság estére elűzte őket. Angelini itáliai hadmérnök 1571
körül mérte fel védőműveit, amelyek által a környék legerősebb várának
számították. Dobó Ferenc magtalan halálával ismét királyi kézbe került,
értékeit elszállították falai közül. A Habsburg császári és királyi ház uralma
ellen 1604 végétől felkelt Bocskai István hajdúkatonái álltak strázsát falain.
Rövidesen elérkezett a sok háborúságot látott épület virágkora, mert Lórántffy
Mihály főnemes vette zálogba. Az ő leánya, Zsuzsanna feleségül ment I. Rákóczi
Györgyhöz, aki nagyarányú bővítésekbe fogott. A korabeli feljegyzések szerint a
földesúri család folyamatosan építkezett a nagy kiterjedésű épületeken. Újabb
bástyákat is létesítettek, de a kényelmi szempontokkal is törődtek, emeletet
húzva a korábbi lakóépületekre.
a Lórántffy-szárny |
A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem által
1619-től indított Habsburg ellenes hadjáratok idején Sárospatak kiindulási
bázisát jelentette az erdélyi csapatoknak, amíg a földesura, I. Rákóczi György
viselte a vármegyék nemesi hadainak fővezéri tisztét. György úr többször is
vendégül látta a pataki várában az erdélyi fejedelmet és kíséretét.
I. Rákóczi György 1620-ban egy ágyúöntő műhelyt létesített
Patakon, aminek nyomait megtalálták a belsővár előtti területen.
ágyúöntő műhely |
Miután
1630-ban György urat megválasztották Erdély fejedelmévé, elköltözött pataki
várából, ami azonban megtartotta fontosságát, mint a királyi Magyarország és
Erdély között félúton lévő erődítmény.
Korabeli leírás szerint 1639-ben felrobbant a Vörös-toronyban
őrzött lőpor, ami megrongálta annak keleti részét. A helyreállítás során itt
alakítottak ki egy keleti fali csempékkel díszített „bokályos szobát”, ahol az
erdélyi fejedelem méltóképpen fogadhatta vendégeit. Ugyanakkor fokozták az
erődítmény védelmi képességét, felépítették az Új-bástyát, valamint a
Párkányban kialakították a kazamatás ágyúlőréseket.
Sárospatak városában telepítették le a Felvidékről vallásuk
miatt elűzött morvaországi habán iparosokat, főként fazekasokat, aki tovább
gazdagították a település fejlett kézműiparát. Comenius cseh tudós és politikus
1650-ben költözött ide, aki négy esztendeig alkotott Patakon.
Comenius Tanítóképző Főiskola 1912-ben épült |
Sárospataki Református Teológia Akadémia |
A református
szellemet terjesztő könyveket a Lórántffy Zsuzsanna úrnő és fia Rákóczi
Zsigmond alapította nyomda állította elő. A védelem fokozása miatt 1656-ban
Lórántffy Zsuzsanna úrnő ágyúkat kívánt elhelyeztetni a lakótorony tetejére,
ezért a harmadik emelet magasságában egy hatalmas, lőrésekkel ellátott
ágyúteraszt építtetett. A hatalmas teher hordozására be kellett boltoztatni a
második emeleti nagytermet. Az ágyúterasz súlyát csak növelte az ekkor
létesített négy sarkon elhelyezett fiatorony is.
Sárospatakon a törökkel vívott vesztes szászfenesi csatában
szerzett sérüléseibe belehalt II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia 1660
után rendezte be szállását. A bigott katolikus, Habsburg-hű úrnő parancsára
elűzték a pataki református kollégium tanárait és diákjait. Bár 1664-ben, a
szentgotthárdi csatában döntő vereséget mértek a törökre, a Bécsi Udvar mégis
igen hátrányos feltételekkel békét kötött velük. Az ezen felháborodott magyar
főurak Wesselényi Ferenc nádorispán vezetésével összeesküvést szőttek, amelybe
belekapcsolódott I. Rákóczi Ferenc főnemes, Sárospatak földesura. A helybeli
legendák szerint a „Sub Rosa” teremben zajlottak titkos megbeszéléseik. Tervük
leleplezését véres megtorlás követte, amelyet Ferenc úr csak hatalmas
váltságdíjjal és a német zsoldosok váraiba történő beengedésével tudott
elhárítani a feje felől. Tőlük az időközben megözvegyült Zrínyi Ilonát
feleségül vevő Thököly Imre kurucai foglalták el 1682-ben. A török szultántól
koronát kapó kuruckirály parancsára Patakon visszaadták a református kollégium
elkobzott javait a visszahívott professzoroknak és diákoknak. A hanyatló Oszmán
birodalommal együtt azonban rövidesen leáldozott a felkelők szerencsecsillaga
is, Patak várába 1685 októberében császári sereg vonult be. Egy 1694-es adat
szerint a külsővárban Habsburg katonaság tanyázott, míg a belsővár palotáiban
II. Rákóczi Ferenc sárosi főispán lakott személyzetével, aki akkoriban vette
feleségül Karolina Amália hercegnőt. Alig három esztendő múltán az egyre
fokozódó Habsburg elnyomás, ami a pórnép számára állandó katonai jelenlétet,
adókat és porciót jelentett, felkeléssé fokozódott. A népi mozgalom élére
Bajusz Gáspár tokaji huszárkapitány, Szalontai György a Rákóczi-birtok Végardó
bírája valamint egy volt regéci gyalogoshadnagy, Tokaji Ferenc került. A
sátoraljaújhelyi vásárban 1697. június 30-án levágták 25 pataki zsoldost, majd
éjszakai rohammal megszállták a mindössze hét zsoldossal és a jezsuita
szerzetesek szolgáival védelmezett Patakot. Ugyanekkor más felkelők a tokaji
császári őrséget lepték meg. A hegyaljai felkelők megpróbálták megnyerni a
felkelés vezérének a Szerencsen tartózkodó fiatal II. Rákóczi Ferenc herceget,
aki azonban a családjával együtt Bécs városába menekült el. A kurucok azonban
nem tudták kezdeti sikerüket tovább fejleszteni, a felvonuló túlerő elől
rövidesen kénytelenek voltak elmenekülni. A Patakra bevonuló császári katonák
teljesen kifosztották a belsővár palotaépületét, amit pedig a felkelők nem
bántottak. A fiatal Rákóczi herceget 1701-ben tetten érték a Habsburg Lipót
császár ellenségének számító francia XIV. Lajos királlyal való szervezkedésben.
Letartóztatták és Bécsújhely várába zárták be, ahol a felségsértésért járó
kivégzést csak a szökése tudta megakadályozni. Pataki várában 1702-ben súlyos
károkat okozott a Haditanács által kimondott robbantások. A külsővár bástyáit
ekkor rombolták le, míg a Vörös-torony tetőzete vagy ekkor, vagy a 1703-as
tűzvészben semmisült meg.
II. Rákóczi Ferenc zászlaja alatt 1703-ban kitört szabadságharc
során Orosz Pál ezredeskapitány fegyveresei vonultak be Patakra. A kuruc
csapatok bevonulásának estéjén a belsővár palotaszárnyai a tűz martaléka lett.
A valószínűleg gyújtogatás miatt kitört tűzben a zsindelytetők leégtek, a
famennyezetes főnemesi szobák díszes berendezései megsemmisültek. A nagyságos
fejedelem csak 1707-ben látogatott el családi rezidenciájába, ahol elszomorodva
szemlélte meg a lerombolt erődítéseket és a kiégett gyermekkori otthonát. A
következő esztendőben az országgyűlés rendjei üléseztek Sárospatakon, ahol a
megbeszélések középpontjában a jobbágykatonák szabadsága és a közteherviselés
állt. Az ülésekre valószínűleg a tető nélküli Vörös-torony felső nagy termében
került sor. December 19-én hadbírósági ítélet alapján a pataki belsővár udvarán
kivégezték az árulással vádolt Bezerédy Imre brigadérost és sógorát Bottka Ádám
alezredest.
A többi elítéltnek végül a nagyságos fejedelem megkegyelmezett. A
romladozó erődítmények kijavítására nem történtek intézkedések, mert Rákóczi a
sokkal jobban védelmezhető Munkácsban látta az utolsó reményét. Így 1710
novemberében ágyúlövés nélkül szerezték meg a császáriak.
Az elkobzott Rákóczi uradalmak közül a pataki birtokot az
osztrák Trautsohn herceg kapta meg a Habsburg császár és királytól. A korabeli
feljegyzések szerint a pusztulófélben lévő belsővárban az uradalom hivatalait,
raktárait és a tisztviselők szállásait rendezték be, ahol csak a lakhatáshoz
való legszükségesebb javításokat végezték el. A külsővár épületei között 1737-ben
kitört tűzvész átterjedt a belső palotára is, aminek leégett a zsindelyteteje.
Az elkövetkező időszakban a legfontosabb helyreállítási munkálatokat hajtották
végre. A legtöbb helyiségében az uradalom népe által beszolgáltatott gabonát
tárolták. A romos állapotú várkastélyt 1806-ban a német Bretzenheim herceg
szerezte meg, aki utasítást adott a helyreállítási munkák megkezdésére, hogy
mielőbb ideköltözhessen. A hatalmas pénzbe kerülő építkezések során a nyugati
oldalon lévő bejáratot kétszer is áthelyezték.
A déli szárnynak a
Vörös-toronyhoz csatlakozó végét a pince boltozatáig lebontották és a várudvart
a „Párkány” udvara felé megnyitották.
Ugyanekkor került sor a belsővár előtti
szárazárok feltöltésére is. Az udvari homlokzatok elé boltíves folyosók
épültek. Windischgrätz osztrák főnemesi család tulajdonába került át 1875-ben a
pataki birtok. Az elhagyatottan álló Vörös-toronyból kibontott reneszánsz ajtó
és ablakkereteket a palotaszárnyak szobáiba építették be.
A várárok közelében áll a Múzsák temploma. Az építők azok a fogolykiváltó trinitárius szerzetesek voltak, akiknek letelepítése II. Rákóczi Ferenc nevéhez fűződik.
Múzsák temploma |
A római katolikus vártemplom története évszázadokon át
összeforrott a vár történetével. Az 1526-os mohácsi csata után a várat
védőfallal vették körül. A védőfal egyik szakasza lett a templom északi fala.
3,2 méterre vastagították meg, ágyúkilövőket, lőréseket építettek bele. A
templom ettől kezdve a vár védőbástyája lett. A törvény értelmében a
jobbágyoknak azt a vallást kellett követniük, amit a vár ura képviselt. Ezért a
templom hol katolikus, hol református istentiszteleteket szolgált. A Wesselényi
összeesküvés bukása után a vár német zsoldosok kezébe került. A
kriptarendszerét összetörték és kirabolták. A megszállásnak 1681-ben Thököly
Imre vetett véget. 1685-től a jezsuitáké lett a templom. Rákóczi 1707-1710
között száműzte őket, amelynek eredményeként a templom végérvényesen a római
katolikusoké lett. Nagy tűzvész pusztított 1737 márciusában Sárospatakon. A
templom felmérhetetlen kárt szenvedett. A tetőzet megsemmisült, a
berendezésekkel együtt. A harangok elolvadva hullottak le. Provinciális, később
barokk stílusban újjáépítették. A nyugati homlokzat fölé nyolcszögletű gótizált
tornyot építettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése