Visegrád = Plintenburg

Egynapos kirándulásként vonattal is kiválóan el lehet jutni a Balaton térségéből Visegrádra. A nejem és én is még gyerekkorunkban osztálykirándulás során jártunk erre utoljára. Az építészeti remeknek számító Nyugati pályaudvarról elindulva a festői Dunakanyar mentén robogtunk a magyar vasút legkorszerűbb vonatával.

Nagymaros – Visegrád megállóig jöttünk.

A fedett peron és a felüljáró hangulatosságát a városka és a túlpart panorámája növelte. Régi sváb polgárházak között sétáltunk le a közeli kompkikötőhöz.

A parti pénztárban a jegyeinket megvettük, majd a járművek besorolását néztük. A hűs Duna fölött 5 perc alatt átértünk.

Riksák sorakoztak a visegrádi parton, amit kibérelhettünk volna, de mi a gyaloglást választottuk.

A Duna mentén a Mariahilf Kapelle (Mária kápolna) felé vettük az irányt. Dombját egykoron a törökök kiúzésére Lotharingiai Károly katonái hordták össze és innen ágyúzták a lakótoronyban lévő törököket. Erre építették az oszmánok kiüzését követően a betelepített németek a kápolnát. Bejárata fölött német felirat olvasható.

Innen a várhegy lábánál elterülő királyi palota felé kanyarodtunk.

A műemlék romokat pár éve ráfalazásokkal és kiegészítésekkel sokkal látványosabbá tették.

Belső termeiben kiállítási tárgyak, egykori berendezések korhű másolatai láthatóak, miáltal a középkori királyi udvar életéről jobb elképzeléseink lehetnek.

Régebbi házak és egy hangulatos étterem mellett a Duna partjára értünk le.

A kikötő forgalmát rövid ideig figyeltük.

Innen a IV. Béla király szobrával szegélyezett vízi bástyáig mentünk el. A közút fölött ível át a városkapu, amely falának folytatása a Salamon toronyig ér.

Lépcsősoron lépkedve a fák lombjai alatt a Pálffy család késő-romantikus nyaralójához érni. Jelenleg használaton kívül áll.

Tőle balra a Salamon torony védművei felé fordultunk. A helyreállítás csúfsága kirívó. A lakótorony mai formáját az 1959 és 1964 között modernista helyreállítás során kapta.

Benne a Mátyás Király Múzeum több szintes kiállításai láthatóak, köztük a visegrádi királyi palota gótikus díszkútja, továbbá Mátyás király visegrádi szobrászműhelye és Visegrád története.

Tetőteraszán a Dunakanyar panorámája mellet pihentünk egy keveset.

Innen erdei ösvényen a fellegvárba sétáltunk. A belépőjegy csalódásunkra egyszerű blokk volt, ami nem tartalmazta a vár fotóját.

Az alsó udvarban a szekértábor mellett a Dunára néző kilátóponton bábeli nyelvzavarban a világ minden részéből érkezettek fotózták a lenyűgöző tájat.

A sétahajó elhaladta után a többi bástyát és a belső udvart jártuk körül.

A panoptikumba felárért léphettünk be.

A 328 m magas várhegyről leérve a városka központjában nézelődtünk a komp indulásáig.

  

Visegrádról:

Kedvező adottságai és kulcsfontosságú stratégiai szerepe miatt a történelem során mindig is az érdeklődés középpontjában állt. Az emberi jelenlét legkorábbi nyomai az újkőkorba vezetnek, s a bronzkortól folyamatosan lakott terület a város és térsége.

A történelmi idők során kelták, germánok, rómaiak, avarok, szlávok, magyarok lakták a Dunakanyar térségét. A rómaiak Nagy Constantin idején építették a Sibrik-dombon a Ponts Novatus nevű castrumot (erődöt), amely a Duna menti limes legjelentősebb építménye volt. E mellett a város területén több helyen is láthatunk római emlékeket, így őrtorony maradványokat Szentgyörgypusztán, egy 330 körül épülhetett erőd maradványait a Gizella-majornál.

A magyarság letelepedésekor e terület Árpád fejedelem testvérének, Kurszánnak lett szállásbirtoka. Az első, latin nyelvű oklevél 1009-ben említi Visegrádot (amely a szlávban magas várat jelent). Visegrád első vára a castrum-ra, annak köveinek felhasználásával épült, de ez a vár a tatárjárás idején elpusztult.

A mai várrendszert IV. Béla és felesége Mária királyné kezdte el építtetni az 1250-es években, ennek részei a fellegvár, a várhegy alatti dombon az alsóvár, a Duna parton pedig a vízibástya. Nemzetközi jelentőségűvé a XV. században, az Anjouk idején vált a város. Károly Róbert 1320 körül kezdte el a királyi palota építését a város főutcájában, a Duna parthoz közeli területen.

Pár év alatt e központ lett a királyi székhelye, s az uralkodó kedvelt tartózkodási helye. A falak között a királyi család ellen irányuló, Zách Felicián által vezetett, sikertelen merényletről és annak véres bosszújáról szól Zách Klára híres balladája.

A híres királytalálkozó 1335-ben volt, amelyre Károly Róbert magyar király meghívására János cseh, Kázmér lengyel király, Károly morva őrgróf, Wittelsbach Henrik bajor és Rudolf szász herceg érkezett, s oly nagy jelentőségű egyezmény született, amely biztosította az érintett országok gazdasági függetlenségét Bécstől és a nyugati kereskedőktől.

Károly Róbert halála után, fiát Nagy Lajos királyt Visegrádon keresi fel a lengyel küldöttség, s ajánlja fel a lengyel koronát számára. A koronázási ceremónia után a magyar Szent Korona mellett a lengyel koronát is a fellegvár kincseskamrájában őrizte a koronaőrség.

A város a következő fénykorát Mátyás király uralkodás alatt érte meg. A király nagyszabású építkezésekbe, felújításokba kezdett. Kialakult a késő gótikus részletekkel gazdagított palota együttes. A reneszánsz udvarban a kor jelentős személyiségei fordultak meg, s bölcselkedtek a tudományok, a filozófia, az irodalom témájában, támogatták a művészeteket, élen jártak az újításokban.

A messze földről érkezők „földi paradicsomként” írták le Visegrádot. E virágzás a török időkig tartott, amikor is az ország minden tájához hasonlóan óriási hanyatlás és pusztítás vette kezdetét. A várért és városért folytatott harcokban Visegrád szinte teljesen megsemmisült. Az életben maradt emberek elbujdostak, elhagyták a lakhatatlanná lett települést. A vár megmaradt részeit 1702-ben I. Lipót osztrák császár parancsára robbantották fel.

A település újbóli fellendülése a XIX. században kezdődött el a dunai gőzhajózás megindulásával, amikor is a Dunakanyar, a Pilis-Visegrádi-hegység kedvelt kirándulási célpontja lett a fővárosból induló túrázóknak. Erre az időre tehető a feltáró munkák kezdete is.

Ma Visegrád a hazai és nemzetközi turizmus kedvelt célpontja, amely az ország egyik leglátogatottabb üdülőkörzetében, a Dunakanyarban fekszik. Bár lakóinak száma alig 1700 fő nem kevesebb, mint 300 ezer vendéget fogad egy évben.

Fellegvár

A Várhegy tetején a kora vaskorban már létezett egy erődített település. Ennek a helyére a tatárjárás után IV. Béla felesége, Mária királyné építtette fel az új visegrádi várat. A háromszög alaprajzú XIII. századi fellegvárat három torony védte. A XIV. század első felében Károly Róbert egy külső várfalövvel bővítette ki, a belső várban pedig palotaszárnyakat emelt. Fia I. Lajos folytatta az építkezéseket, majd 1400 körül Zsigmond király felépíttette a harmadik falövet a külső kaputoronnyal. Az ő idejében épülhetett fel a belső várban az asszonyház. Mátyás király a vár palotaszárnyait teljesen felújíttatta. Feltehetően már az Anjouk idején a visegrádi fellegvárban őrizték a magyar koronázási jelvényeket. Ezek őrzőhelye hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1529-ig ebben a várban volt. A fellegvár 1490-től a koronaőrség kezében volt. A vár az 1540-es évek háborúiban súlyos károkat szenvedett. A török kezére1544-ben került, 1595 és 1605 között a keresztényeké, majd 1684-ig újra a törököké lett. A keresztény seregek 1684-ben visszafoglalták, de rövid idő múlva a törökök sikeresen megostromolták, ám ekkor már olyan rossz állapotban volt, hogy katonai célra alkalmatlannak ítélték, és elhagyták. Azóta rom. Régészeti feltárása és műemléki helyreállítása 1871 óta több szakaszban készült el.

Salamon torony

A fellegvárat a Dunával összekötő völgyzárófalak, valamint a falakon áthaladó egykori országutat védő kapuk és a nagy lakótorony (amit a XI. századi magyar királyról tévesen Salamon-toronynak neveznek) a XIII. század közepén épült fel. Az alsóvár a fellegvárral egységes védelmi rendszert képezett. Károly Róbert korában a hatszögletű lakótornyát átépítve királyi szálláshellyé alakították. A torony köré ekkor épült ki a belső várfalöv. Miután 1490-től a fellegvár a koronaőrség kezére került, az alsóvár a királyi várnagy felügyelete alatt maradt, a lakótornyot ekkor pedig már raktárnak használták. A lakótorony déli sarkát 1540-ben I. Ferdinánd katonái rombolták le. A török hódítás után a török település az alsóvár falai közé költözött.

Királyi palota

Károly Róbert 1323-ban Visegrádra helyezte székhelyét és a városban egy királyi házat építtetett, amelyet először az 1330-as, Záh Felicián által, a királyi család ellen megkísérelt merénylet színhelyeként említ a Képes krónika. A királyi házat I. Lajos bővítette ki több lépésben palotává. A ma romjaiban álló épület a XIV. század utolsó negyedében épült, részben még I. Lajos, részben már Zsigmond király uralkodása alatt. A 123 m x 123 m-es, szabályos elrendezésű palotához észak felől kert, dél felől a Zsigmond által 1424-ben, a régebbi királyi kápolna helyén alapított ferences kolostor csatlakozott. Zsigmond a székhelyét 1405 és 1408 között Visegrádról Budára helyezte át, a visegrádi palota ettől kezdve vidéki rezidenciává vált. Mátyás király 1476 és 1484 között a palotát késő gótikus stílusban felújíttatta. Az épület egyes részein reneszánsz elemek is megjelentek, a Herkules-kút és a Múzsák-kútja, a díszudvar loggiája, a kápolna orgonakarzata és oltárai. Ezek az első emlékei az Alpokon túli Európában az itáliai reneszánsz stílusnak. A palotát az 1544-es török hódítás után elhagyták, így az épület rommá vált. Romjait a XVIII. században lebontották. Feltárása 1934-ben indult meg, és napjainkban is tart. Műemléki helyreállítása során az egykori királyi lakóépület és a kert helyreállítása készült el. Ma az épületben a Mátyás Király Múzeum kiállításai láthatóak, a királyi palota története és rekonstruált enteriőrjei.