Bózsvai nyaralás 15. rész: Olaszliszka

Négy napon át jó kiindulóhelyként szolgált a kiruccanásainkhoz a bózsvai Kőbérc panzió. Vasárnap reggeliztünk itt utoljára miközben a motorosoktól elbúcsúztunk. A Bodrog irányába indultunk el a Trabinkkal.  Sárospataknál a 37. számú főútról letérve a folyó parti falvakon át kanyarogtunk Tokaj felé. Nem volt szándékunk különösebben szétnézni egyikben sem, csupán az autó szélvédőjén akartuk látni a települések házait, mert kora estére már szerettünk volna hazaérni a 454 km-re lévő otthonunkba. Egyedül Olaszliszka volt a kivétel, ahol fél órát nézelődtünk. A rév közeli füves területen parkoltunk le. A folyó sodrását és ligetes partját néztük a nyárfa árnyékában.

A Kossuth ház mellett sétáltunk fel a bástyatornyos templomhoz. Nemrég helytörténészek kibogozták, hogy bizony olaszliszkai a nagy magyar, aki Wéber András postamester házában született. Mégis Monokról szólnak a történelemkönyvek.

Wéber Kossuth Lajos anyai nagyapja volt. Kossuth László 1802 szeptemberében az újhelyi megyegyűlésre igyekezett, s itt tette le vajúdni készülő feleségét. Itt szülte meg fiát, Kossuth Lajost az édesanyja. Csak ezután mentek haza Monokra. A gyerek Kossuth később gyakran vendégeskedett a liszkai nagyszülőknél.

Kossuth szülőháza

Az emlékház fölőtt áll a katolikus templom. Gondnoka éppen akkor takarította, így bepillanthattunk belső szépségébe is.

Nagyboldogasszony tiszteletére épült 1320-ban. Legősibb része a gótikus eredetű torony, amely katonai őrtoronynak épült. Az erkély magasságában kandalló van. Itt tanyáztak a katonák, akik kötélhágcsón jutottak fel. Az erkély fölött a torony kezdetben sisakos volt. Az 1830-as években egy dühöngő orkán a sisakot ledöntötte a nem messze lévő Bodrogba.  A sisak helyére csonka tornyot építettek eklektikus stílusban, amelynek tetején négy oldalról, kiemelkedő oszlopok vannak, miáltal az egész torony egy várszerű építményhez hasonló.

A templom is gótikus stílusban épült, de 1634-ben barokk stílusban alakította át Stenczel Dániel eperjesi mester, akinek gyönyörű kőműves címere a bejárat fölött áll.  A sekrestye falába egy kőkereszt illeszkedik azzal a felírással, hogy midőn a templomot az 1772. évben a tolvajok kirabolták s a templomból lopott tárgyakkal a Bodrog folyón keresztül menekülve, azt a folyó közepén elejtették. Csodálatos módon a vízből kiemelkedtek a kincsek.

Autónkkal a főutcán Tokaj felé haladtunk. Az utca jobboldalán emlékhely áll. Itt történt az országszerte elhíresült lincselés. A község eddigi történetének legsötétebb napja 2006. október 15-én virradt. Dühtől elvakult cigányok a nyílt utcán meglincseltek egy háromgyermekes tanárt, Szögi Lajost. A férfi autója elé penderült egy kislány, akit majdnem elsodort. Ekkor autójával megállt, hogy meggyőződjön róla, a gyereknek valóban nem esett baja. A hozzátartozóik mégis kirángatták a volán mögül Szögi Lajost, akit a kocsiban ülő gyermekei szeme láttára halálra verték.

Innen kezdve másképp kelnek és fekszenek az olaszliszkai polgárok. Olaszliszkára immáron az idők végezetéig árny vetül. Tehetetlenül és elkeseredetten próbálják lekaparni magukról a bélyeget, amelyet az ország közvéleménye rájuk ragasztott. Nem megy. 
A lincselők háza helyén már csak gaztenger található. Az olaszliszkai cigányok - vályogvetők, kosárfonók, méhkaskészítők, halhálókötők, zenészek mai ükunokái - búsan vagy közönnyel viselik a rájuk zúduló szitkokat. Az ezernyolcszáz lakosból ötszáz a cigány, kétszáz család rendszeres szociális segélyt kap.

Lyska Ulazi sok nép hazája volt, érkeztek ide rutének, zsidók, cigányok, bolgárok, csehek, görögök, lengyelek, németek, tótok. Olaszliszka színes életet élt. Az emberek földet műveltek, szőlészkedtek, borászkodtak. A falu egyik felét Burgundiának hívják, mert az 1100-as évek közepén II. Géza uralkodásakor Németalföldről vallonok érkeztek ide és a Bodrog kanyarulatában egy magaslaton telepedtek meg, amit azóta Burgundiának hívnak. Az „Olasz-„ előnév se véletlen. IV. Béla például olaszokat telepített a községbe. Ő említi az 1239-es levelében a falut LYSKA néven. A Liszka név eredetét az ószlávban találjuk, ami mogyorófát jelent, van is erre rengeteg mogyorócserje.

A település és határa ekkor királyi birtok volt, 1243-ban azonban a király a szepesi prépostságnak adományozta. Károly Róbert király 1320-ban szabad piacot engedélyezett az ekkor már Liszka Olaszi néven említett településnek.

Mátyás király 1466-ban városi rangra emelte Liszka Olaszit, évi három szabad vásárt engedve neki.

A település a török hódítás idején, a XVI. és XVII. században rendkívül nehéz helyzetbe került geopolitikai helyzete miatt. Pont azon a területen feküdt, ahol az országon osztozó három hatalom érdekei ütköztek.

Szapolyai János, aki a mohácsi csatavesztés után az ország keleti felében uralkodott, 1530-ban vámmentességet adott a városnak és 12 mérföldes körzetének. A várost és vidékét 1538-ban a váradi béke a Habsburg I. Ferdinándnak, Ausztria és Magyarország nyugati fele uralkodójának juttatta.

A város határában 1546-ban ütközet zajlott, Serédy Gáspár és Perényi Péter hadai közt. A környékért folyt a harc a nyugati és a keleti királyság közt, végül 1560-ban a Habsburg-párti Schwendli Lázár elfoglalta és a tokaji vár birtokaihoz csatolta a várost. Hamarosan azonban az észak felé előrenyomuló törökök elpusztították.

A szepesi prépostság 1567-ben visszakapja mint birtokát. Rudolf 1601. szeptember 2-án megerősítette a Mátyástól kapott kiváltságokat és hozzájuk még pallosjogot is adott a városnak. A bécsi béke alapján 1606-ban Bocskai István fejedelem uralma alá került a város.

Kolerajárvány pusztított 1831-ben, majd később még egyszer, 1871-ben. Olaszliszkán 1848. október 4-én átvonult a szabadságharc zempléni önkéntes zászlóalja és sokan csatlakoztak hozzá.

Az árvizek is főszereplői az olaszliszkai krónikának. Rettenetes vízbefúlásokról, farkastámadásokról állnak feljegyzések. A múlt század elején még Rómeója és Júliája is akadt a településnek. Vallási különbözőségük miatt a katolikus iskola tantermében két fiatal vetett véget életének. Margit és Sándor ma a református temetőben közös sírban nyugszik. Szörnyű esetek. De Szögi Lajos történetén egyik sem tesz túl. Különös, 1920 nyarán ugyanúgy ellepték az újságírók Olaszliszkát, mint 2006-ban. Akkor Friedländer Herman köztiszteletben álló csodarabbi hírére özönlöttek a sajtómunkások a Bodrog menti faluba. Ez a rabbi fontos kereskedelmi információkkal rendelkezett és ennek köszönhetően gazdaggá tett egy svájci tőzsdést. Más kérdés, hogy később a szerencse elpártolt tőle, s olykor rossz tanácsokat osztott, sőt bankóhamisításba is keveredett és 1930-ban rács mögé dugták.

Sajnos elöregedett a falu. A lakosság már odakinn van, jobbra, meg balra a katolikus és a református temetőben.