Žatec (Saaz) a komló városa az Eger folyó mentén 5/1

Április végén már több, mint 14 órán át van világos. Ez az Érchegység közeli térség cseh oldalán 5 város megtekintéséhez kínált lehetőséget. Nincs olyan vidék náluk, ahol 15-20 kilométerenként ne lenne érdemes a vonatról leszállni. Reggel negyed nyolcra 3 átszállással (Usti nad Labem, Bilina, Most) értem a húszezer lakosú Žatecba. A komlótermesztés és annak értékesítésének mindenkori fontos központja, amely a cseh és a külföldi sörfőzés alapanyagául szolgál. Ezt bizonyítja a Žatec západ vasúti megálló mellett a monarchia idején 1898-ban épült kastélyszépségű Dreher sörgyár. 

Dreher sörgyár Žatecban (Saazban)

Egy másik régebbi viszont a vár falai között található. A várőrség ellátására és az ellenséges hadseregtől védve több helyen a vastag falak mögé építették.   

Az Ohře (Eger) folyó vashídján érni át a belvárosba.

Žatec (Saaz) is egykoron német többségű város volt, így még gazdagabb örökséggel rendelkezik a csehek által lakottaknál. A kétórányi nézelődés során megismerhettem a történelmi kerület legszebb részeit. A főtér Svobody náměstí, német nevén a Ringplatz jelenti a város szívét. A városháza uralja 47 méteres tornyával az északi felét. Eredetileg 1559-ben reneszánsz stílusban épült, de a mostani végleges formáját 1858-ban kapta meg.

A teret árkádos házak szegélyezik. Közepén pedig a Szentháromság-szobor áll, amelyet pestis oszlopnak is nevezhetnénk, mivel azt egy 1582-ben pusztító járvány áldozataira emlékezve állíttatta végrendeletében egy gyógyszerész 17013-ban.

A főtér mögött a Mária mennybemenetele templom áll egy kisebb téren.

A XIX. század elején kezdik a városfalak, kapuk részleges lebontását. Sajnos mintegy felét felszámolták. A nyugati oldal védművei 300 méteren és a két városkapu maradt meg.
 

Az egész óvárost 1961-ben nyilvánították műemlékké, így a szocializmus értékromboló korszaka nem tehetett további kárt benne.

Óriási söröshordók hívják fel több kereszteződésben is a figyelmet arra, hogy a komló és a sör városában járni. (2015 tavasz)

Žatec (Saaz) történetéből találtam magyar szöveget, amelyet egy németből fordított másikkal vegyítettem. Az Ohře (Eger) folyó kanyarulatai mellett a magas partok számos helyen ideális feltételeket nyújtottak az emberi letelepedésre. A termékeny síkság a legkorábbi időktől már lakott vidék volt. Az itt élő szláv lucsánokhoz köthető ásatási eredmény tanúsítja, hogy mind a fennsíkon, mind a körülötte lévő síkabb területeken sokan laktak, sokféle tevékenységet folytattak. Feltűnő a fémolvasztó kemencék, fémmegmunkáló műhelyek nagy száma. A Přemysl-fejedelmek alatt – a IX. századtól – rohamosan szűnt meg a törzsek önállósága. A lucsánok alávetése 929-ben történt meg, miután I. Henrik a lucsánok földjén át betört Csehországba, s I. (Szent) Vencel ezután ellenőrzése alá vonta a területüket. A történeti forrásokban 1004-ben van elsőként említve a merseburgi Thitmar krónikájában Žatecről (latinul: Satzi), amikor a német császár felszabadítja a szláv várat a lengyel megszállásból. Cseh királyi városi rangra 1265-ben emelték és a középkorban egyik fontos igazgatási központja lett a Cseh Királyságnak. A cseh I. Přemysl Ottokar király uralkodása idején 1200-tól német telepeseket hívnak a vidékre. A faépítésű várost az 1380-as években tűzvész pusztítja el, azután egyemeletes kőházakkal építik újjá, a tereket lábasházak övezték. A gótikus kőépítésű város főként a komló termesztéséből és posztógyártásból szépen gazdagodott. Lakossága 1410-ben már 6000 fő volt, de ekkor még többségében csehek, ezért a céhek és a városi tanács cseh nyelven tárgyalt és adminisztrált. A betelepedett német polgároknak kötelező volt a cseh nyelvet megtanulni. A cseh huszita mozgalom következtében sok német elhagyja a várost. A husziták 1419-ben elfoglalják, a minorita kolostort lerombolják. A Zsigmond-féle keresztes hadjáratok minden városostromát elhárították. Georg Podebrad (Podgyebrád György) uralkodása alatt a város ultraquismus vallási irányzatú volt, de később a fehérhegyi csatáig (1620) lényegében evangélikus-luteránus hitű. Az 1545-46-os Habsburg-ellenes rendi megmozdulásban a cseh érzelmű városok is részt vettek, amiért a büntetés a várost is elérte. Királyi bírót ültettek a tanács nyakára. Mindazonáltal a harmincéves háborúig a város gazdasága virágzott. A posztógyártás csökkent, de a komlótermesztés és a kereskedelem jelentősége megnövekedett. Már 1539-től pecsét igazolja a komló itteni eredetét, ez időben már exportálják, 400 hektáron termelik, kedvelt a helyi sör is. A csehországi protestáns rendek felkelésében résztvevő Saaz (=Žatec) polgármesterét 1621-ben Prágában halálra ítélték és kivégezték. A rekatolizáció által Csehországban az ellenreformáció keretében és a harmincéves háború pusztítása után a betelepítésektől német többségűvé vált Saaz (Žatec) az 1945-ös csehszlovák náci jellegű Beneš-dekrétumokon alapuló kitelepítésekig. Az 1923-as adatok alapján a 16268 lakos 90 százaléka német és 10 százaléka cseh volt. A Beneš-dekrétumok alapján lett a második világháború után a német lakosság 1945-46 között elűzve. Vagyonuk és birtokuk a Beneš-dekrétum 108. pontja alapján lettek elkobozva és a csehszlovák állam javára írva. Jóvátétel az elkobzásokért még nem volt eddig a Cseh Köztársaság részéről. Az 1. csehszlovák hadosztály katonái Spaniel generális vezetésével 1945. június 3-án rátörnek a városra és 5000 német férfit összegyűjtenek a város piacterén, akiknek ezután  a 15 km-re lévő Postelbergbe (Postoloprty) kellett menetelni. Ott sokakat lelőttek közülük. Az 1947 nyarán felállított parlament vizsgálóbizottsága megállapította, hogy Postelbergben (Postoloprty) 2000 férfi legyilkolása történt. A Beneš-dekrétum 115/46 pontja kimondja efféle cselekmény 1945. október 28-ig a háború velejárója (annak ellenére, hogy az hivatalosan 1945. május 9-én véget ért), ami egy igazságos megtorlás a megszállók vagy azok cinkosaival szemben, így nem jogtalan és ennélfogva nem büntetendők a tömeggyilkosság elkövetői és annak segítői. 1945 után új telepesek költöztek be közép Csehországból és többen a mai Ukrajna területéről a Wolhynia térségéből, akik leszármazottai voltak abból a tizenhatezres cseh telepes kolóniából, akiket még a monarchia idején 1868-1880 között fogadott be az orosz cár.