Postoloprty (Postelberg) az Eger folyó mentén 5/2

Az Ohře (Eger) folyó menti utazásom során a 4700 lakosú Postoloprtybe (Postelberg) tizenöt perc alatt értem át a vonattal Žatecból (Saaz). Az egykor zömében német lakosság a II. világháború után arányaiban Brno (Brünn) után itt szenvedte el a legnagyobb mészárlást és kitelepítést. Egykori házaikban nem csak csehek, hanem néhol cigányok élnek. Csupán másfél órát maradtam. Cseh értékrend alapján különösebb látni való nincs benne. Ezt én másképpen tapasztaltam. Hazánkban az ekkora városkáknak inkább falusias jellege van. A polgárházak, a tornyos városháza és az 1753-ban épült templom frissen felújítva állnak a főterén. A közelben viszont az egykori Schwarzenberg kastély ablaktalanul várja jobb sorsát. A restaurálásának még kezdő fázisát sem tapasztaltam ottjártamkor. A husziták által lerombolt kolostor alapjain épült fel a kastély 1611-ben, amit 1718-ban barokk stílusban építettek újjá. 

Az állomásra leérve a vonatom érkezéséig a barátságos forgalmistával elbeszélgettem, aki a vasút iránti kötődését a bélyeggyűjteményével is bizonyította. (2015 tavasz)

Postoloprty története:

Németül Postelberg, latinul Apostolorum porta a neve.  Cosmas cseh történetíró (élt 1045-1125) szerint Neklan herceg 869 körül alapította a helységet, amelynek első neve Dragus vagy Drahous vára volt, később azonban az ottani bencések kolostorától nyerte el a nevét. A kolostor alapítója és az alapítás dátuma nem ismert, csak annyi bizonyos, hogy 1119 előttre tehető. Ezt a gazdag könyvtárával és értékes kézirataival együtt 1420 májusában a husziták gyújtották fel, ami többé nem épült újjá. A romok és az ahhoz tartozó területek Podjebrád György (Jiři z Kunštátu a Poděbrad) tulajdonába került 1454-ben, aki továbbadta fiainak. Tőlük szerezte meg 1480-ban Weitmühl báró. Sebastian von Weitmühl sokat tett azért, hogy Postelberg (Postolopprty) elnyerje II. Ulászló királytól a vazallus városi címet. Ferdinand von Schwarzenberg 1692-tól a birtokainak központjává teszi Postelberget, amelyet 1846-ra már 11500 hektár nagyságú terület vett körül. Ezt az 1945-ös államosításig tulajdonolja a Schwarzenberg család. 

A csehszlovák hadsereg a korabeli forradalmi gárdákkal együttműködve 1945 májusában és nyarán nagy vérengzéseket tartottak a németek között Postelbergben (Postoloprty). A háborús bűnösök majdnem mindegyike ekkorra már elmenekült Csehszlovákiából, így a legyilkoltak ártatlanok voltak. Bármily kegyetlen és embertelen is volt a nácizmus, az nem ment fel senkit az alól a kötelesség alól, hogy feltárják azokat a törvénytelenségeket, amelyeket a II. világháború befejezése után a csehszlovák rendszer követett el az országban élő német kisebbség ellen. Az, hogy Postoloprtyben helyezték a Csehszlovák Hadsereg egyik egységét, nyilvánvalóvá tette, hogy a területet etnikailag meg akarják tisztítani. Arról volt szó, hogy minél kevesebb német léphesse át az államhatárt. Ezt jól érzékeli az a korabeli jelszó, hogy a jó német, a halott német. A tömeggyilkosság feltárását nemzetközi nyomásra már 1947-ben megkezdték. A csehszlovák nemzetgyűlés erre a célra felállított vizsgálóbizottsága kénytelen volt megállapítani, beismerni a gyilkosságok tényét. Akkor összesen 763 holttestet ástak ki. A történészek és a korabeli szemtanúk szerint azonban az ismeretlen tömegsírokban még legalább 500-1000 holtest nyugszik. Az akkori eseményekért egyetlen személyt sem büntettek meg soha. A korabeli csehszlovák jogrend ugyanis nem tartotta bűncselekménynek a németek legyilkolását. Ma már ki merik mondani, hogy etnikai tisztogatás volt. A történeti források szerint Postoloprtyben 1945 májusában bírósági tárgyalás nélkül 763 német ajkú személyt lőttek agyon. A szocialista Csehszlovákiában az ügyről egészen az 1989-es rendszerváltásig csak igen elvétve, szakmai körökben esett szó. Az utóbbi években elvégzett kutatások és vizsgálatok szerint a gyilkosságoknak több közvetlen felelőse van, de már egyikük sem él.

A II. világháború után a németeket és a magyarokat a korabeli csehszlovák hatalom kollektív háborús bűnösnek nyilvánította, elvette vagyonukat, állampolgárságukat, s mintegy hárommillió németet kitelepítettek az országból. A kitelepítések első, szervezetlen szakaszában számos erőszakos cselekmény történt a németekkel szemben, amelyet ma a csehek elismernek. A több mint félmilliós szlovákiai magyarság kitelepítését a potsdami nagyhatalmi értekezlet 1945 nyarán nem hagyta jóvá. A magyar közösséget csehországi kényszermunkával, magyar-szlovák lakosságcserével és reszlovakizációval próbálta meg felszámolni az akkori csehszlovák rendszer.