Az Ohře (Eger) folyó mentén a
harmadik megtekintésre kiszemelt város is csupán 15 perces vonatozással érhető
el az előzőtől. A 18,5 ezer lakosú városban három helyen is megáll a vonat. Louny-město
állomást választottam. Két órán át jöttem nézelődni. Gyalogosan bejárva a tarka házai között tapasztalni a
műemlékfelújítás sikerét.
A szocializmus idején számtalan
megóvásra érdemes épületet jellegtelenekre cseréltek le. A rendszerváltás után
a cseh belvárosok megszépültek, mert tatarozásokkal kopottságukat
megszüntették. Így volt ez Louny (Laun) központjában is. Pár évvel ezelőtt egy fordított folyamat is elkezdődött. A külsejében a környezetéhez illő arculatot kapott egy szürke épület, amely
követendő példa lenne hazánkban is. Az alábbi és a felső képen kiválóan összevethető ez.
 |
| zsinagóga |
 |
| városi könyvtár |
 |
| az "új" városháza |
Husz János bronzszobrának tenyeréről védőmaszkos
restaurátor távolította el a korróziót.
 |
| Husz János szobra |
Mögötte áll az 1380-ban Szent Miklós tiszteletére felszentelt gótikus templom.
A tornyát kivéve az 1517-es nagy tűzvésznek esett áldozatul, amit 1538-ig tartó
újjáépítése követett. Belépődíj ellenében fel lehet menni a harangtoronyba.
A kőpárkányos
kilépőjén jól esett a hűsítő huzat. Letekintve az óváros tárult elém, de egy
másik szögben egy lakótelep. A korábbi elővárosi negyede a szocializmus
áldozata lett, mert 1970-ben lebontották és előregyártott elemekből lakótelepet
építettek a helyébe. Egy régebbi templomot és temetőt hagytak meg csupán a
közepén. Sok XIV. és XVI. századból származó házat meg a saját forrással
rendelkező fürdőházat is letarolták.
Az 1820-40-es években a kor szokásainak
megfelelően a feleslegesnek tartott középkori városerődítéseknek mintegy
kétharmadát lebontották. A megmaradt szakasz jól mutat.
 |
| barokk kórház |
Az Ohře (Eger) folyó gátja
mellett kastélynak beillő malom áll.
 |
| malom |
Louny (Laun) története:
A város keleti részén
folyt ásatások kelta település nyomait tárták fel. Később markomannok
telepedtek le a mai város területén, akiknek közösségi ittlétüknek a
bizonyítékait a régészek megtalálták. A szlávok a VI. században jelentek meg
itt. A város neve valószínű keresztnévből származik, amely először még, mint
falu egy 1088-as II. Vratislav királyi birtokjegyzékben bukkan fel.
A környék számtalan kistelepülésével
együtt a XII. század elején 1115-ben a kladrubyi (Kladrau) apátság tulajdona
volt. Később egymás után több környékbeli nemes úr birtokolja pl. Fridrich
herceg 1186-ban. Majd II. Přemysl Ottokár szerzi meg, aki 1253-ban az idehívott
szász takácsok számára királyi várost alapított. Ehhez kedvezőbb helyszínnek
mutatkozott a falutól keletre elhelyezkedő, nem túl magas, de jól védhető
fennsík.
 |
| Laun 1650 körül |
A fontos kereskedelmi
út, amely Prága, Drezda és Nürnberg között erre haladt az Ohře (Eger) folyón a gázlón
csak alacsony vízállás esetén volt járható. Az utazók támogatták, hogy
megépüljön egy fahíd, amely gyorsabbá és biztonságosabbá tette az átkelést.
Erre 1295 előtt került sor. A hídpénz biztos bevételi forrásként szolgált a
királynak és a városnak, mert a kereskedők még inkább ezt az utat választották
az áruikkal.
A város szász őslakosai
egyébként a cseh környezetben hamarosan elcsehesedtek és valószínűleg a
szakmájukat is elfeledték, mert a későbbiekben semmilyen híradás nincs a
textilgyártásról. Polgárai bővérű természetű emberekként váltak ismertté.
Verekedősek és hirtelen haragúak lehettek, mert a középkorban ilyen mondás
járta: "Örülhet az, akit Launban nem ölnek meg..." Bővérűségükről a
régi feljegyzések is tanúskodnak: a városi tanács ugyanis a házasságtöréseket
és egyéb erkölcsi kilengéseket itt nem pellengérrel vagy szégyenpaddal, hanem
kizárólag pénzbüntetéssel sújtotta, s a krónikák szerint csupán 1545-ben 230
aranydukátra rúgott a tilosban szerelmeskedők büntetése! Ebből kikövezték a
várost, sőt még a városfalak javítására is jutott belőle.
Az elcsehesedett Laun
az 1420-ból kezdődő háborúkban a husziták oldalára állt. Ebben az időszakban
számos katolikus intézménye és a kolostora pusztult el. A város óriási egyházi
birtokokat szerzett, de ezeket Pogyebrád György alatt vissza kellett
szolgáltatni.
A városi tanács már
említett pénzéhsége nem volt véletlen Az 1517-es tűzvész volt a legpusztítóbb,
amikor csaknem az egész város megsemmisült.
A harmincéves háború
alatt 1620–ban elővárosa leégett. A megfogyatkozott lakosságot németekkel
pótolták.
A nehezen talpra álló
várost 1802-ben és 1808-ban is tűzvész sújtja, amelyek az 1517 után épült
házainak zömét elpusztította.
A Drezda környéki csata
1813. augusztus 26–27-én zajlott a Napóleon vezette francia és a hatodik
koalíció osztrák–orosz–porosz Schwarzenberg herceg vezette seregei között, ami
a franciák győzelmét hozta. Ekkor Lounyt kórházvárossá tették és az összes
szállodáját, fogadóját a sebesültek ápolására használták.
Fejlődésének nagy
lendületét a vasúti közlekedésbe való bekapcsolása jelentette az 1860-as évek
végétől.
