Szombati
nézelődésünket Sátoraljaújhely után a 320 lakosú sváb Károlyfalván (Karlsdorf) folytattuk.
A falu főutcáján végiggurulva nézelődtünk, majd visszafordultunk a faluház felé.
Mellette a horgásztavak irányába földúton értünk egy étterem elé.
Leparkolva
meredek ösvényeken sétáltunk a Megyer-hegyi tengerszemhez, ami 324 méter
magasan található. Korlátok
teszik biztonságossá a helyet azoknak, akik felülről – a hajdani bánya
pereméről – is szeretnének bepillantani a vízzel kitöltött katlanba. Mélysége
egyes helyeken a 6,5 métert is elérheti. A tavat körbevevő sziklafalak néhol 35 méterre magasodnak a víztükör fölé.
Régen az emberek
itt bányászták ki a gabonaőrlők és az érczúzók malomköveit. Az egykori bánya
fejtési gödrében mára jelentős mennyiségű csapadékvíz gyűlt fel. Így
keletkezett a napjainkban is megtalálható állandó vizű tó. A malomköveket a XV.
századtól bányászták a környéken. A bányászmunkások kisebb fülkéket vájtak
maguknak a bánya falába, és itt is laktak. A malomkövek fejtését és
kidolgozását több évszázadon át szinte ugyanolyan technikával, szerszámokkal és
kézi munkával végezték. A bányát 1907-ben zárták be a termelés folyamatos
csökkenése miatt. Az egykori bányaudvaron jelenleg is megfigyelhető néhány
félig kész malomkő, valamint a kőfaragó tevékenység melléktermékei.
Károlyfalva |
Sárospatak a távolban a tengerszem közeléből |
Károlyfalváról:
A
terület a Rákóczi-birtokokhoz tartozott, s a szabadságharcot követően a
királyra szállt. Trautsohn Leopoldus Donatus német herceg vette meg a 28
településből álló birtokrészt. A herceg fia látva a nagy néptelenséget és a
munkáskéz hiányát, németországi birtokairól, a Fekete-erdő vidékéről svábokat
telepített a területre.
A
Károlyfalvát (Karlsdorf) alapító 16 család az 1750-es években a hegyek alatt kiirtva az
erdőt, házakat építettek maguknak. Az állami adóktól 6 évig, a földesúri
szolgáltatás alól 3 évig kaptak mentességet, s a kiirtott területeken
hozzákezdtek a földműveléshez.
A
családok 15 hold földet és kaszálót kaptak. Közös sütőkemencét és egy kocsmát
1752-ben építettek, templomot pedig 1777-ben. Nagyon nehezen éltek először,
többen visszaszöktek Németországba, de később 1785-ben újabb családok is
érkeztek Németországból.
A
Trautsohn-családnak 1776-ban magvaszakadván ugyanis az uradalom ismét a
kincstárra szállt, s annak kezén maradt 1806-ig. Ekkor szerezte meg a birtokot
herceg Bretzenheim Ferdinánd, aki Lindau melletti birtokáról költözött ide.
Miután
földjüket megválthatták földesuruktól, elkezdődött a község független élete.
Iskolát
1863-ban építtettek, 1877-ben pedig a fatemplom helyett kőtemplomot. A filoxéra
1890-ben kipusztította a szőlőket, a sáskasereg a veteményeket. Tűzvész
1891-ben és 1894-ben pusztított. Országos adományokból és biztosításból
újjáépült szinte az egész falu. Harangot 1898-ban vásároltak a templomba. A
szép gyarapodás a szorgalom mellett a belterjes gazdálkodásnak, s a két város
(Sárospatak, Sátoraljaújhely) közelségének is volt köszönhető, ahol
termelvényeiket mindig jól értékesíthették.
A
Károlyfalván lévő három pincesor, mintegy 130 pincét foglal magában. A
pincesorok a falu észak-nyugati felén találhatók.
Mostanság sok régi pincét felújítanak, megerősítenek,
alkalmasabbá tesznek a komfortosabb vendégfogadásra. A régi szokásoknak
megfelelően ma is gyakori a zsivaj a pincék között. A szalonnasütés, bográcsfőzés,
nótázás szinte mindennapos esemény. A jó hangulatú szórakozásnak a szervezett
keretek között lezajló augusztusi Nyitott Pincenap is teret enged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése