A reggeli kastélylátogatásom után Jaromerice nad Rokytnou-ból
(Jaromeritz) a 8 km-re fekvő hétezer ötszáz lakosú Moravske Budejovicebe
(Budwitz) vonatoztam át. Az állomás előtti tér burkolatát akkor fektették le,
így egy kis kerülővel értem el a közeli belvárost. Mielőtt odaértem az
útitársaimtól érdeklődtem a városka szépségei után, de ők jelentéktelennek
ítélték. Az én értékrendemben végül a nagyságához mérten méltó helynek
bizonyult a látnivalók tekintetében. Remélem, a fényképeim meggyőző erejűek. A
kisebb települések maradtak utoljára a felújításokkal, így ott még vannak
munkák a nemzeti értékek szebbé tételében. Szerencsémre a frissen ültetett
díszfák még nem erősödtek meg annyira, hogy azok a lombjukkal zavarnák a
fényképezést. Igyekszem is a lehető legtöbb cseh-morva műemléket lencsevégre
kapni. Kétórás nézelődésemet a megcsappant élelmiszer és ital készletem
feltöltésére is fordítottam. Jól is esett az aromás cseh habos üdítő a
melegben.
Moravske Budejovice városfalából még néhány részlet és két
saroktorony kapukkal megmaradt.
Magyarul nem találtam leírást róla így németből fordítottam
egy keveset a múltjából. A második világháború szörnyűségeiről és az azt követő
németek kitelepítéséről nem szerepel semmi pedig ez sem kikerülendő téma. A
németséghez való viszony emlékeibe botlunk lépten-nyomon még annak ellenére is,
hogy azokat, mint a Felvidéken a magyar emlékeket jórészt igyekeztek
megsemmisíteni.
A település őse a cseh és morva kereskedelmi utak
keresztezésére épült a Roky folyócska melletti magaslatra. Fontossága most már
inkább a Prága és Bécs közötti forgalom irányává vált.
A város első írásos említése 1231-ből való IX. Gregor
pápától, amelyben Premysl I. Ottokar özvegye (III. Béla királyunk második
feleségétől származó Konstanze lánya) védelmében álltak a Budwitz körüli
földek. Később Lichtenburg nemesek szereztek itt birtokokat. Majd II. Vladislav
adott a városnak kiváltságokat. Miután a család kihalt a Waldstein nemesek
Pirnitz ága lett az uraság. Az ő idejük alatt érte el a város az aranykorát.
Ekkor telepedtek le kézművesek. Ők alapították Morvaország legjobb iskoláját. A
vallásszabadság is érintette a városkát. A fehérhegyi csata veresége után
Zdenek Brtnickyt az aktív részvételért életfogytiglani börtönre ítéli Waldstein
uraság. A városka elszegényedik a helyi és a császári seregek küzdelme során.
Az új uraság Schauenburg család lett, aki nem tartotta be a régi jogokat és
robotolásra kényszerítette a lakosokat. Az 1673-as tűzvész tovább fokozza az
elnéptelenedést. Maria Anna von Schauenburgnak – aki egyetlen leánya volt
Leopold von Schauenburgnak - el kellett adnia a várost, mert csak fiú utód
örökölhette. Így vették át 1736-ban az elszegényedett és romos Budwitzot Wallis
és Carighmain bárók, akik azt hirdették, hogy őket csak a haszon kinyerése
érdekli. A napóleoni háborúkban stratégiailag fontos helynek számított a
franciáknak.
A robotolások ellen 1821-ben lázadás tört ki, amit a hadsereg
brutálisan levert.
Szabad város 1850-től lett járási székhelyként adózási és
bírósági hivatalokkal.
A második
világháborúban átmenő tábor volt a menekülteknek mielőtt elfoglalta a Vörös
Hadsereg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése