Louny (Laun) az Eger folyó mentén 5/3

Az Ohře (Eger) folyó mentén a harmadik megtekintésre kiszemelt város is csupán 15 perces vonatozással érhető el az előzőtől. A 18,5 ezer lakosú városban három helyen is megáll a vonat. Louny-město állomást választottam. Két órán át jöttem nézelődni. Gyalogosan bejárva a tarka házai között tapasztalni a műemlékfelújítás sikerét.

A szocializmus idején számtalan megóvásra érdemes épületet jellegtelenekre cseréltek le. A rendszerváltás után a cseh belvárosok megszépültek, mert tatarozásokkal kopottságukat megszüntették. Így volt ez Louny (Laun) központjában is. Pár évvel ezelőtt egy fordított folyamat is elkezdődött. A külsejében a környezetéhez illő arculatot kapott egy szürke épület, amely követendő példa lenne hazánkban is. Az alábbi és a felső képen kiválóan összevethető ez.

zsinagóga

városi könyvtár

az "új" városháza

Husz János bronzszobrának tenyeréről védőmaszkos restaurátor távolította el a korróziót. 

Husz János szobra

Mögötte áll az 1380-ban Szent Miklós tiszteletére felszentelt gótikus templom. A tornyát kivéve az 1517-es nagy tűzvésznek esett áldozatul, amit 1538-ig tartó újjáépítése követett. Belépődíj ellenében fel lehet menni a harangtoronyba. 

A kőpárkányos kilépőjén jól esett a hűsítő huzat. Letekintve az óváros tárult elém, de egy másik szögben egy lakótelep. A korábbi elővárosi negyede a szocializmus áldozata lett, mert 1970-ben lebontották és előregyártott elemekből lakótelepet építettek a helyébe. Egy régebbi templomot és temetőt hagytak meg csupán a közepén. Sok XIV. és XVI. századból származó házat meg a saját forrással rendelkező fürdőházat is letarolták. 

Az 1820-40-es években a kor szokásainak megfelelően a feleslegesnek tartott középkori városerődítéseknek mintegy kétharmadát lebontották. A megmaradt szakasz jól mutat. 

barokk kórház

Az Ohře (Eger) folyó gátja mellett kastélynak beillő malom áll.
  

malom

Louny (Laun) története:

A város keleti részén folyt ásatások kelta település nyomait tárták fel. Később markomannok telepedtek le a mai város területén, akiknek közösségi ittlétüknek a bizonyítékait a régészek megtalálták. A szlávok a VI. században jelentek meg itt. A város neve valószínű keresztnévből származik, amely először még, mint falu egy 1088-as II. Vratislav királyi birtokjegyzékben bukkan fel.

A környék számtalan kistelepülésével együtt a XII. század elején 1115-ben a kladrubyi (Kladrau) apátság tulajdona volt. Később egymás után több környékbeli nemes úr birtokolja pl. Fridrich herceg 1186-ban. Majd II. Přemysl Ottokár szerzi meg, aki 1253-ban az idehívott szász takácsok számára királyi várost alapított. Ehhez kedvezőbb helyszínnek mutatkozott a falutól keletre elhelyezkedő, nem túl magas, de jól védhető fennsík.

Laun 1650 körül

A fontos kereskedelmi út, amely Prága, Drezda és Nürnberg között erre haladt az Ohře (Eger) folyón a gázlón csak alacsony vízállás esetén volt járható. Az utazók támogatták, hogy megépüljön egy fahíd, amely gyorsabbá és biztonságosabbá tette az átkelést. Erre 1295 előtt került sor. A hídpénz biztos bevételi forrásként szolgált a királynak és a városnak, mert a kereskedők még inkább ezt az utat választották az áruikkal.

A város szász őslakosai egyébként a cseh környezetben hamarosan elcsehesedtek és valószínűleg a szakmájukat is elfeledték, mert a későbbiekben semmilyen híradás nincs a textilgyártásról. Polgárai bővérű természetű emberekként váltak ismertté. Verekedősek és hirtelen haragúak lehettek, mert a középkorban ilyen mondás járta: "Örülhet az, akit Launban nem ölnek meg..." Bővérűségükről a régi feljegyzések is tanúskodnak: a városi tanács ugyanis a házasságtöréseket és egyéb erkölcsi kilengéseket itt nem pellengérrel vagy szégyenpaddal, hanem kizárólag pénzbüntetéssel sújtotta, s a krónikák szerint csupán 1545-ben 230 aranydukátra rúgott a tilosban szerelmeskedők büntetése! Ebből kikövezték a várost, sőt még a városfalak javítására is jutott belőle.

Az elcsehesedett Laun az 1420-ból kezdődő háborúkban a husziták oldalára állt. Ebben az időszakban számos katolikus intézménye és a kolostora pusztult el. A város óriási egyházi birtokokat szerzett, de ezeket Pogyebrád György alatt vissza kellett szolgáltatni.

A városi tanács már említett pénzéhsége nem volt véletlen Az 1517-es tűzvész volt a legpusztítóbb, amikor csaknem az egész város megsemmisült.

A harmincéves háború alatt 1620–ban elővárosa leégett. A megfogyatkozott lakosságot németekkel pótolták.

A nehezen talpra álló várost 1802-ben és 1808-ban is tűzvész sújtja, amelyek az 1517 után épült házainak zömét elpusztította.

A Drezda környéki csata 1813. augusztus 26–27-én zajlott a Napóleon vezette francia és a hatodik koalíció osztrák–orosz–porosz Schwarzenberg herceg vezette seregei között, ami a franciák győzelmét hozta. Ekkor Lounyt kórházvárossá tették és az összes szállodáját, fogadóját a sebesültek ápolására használták.

Fejlődésének nagy lendületét a vasúti közlekedésbe való bekapcsolása jelentette az 1860-as évek végétől.