A második Vidinben eltöltött
éjszaka után kipihenten 8 óra körül keltem. A Magyarországra tartó vonatom csak
17:30 órakor indult. Addig egy másik, de kisebb 24 ezer lakosú Duna parti
várost Lomot akartam megnézni. Sajnos ahhoz hajnalban kellett volna kelnem. A
vasútállomásra lesétáltam, ahol szerencsémre egy bolgár vasutas kolléga és
ismerőse autóval odatartott és barátsággal elvittek. A vezetési stílus nagyon
merésznek volt mondható, sőt ezt a jelzőt káromkodással kísérve fokoztam,
amikor a sofőr a vidini Duna híd környékén a négysávos útra szemből felhajtott.
Egy kamion előtt épphogy meg tudott állni, majd az éktelen kürtélés hatására a
helyes irányba megfordult. Lom belvárosában meglepő, de száraz nadrággal
szálltam ki az autóból. A Dunára vezető sétálóutcájának szerény látványán kívül
nincs különösebben semmi, ami turistacsalogató lenne.
 |
| helytörténeti múzeum |
Török kori és ókori múltjából
sem volt mit nézni. Két óra séta után a vasútállomásra gyalogoltam, ahol Lom
limlom várótermi bútorai csúfoskodtak.
 |
| váróterem |
Vidinbe egy átszállással
jutottam vissza.
 |
| Vidin felé |
 |
| Drenovec |
 |
| Vidin |
Onnan tovább a Serdika
nemzetközi gyorssal Magyarországra. Sötétedésig újraláttam Olténia szegényes
vidékét. Másnap reggel értem vele Budapest Keletibe.
Lomról:
A római korban a város és az
erődítmény neve Almus volt. Moesia része lett 271-ben.
Az első bolgár birodalomban is fontos
volt az erődítmény. Ivan Alexander cár alatt 1356-ban már szlávok éltek itt. Az
Oszmán Birodalomba 1500 -ban került. Az osztrákok 1683-ban foglalták
el a várost, de Kara Mustafa 1695-ben visszafoglalta.
Mai neve először 1704-ben bukkan fel Lom Palanka
néven. A török-orosz háború után 1878-ban lett Bulgária része.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése