Bózsvai nyaralás 16 rész: Tokaj

Olaszliszkáról elindulva Tokajon az időnkből csak rövid városnézést tervezhettünk. A borkostolást mellőznünk kellett, mert estére otthonunkba akartunk lenni. Bodrogkeresztúrnál a főút a folyó mellett halad néhány borospince kíséretében.

Tokajon a kopott külsejű ortodox templom közelében parkoltunk le.

Pár perc sétára található a Tokaji Múzeum. Épülete műemléki védelem alatt álló kívül-belül gazdagon díszített, ami egykor görög kereskedőház volt. (A görögök a XVII. század végétől, mint borkereskedők tűntek fel Tokaj-Hegyalján, és a következő század végéig meghatározó részt vállaltak a bor forgalmazásában.) A múzeum szépségén a lepergő vakolat ront. Az állandó kiállítások legértékesebbike az egyházművészeti gyűjtemény.

A főtéren áll Szent István király szobra és a Bacchusz-kút is. A tér déli sarkán helyezkedik el a Rákóczi pince, ahol a helyi hagyomány szerint 1527-ben zajlott a Szapolyai Jánost királlyá kikiáltó országgyűlés.

Az áruház stílusromboló modern építménye viszont elrontja a tér összképét. Vele szemben áll az 1912-ben neoromán stílusban épült Jézus szíve katolikus templom. Helyén az első templomot Szent István és Szent László királyok idejében alapították a XI. század végén. Ez a tatárjárás idején elpusztult, de újjáépítették. A török hódoltság után, a reformáció alatt többször gazdát cserélt, néhányszor leégett és újjáépült. Végleg 1695-ben lett a katolikusoké. A XVIII-XIX. században megint többször kellett tűzvész miatt újjáépíteni, majd 1909-ben teljesen leromlott állapota miatt lebontották és a helyére a jelenlegi templomot építették.

A főutca számos apró bolthelyiséget őriz, emlékeztetve Tokaj késő feudális kori, kereskedelmi szerepére.

A város közepén ömlik egybe a szőke Tisza és a Bodrog. A hidat ide emelték. A lábazatánál lévő pizzériában falatozgatva ráláttunk a parti sétányra és a lassú folyású folyón haladó sétahajóra.

A településre kétfajta stílusjegy jellemző: A Tisza- Bodrog egyesülésétől északra jellegzetesen kisvárosias. Romantikus, macskaköves utcácskákat látunk itt, hegyhez tapadt házsorokkal. Az összefolyástól délre zöldövezetes, szellős kertes házak sora a jellemző.

Autónkhoz a kultúrházzá felújított zsinagóga és a görögkatolikus templom felől értünk.  

A nyaralásunkat kirándulásokkal és nem henyéléssel töltöttük, így a négy bózsvai napunkat 16. részben tudtam összefoglalni. Remélem, másoknak is lesz kedve ezt a térséget megismerni.

Tokaj MOL benzinkút

Tokajról:

A 4,5 ezres városka fejlődésében a bortermelés és borforgalmazás mellett a közlekedési csomóponti fekvése is közrejátszott. A Kelet-Felvidék és a Kelet-Alföld között zajló szekérforgalom legfontosabb kapuja volt. A Tisza és a Bodrog találkozásánál fekszik, a Kopasz-hegy lábánál.  Tokaj neve a szlávból ered, amely a két folyóra utal. Keleties szláv szóhasználatban „tokaje” medreket jelent. A „sztokaj” a délszlávoknál összefolyást jelent. Átkelőhelyéhez mérhető jelentőségű és szerepkörű átkelőhely a Tiszán csak Szolnokon és Szegeden volt.

A területen, amely már a történelem előtti időkben is lakott volt, a honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak. Ezt mutatja az a tény is, hogy a Bodrogtól nyugatra lényegesen kevesebb honfoglaláskori sírt tártak fel. Akkoriban már szőlőterületeket találtak elődeink, és értéküket is ismerték. A szőlő művelésének története a keltákig nyúlik vissza.

Tokajt, mint a környék nevét először 1067-ben említik, ekkor már szőlőtermesztő vidék volt. Az Árpád-házi királyok nagy szőlőművelési kultúrával rendelkező vallon szőlőműveseket telepítettek a királyság területére. Ekkor Tokaj-hegyalja még nem tűnt ki a többi borvidékünk közül. Első vára egy földvár volt, amely a Tisza és a Bodrog összefolyásánál épült. Ez a tatárjárás során elpusztult. A XIV. századra már kővár állt a településen, amely a diósgyőri uradalom része volt.

A tatárjárás a meglévő ültetvényeket is teljesen megsemmisítette. Az újratelepítésre IV. Béla király olasz telepeseket hozatott az országba, így Hegyaljára is. Feltehetőleg ekkor került a borvidékre a furmint, bakator, gohér szőlőfajta is.

Tokaj 1450 után a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiaké lett. Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia, János Zsigmond idejében már ismét a családé lett, így királyi uradalommá vált. Tokaj-Hegyalja a XVI. század közepétől vette át a török által elfoglalt szerémségi borvidék szerepét. A XVII-XVIII. sz-ban élte virágkorát. A borvidék bevételének köszönhetően Tokaj mezővárossá fejlődött, népessége növekedett. II. Rákóczi Ferenc 1705-ben leromboltatta a várat nehogy idegen kézre kerüljön. A XIX. században filoxéra pusztított, amelynek következtében a tokaji szőlővidék szinte teljesen megsemmisült. A tokaji szőlősgazdák kemény munkával pár éven belül újra felvirágoztatták a környéket.

A kiegyezés utáni békés évtizedekben Tokaj fejlődött, polgárosodott, a két világháború azonban ezt félbeszakította.

A második világháború után Tokaj csak lassan fejlődött, még a borkereskedelemben betöltött központi szerepét is egyre inkább Sátoraljaújhely vette át. Járási székhely szerepét 1952. február 1-jén veszítette el. Városi rangját csak 1986-ban kapta vissza. Ekkortól újra dinamikus fejlődésnek indult. Tokaj bájos történelmi városként a turistákat is vonzza. A borvidék a Világörökség része.