Decin, Liberec, Turnov, Jicin, Nymburk

A novemberi párnapos szabadságom alatt az időjárás kegyességéből Csehország néhány meseszép városát az enyhe, napos időben végigjárhattam. A német vasutak vonatkeresőjén keresztül terveztem meg ismét a kirándulásom helyszíneit. Péntek 19:58 órai indulással gördült ki velem Bp. Keletiből a Metropol Prágán keresztül a német határ közeli Decin/Tetschen felé. A hajnali sötétség miatt egyből átszállással akartam folytatni tovább az utamat, de ebben a nemzetközi késése megakadályozott. Az itt töltött közel 2 óra alatt lassan kivilágosodott és így már a fényképezésbe belekezdhettem. A főpályaudvar mögötti 100-150 éves házak alkotta Podmokly/Bodenbach negyedből érdemes az Elba jobb partjára átsétálva a történelmi óvárost és a sziklára épült barokk, klasszicista stílusú fellegvárat megnézni. A több évtizedes szovjet őrség pusztító jelenléte után most alapos felújítást végezve állítják helyre.

A folyó mindkét partja látványban idilli. Háromnegyed nyolckor Liberec/Reichenberg felé tartottam innen, amit sokáig a vonat egy kisebb folyó Ploucnice/Polzen mellett a Luzické/Lausitzer hegyek között kanyarogva tett meg. Az előző nap esőjéből párádzó köd hol teljesen, hol csupán félig ölelve takarta az ormokat. A Nap sugarai egyre nagyobb sikerrel törték át a ködfoltokat. Két óra emelkedés és ereszkedés után Liberec jelképe a csengőformájú kilátó és egyben TV-torony, szálloda tűnt ki a fenyveserdők mögül. A főpályaudvartól egyenes út vezetett a csodálatosan felújított főtérre, amelyet a neoreneszánsz városháza uralt.

A pompás házak közelében haladó villamos síneit követve hivalkodó monarchiabeli villákkal szegélyezett úton az állatkertig jutottam el. Előtte kacsausztató méretű tavacska romantikus halászétteremmel a partján. A belépődíjat és a trágyaillat élményét megspórolva a rácskerítés mentén remekül beláttam a növényevők magánéletébe. A kecskék és az elefánt közös falatozása konfliktusmentesen zajlott. A közeli padon főemlősi ebédemet, a szendvicsemet rövidítgetve figyeltem tovább őket. A vén indiai elefánt türelmesen viselte a mohó kecskék zabálását és nem juttatta őket ívelő röppályára az ormányával.

A dél elmúltával ismét vonaton ültem és háromnegyed óra robogás után az egykor drágakő-lelőhelyeiről ismert Turnov/Turnau városkájának kövezetét tapostam egy óra hosszán át, ami 2003 óta szülőhelyem, Keszthely partnervárosa.

A múlt emlékeinek díszes házai hangulatossá tették a főteret, de nem annyira, mint a szomszédos szintén 15 ezer lakosú Jicint/Titscheint. Az óriási teret kaputorony és boltíves házak gyöngye övezte, amelyet kétszer is körbejártam miközben képzeletemben középkori vásári zsivajt idéztem.

Rumcájsszal, Mankával és Csibészkével nem találkoztam, mert a Rejtekadó-erdő (vagyis a Cseh-paradicsom) mélyéről nem jöttek elő egy arra kóborló magyar turista kedvéért. A sötétedéskor induló vonatomon egy doboz jó sör mellett a közelemben ülő németül is tudó hölggyel beszélgetve gyarapítottam csehországi ismereteimet a történelem szomorú eseményeit felemlítve Nymburk/Nimburg állomásáig. Ez is hasonlóan 15 ezres lélekszámú városka, de szerényebb látványosságokkal bír, mint az előzőek. A városfalból maradt meg kb. 150 méternyi az Elba partján, amely mögött gótikus templom csúcsa meredezik.

Prágába már éjszaka értem, ahol a rendkívül tiszta főpályaudvar forgatagát figyeltem. A padon ülő turistát, ha elbóbiskolt, akkor egyből felébresztették a jószándékú rendőrök és figyelmeztették az értékeinek éber őrzésére. A hontalanok bebotorkálását gyors reagálással akadályozták meg az egyenruhások. A Bp. Keleti pályaudvaron másnap délelőtt tapasztaltak teljesen kiábrándítóak voltak. A büfé előtt álló rendőrpáros két fickóval beszélve igyekezett a szolgálat unalmát elűzni. Mellettük 4 méterre a pénzváltó iroda előtt az arabok teljes nyugodtsággal szólítgatták le illegális váltásra az arra járókat a térfigyelő kamerák alatt. Egy részeg nő botocskájával sok apró csapkodással vert meg minden tárgyat, ami az útjába esett. A rendőröket meglátva abbahagyta bolondériáját. Egy kissé hátralépve valami nagyon furcsát szólhatott be nekik, mert azok kikerekedett szemmel néztek vissza rá. Az induló-érkező vonatok táblájára figyelők között pedig egy kéregető cigány nő lavírozott. Ez a balkánias légkör még nincs eltűnőben nálunk. A bohémiai utam veszélyeket is rejtett magában, mégpedig magyar bűnözők által. Münchenben találkoztam először a trükkel és Prágában másodszor, de gondolom más európai nagyvárosban is létezik. Az indulás előtt néhány perccel a nemzetközi vonatot kéregető fiatal fickó járja végig azzal a mesével, hogy segítsünk neki gyorsan a jegy megvételében, mert egyébként nem tudna hazajutni Budapestre. Jobb esetben a saját szándékunkból adott pénzzel is megelégszik, de a pénztárca elrablásának veszélye is fennáll. Ez utóbbi esetben az utas, ha reflexszerűen leszalad a peronra utána a teljesen reménytelen elfogásra, akkor a társtettes által még a csomagjának elrablása is fokozhatja a kellemetlenségét, sőt a vonat elmenesztése is. (2009. ősz)

Bajorország

Túrázásokra az őszt szeretem a legjobban. Nem kínoz az izzasztó hőség és a Nap ereje. A fák tarka lombozatukkal, a távoli hegyek pedig egyre több helyen havas süvegükkel köszöntik az odalátogatókat. Októberben már az idén negyedszerre néhány napot az utazásra szántam a szabadságomból. Magyarországról Sopron irányából jövet Meidlingben szálltam fel a Kálmán Imre EN vonatra. A bécsi kerületben a csatlakozásra várakozva a szombat esti mozgást figyelhettem meg. A hétvégi buliba igyekvő csajok mind törekedtek a legszebbeknek látszani, de akárhogy öltözködtek és sminkelték magukat szépségük figyelemre méltó sem volt a budapestiekhez képest.

A szemetesség kiábrándító már a császárvárosban is, mint egy balkáni államban. Sőt a bevándorlók kultúrája már az osztrák fiatalokra is kihat, mert egyre gyakrabban piszkolnak ők is. Éjfél előtt begurult a szállodám a harmadik vágányra. A négy egymás melletti ülésen a hátizsákocskámat a fejem alá téve elterülten durmoltam. Csak a jegyet kérő kalauzok zavartak meg kétszer. Münchenben az érkezésemkor még nem virradt, de amire a Schnellbahn 2-vel Erdingbe értem már igen. Az utcák kihaltsága kísértetiesen hatott rám. Az állomásközeli belváros szépséges épületeit megörökítettem az egyórás sétám során.

Erding hajnalban

Erding

Innen újra Münchenbe gyorsvasutaztam, hogy egy másik, de már délebbi vonalon ismerkedjek a csodás tájjal. A Würm-tó partján Starnberg kikötőjéből a hattyúk mellől induló sétahajót követtem a fényképezőgépemmel. A víz apró hullámai kristálycsillárként tükrözték vissza a reggeli fényt.

Würm - tó Bajorország

A nézelődést Tutzingban folytattam, ahol a part menti sétány padján tízóraiztam az otthoni falatokból. A faluközpontba kanyarodva ámulatba ejtő homlokzatfestett házak sorakoznak.

Tutzing

A délutáni programomat a bajor fővárosban folytattam. A rendezett parkkal övezett palota óriást a Nymphenburgot jártam körül a világ messzebbről jött nemzeteivel együtt.

Nymphenburg

Innen a csatornává alakított Würm mellett sétálva az Olympiapark felé vettem az utamat.

München Olympiapark

A 291 m magas torony és a stadion mellett a mesterséges dombok és tó között kibukkant a BMW jellegzetes felhőkarcolója. A különleges modern épületegyüttesben a régi korok motorjai és autói vonzották a látogatókat. A kínálat gazdagsága nem ért fel a stuttgarti Mercedes Múzeuméval, de így sem volt felesleges a 12 eurót befizetni.

a BMW gyár és múzeum

A szemközti BMW Welt üvegépületében a most eladásra kínált autótípusokat lehetett álló helyzetben strapálni. A gyerekek nagyon élvezték, mert képzelt sofőrökként tekergették a kormányt, mint a búcsúban. Észrevétlenül 2 órát eltöltve a sötétedés beálltával legyalogoltam a főpályaudvarra, ahol szállásomként megint egy éjszakai vonatot kerestem Bécsig. Még induláskor a fülkéket járva angolul koldult egy fickó azzal a szöveggel, hogy a jegyvételben segítsünk neki néhány euróval. Magyarul mondtam neki: Húzz a fenébe a meséddel! Erre meglepetésemre: „Jó, de előbb adj egy kis lóvét!” válaszolt magyarul. Ausztriából folytathattam volna az utamat hazáig, de ehelyett az Alpokba Kufsteinen át Innsbruckba jutottam el. Az ablakon keresztül telhetetlen csodálattal néztem a hófödte néha felhőbe ütköző égig érő csúcsokat. A tiroli fővárosból Scharnitzot érintve szakadó esőben vonatpótló buszt is beiktatva nagy késéssel értem a bajor Kemptenbe. Itt szerencsémre már a csapadék elállt. A fényképezőgépem érzékenységének köszönhetően nem jelentett gondot az esti exponálás.

Kempten Bajorország

Az éjszaka során még München óvárosát is lencsevégre vettem. A dóm tornyáról jobb kép készítését akarva letérdeltem, amikor egy patkány rohant el a lábamnál. Nagyon sietős dolga lehetett, mert a megörökítésről lemaradt. Én viszont lassabb tempóban sétáltam le a főpályaudvarra és a Kálmán Imre EN vonaton Meidlingig aludtam ahol átszállva Sopronon keresztül jutottam széltépázta falumba. (2009. október)

München éjszaka

Losonc és Fülek

Szécsényi nyaralásunk (6. rész)

Szécsényi szállásunkról a Nógrád megyétől elcsatolt területeken való nézelődésünket délután először Losoncon majd Füleken folytattuk. A 28 ezer lakosú város központját a négyszögletű Kubinyi tér jelenti, amely közepén áll a gótikus eredetű barokk templom. Belsejét tatarozták így az állványoktól nem sok minden volt látható. A szocializmus ízlésromboló építkezései szerencsére nem érintették a régi városmagot, de az utóbbi években a főtér házai mögé több olyan toronyházat is felhúztak, amelyek zavarják a korábban egységes kiegyezés-kori hangulatot.

A tér másik felében áll a kakastornyos református templom. A lelkész úr szívélyesen bemutatta a neogót templomot miközben a város magyarságának fogyásáról panaszkodott.

A határtól alig 20 kilométerre fekvő Losonc lakóinak ma 16-17 százaléka tartja magát magyarnak. A város régen is a szláv-magyar nyelvhatáron feküdt, de a korábban északon húzódó határ a XX. század hatvanas éveiben a déli oldalra helyeződött át. A folyamat a magyar lakosság jelentős részének kitelepítésével kezdődött közvetlenül a második világháború után, majd új lakótelepek épültek az ősi városmag köré. A lakásokat szinte kizárólag szlovákok kapták.

A főtéren található az egykori vigadó is, amit most konferencia központként hasznosítanak.

Vele szemben a városháza, amely formájában inkább színházra emlékeztet.

A várost átszelő forgalmas 75. számú főút egyik szépen felújított saroképületét az OTP használja.

A zsinagóga állagmegőrzését az idén fejezték be.

Már a honfoglalás előtt szláv település állt Losonc helyén. Először egy IV. Béla korából származó okirat említi 1247-ben Luchunch néven. Határában, a Királydombra a XV. század középén a husziták emeltek erődítményt, amely alatt 1451-ben Hunyadi János vereséget szenvedett. A csata ideje alatt Ján Jiskra katonái felperzselték a várost, hogy ne tudjon menedéket nyújtani a magyar seregnek. A török időkben sokat szenvedett, mivel nem volt erődfala, végül 1640-ben a templomot fallal vehették körül. Itt őriztette Bethlen Gábor 1622-ben a Szent Koronát egy ideig. A XVII. században többször dúlták fel a seregek, mivel gyenge védművei nagyobb hadaknak nem állhattak ellen. Mezővárosi rangra 1785-ben emelték. Losoncnál 1849. március 24-én verte szét Beniczky Lajos őrnagy serege a császáriakat, viszont augusztus 9-én a cári csapatok bosszúból felgyújtották. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásának székhelye volt. Református teológia működött 1924–1938 között. A környékén 1944-ben partizánharcok dúltak.

Losoncról a 11 ezer lakosú Fülek irányába gurultunk a 71. számú főúton, amely szélén egy félkész kastélykára lettünk figyelemmel.

A leágazásnál már messziről feltűnik a várhegy látképe. A főleg magyar nyelvű Füleken a cigányok aránya is számottevő. Az egykori 1900-ban épült vigadóval szemben álltunk le a belvárosban. Parkolójegyet az élelmiszerüzlet pénztáránál kaptunk.

füleki városháza 1911

A várromok a város közepén emelkedő bazaltkúpon állnak.

A keskeny sétálóutcán értünk a múzeum kerítéséhez, ahol belépőket váltottunk.

Éppen egy magyar csoporthoz sikerült odaérnünk, amelyet a helyi idegenvezetőnő kísért ízes palóc akcentussal. Az ötszintes Bebek – toronyban található kiállításon a vár és a város történetébe pillanthattunk az első írásos emléktől a vár 1682-es lerombolásáig.

A vár makettje mellett láthatók az erődítmény feltárása során napfényre került középkori és kora újkori régészeti leletek köztük a középkori magyar királyokat és szenteket ábrázoló kályhacsempék, a vár eredeti kulcsai és a 39 éves török hódoltságból származó tárgyak. A torony alsó szintjén a környék legjelentősebb régészeti lelőhelyeinek bemutatóhelye került kiállításra. Ez a több mint 3000 éves várgedei bronzkincs néhány darabja, a ragyolci bronzkori temető kerámiaanyagának egy része, a Perse határában feltárt avar-szláv és honfoglalás kori övveretek.

A füleki vár sziklatömbje a természetes alapoktól mérve 60 méter magas. Az eredeti várat a XII. században négyszögletű torony, védőfallal ellátott palota, a délnyugati oldalon cölöpökből kialakított kerítés és árok alkotta. Az 1551-es évben a várat kibővítették, agyúbástyákat, várfalakat és óolasz ötszögű védőbástyákat (ma is látható Bebek torony) építettek. A hatalmas, 6 méter széles védőfallal megerősítették a gótikus várat, reneszánsz bástyákkal, tüzérségi tornyokkal vették körül. Megépítettek 3 tüzérségi állást, 6 bemélyedést a csáklyások részére. Az alsóvárat 3 poligonális bástya, 2 őrtoronnyal és csapóhíddal ellátott kapu és 10 méter mély árok védte. Az átépítés része volt a város köré emelt hatalmas védőfal, kapukkal és rondellákkal. A városi erődítményből már csak egyetlen bástya áll. Az alsóvárból csak a várudvar egy része maradt meg, a többi rész a város terjeszkedése miatt eltűnt. A vár 1682-ben az ostrom ideje alatt leégett, s azóta romokban áll.

A parkolóhoz visszatérve az ott vett nagy adag fagyival a közeli Ferences templom és kolostor felé sétáltunk.  Ez 1513-ban épült, amit 1554-ben átalakítottak török dzsámivá, 1682-ben a várossal együtt megsemmisült. Gróf Koháry István 1694 – 1727 között építtette újjá barokk stílusban. Ma is híres búcsújáróhely, ünnepe Nagyboldogasszonykor van (augusztus 15.), mivel Szűz Mária mennybemenetelére szentelték föl.

Innen a vasút melletti 8,2 ha-on elterülő városi parkba sétáltunk, amelyben idegen országokból származó 16 különleges fásszárú növény található és egy kisállatkert. A madárvolierekben többféle papagáj is rikácsol a kecskeudvar mellett.

A park egykoron a XVIII. század végén épült Berchold család kastélyához tartozott. Ők Tirolból települtek Fülekre. A kastély később a Stephany és a Herold családok tulajdonába került. Járási hivatal épülete lett 1945 után, és építészeti iskolaként is működött. A gyakori átépítések miatt a kastély eredeti barokk jellegét részben elveszítette. Napjainkban magyar nyelvű gimnáziumnak ad helyet.

Részletesebb és érdekesebb leírás Fülek váráról:

Fülek vára azon kevés magyarországi erősségek egyike, ami már a tatárjárás előtt megépült. Ugyanis II. Endre király (1205 – 1235) engedélyezte a terület birtokosának, a Kacsics nemzetségnek, hogy kővárat építhessen a meredek, vulkáni eredetű sziklacsúcson. Az 1241-es muhi csatában IV. Béla király serege döntő vereséget szenvedett az országot elözönlő mongol hadaktól. A könnyű lovas seregek kirabolták és felgyújtották a lakott helyiségeket, városokat és falvakat, csak a viszonylag kevés, erődített hely tudott ellenállni rohamuknak. Fülek kővárának ura, Kacsics nembeli Simon fia Folkus (Fulkó) és fegyveresei megvédték a várat. Az egykorú források szerint még harangszóval is csábították a biztos menedék felé az arra tévedő keresztényeket, majd minden értékük elrablása után a magas szikláról a mélységbe vetették a szerencsétlen áldozatokat. A horvát tengerpartról később visszatért IV. Béla király irányításával megkezdődött az elpusztult ország újjáépítése. Az uralkodó legfontosabb feladatai közé tartozott a rendkívüli mértékben elszaporodott rablók és gyilkosok megfékezése. Ennek során 1246-ban az uralkodó elkobozta a füleki váruradalmat Folkus rablólovagtól és egyik legbizalmasabb hívének, Pok nembeli II. Móric pohárnokmesternek adományozta. A füleki birtok ekkoriban 11 faluból állt. Az Árpád-házi királyok kihalása után a Felvidék hatalmas területeiből magánúri tartományt formáló Csák Máté oligarcha foglalta el. Tőle 1320-ban az itáliai trónkövetelőből magát magyar királlyá felküzdő Anjou Károly Róbert seregvezérei, Debreceni Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi ispánok ostrommal vették vissza. A középkor további századaiban a gömöri királyi ispán, mint honorbirtokot uralta, vagyis a tisztségének ideje alatt élvezhette a várbirtok jövedelmét. Luxemburgi Zsigmond király azt őt trónra segítő és a trónkövetelőkkel szemben hozzá hűségesen kitartó főurak között hatalmas uradalmakat osztott ki. Fülek birtokát 1390-ben kapta meg Jolsvai Leusták báró, kinek családja 1427-ben halt ki. A továbbiakban Cillei Borbála királyné zálogbirtokát képezte, majd a cseh husziták foglalták el, tőlük a Perényi főnemesi családhoz került. Fülek várának katonai szerepe a XVI. század közepén, az ország jelentős területeit elfoglaló török hódítás korában értékelődött fel. Akkori földesura, Bebek Ferenc nógrádi főispán egy ágyútoronnyal erődítette meg falait, de ez sem használt, mivel 1554-ben a török csellel bevette. Egykorú krónikák szerint a füleki vár helyiségeinek takarítását egy szerecsen rab végezte, aki az összegyűjtött szemetet az alsóvár (ma középsővár) K-i falában elhelyezett, vastáblával zárható nyíláson át ürítette ki. A rabszolgának feltűnt, hogy az ablak alatt a sziklafal felső szélén egy keskeny párkányzat húzódik, amely lehetővé teszi, hogy azon néhány ember megálljon, és az ablakon keresztül a várba jusson. Felfedezését egy kiváltott török rabtársával megüzente Kara (Fekete) Hamza szécsényi bégnek is, aki 400 válogatott harcosával indult el a fontos erősség bevételére. Szeptember 4. éjjelén a szécsényi törökök csapata megmászta a füleki alsóvár falát, ahol már várta őket a szerecsen rab. A szemétledobó nyíláson keresztül bejutva, megszállták a tornyokat és kinyitották a kaput is. Mivel Jánossy Pál kapitány nem volt előző nap a várban, az őrség nagy része részegen mulatott és most mély álomba merülve aludt. A felriadt védők kétségbeesetten harcoltak, de a megjelenő Tojgun budai pasa túlerejű katonasága rövidesen elfoglalta a fontos hadászati jelentőségű füleki várat. Még azokban a napokban, szintén csellel, a Kara Hamza szécsényi bég megszállta Salgó várát is. A további évtizedekben Fülek vára a muzulmán hódítók fontos bázisát képezte, őrsége a korabeli zsoldlisták szerint 323 főből állt. Az innen kiinduló portyák messze vidékek keresztény lakosságát dúlták és adóztatták. Fennmaradt például, hogy 1559-ben Veli füleki bég portyája során a szikszói bírót ötezer forintra sarcolta meg. Az oszmánok uralmának 1593 őszén vetett végett a Teuffenbach királyi generális vezette sereg ostroma, amikor a felmentő török serege vereségén elcsüggedt védők alig kétnapi lövetés után feladták az erősséget. A muzulmánok kikötötték a megadási feltételek között, hogy fegyveresen, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt szabadon elvonulhassanak. Ebbe az ostromlók bele is egyeztek. A vár 2450 főnyi lakója – értékei nagy részét előbb elásva – megkezdte a kivonulást. A török asszonyok azonban annyi ékszert pakoltak magukra, hogy annak súlya alatt lépkedni is alig tudtak. Ezt a királyi sereg katonái észrevették és könnyítve rajtuk, elvették az aranyakat. A győztesek felfedezték a várban elásott kincseket is, amik nagy örömet váltottak ki a keresztény táborban. A XVII. században is sok viharos eseményt láttak falai, így 1605-ben a Habsburg császári és királyi ház önkényuralma ellen felkelt Bocskai István hajdúkatonái, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem serege vonult falai alá. A fontos hadászati jelentőségű füleki várat mindenkori parancsnokai igyekeztek az ostromoknak ellenállóvá tenni, így épültek meg az újabb falak és bástyák, amelyekről pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. A híresebb várkapitányai közé tartozik hadadi Wesselényi Ferenc, aki 1644-ben éjszakai rajtaütéssel elfoglalta a murányi sasfészkekként trónoló várat. Persze, tegyük hozzá, hogy vakmerő tervében segítette a váruradalmat féltő egyik részbirtokos, Széchy Mária úrnő is, akit a győztes Wesselényi rövidesen feleségül is vett. 1657-ben Habsburg Lipót császár és király a füleki váruradalmat hűséges szolgálataiért idősebb Koháry István bárónak adományozta oda. A Köprülü török nagyvezér vezette 1663-as hadjárat idején sorra foglalták el a királyi végvárrendszer fontosabb támaszpontjait, köztük Érsekújvárt, Nyitra, Léva és Nógrád várait. Ennek hírére Koháry István felgyújtatta Szécsény várát és városát, majd katonaságával az erősebb Fülekre vonult vissza. A következő esztendőben ellentámadásra indultak a keresztény seregek, kinek soraiban a füleki katonaság is ott harcolt. A Léva melletti ütközetben esett el Koháry István báró, honti főispán, akit várkapitányi tisztségében fia, az ifjabb István követett. A korabeli zsoldlista szerint Fülek őrsége 400 huszárt, 300 hajdút és 26 tüzért számlált. A Habsburg császári és királyi ház ellen szervezett Wesselényi-féle összeesküvés megtorlása után egyre gyakrabban tűntek fel ezen a vidéken is a kurucoknak hívott szegénylegények, akikkel gyakran csapott össze a várbeli zsoldos katonaság. Fülek várának legnagyobb ostromára 1682 augusztusában került sor, amikor falai alá érkeztek és tábort ütöttek az Ibrahim budai pasa, Thököly Imre kuruc vezér és Apaffy Mihály erdélyi fejedelem vezette ostromló seregek. Az erősség védelmét ifjabb Koháry István báró irányította, egykorú adatok szerint 4 ezer főnyi őrség élén. Néhány nap múltán a védhetetlennek ítélt város palánkjait felgyújtva a sziklán álló erősségbe vonultak vissza a védők. A tűz leple alatt a janicsárok megtámadták a várat, de véresen visszaverettek. Sorra került a sziklán emelkedő végvár ágyúzása, amit a védők éjszakai kitörésekkel igyekeztek megtorolni. Szeptember 8 -án Koháry István várkapitány minden fenyegetése ellenére, a megrémült királyi zsoldosok tárgyalásokat kezdtek az ostromlókkal. Ekkorra már 3 ezer török holtteste feküdt a falak előtt, de az ágyúk hatalmas réseket lőttek az alsóváron, amit már alig lehetett tartani. Végül két nap múltán a királyi őrség, szabad elvonulás fejében, feladta a romba dőlt erődítményt és elvonult. Thököly Imre kuruc vezér azonban elfogatta Koháryt és a regéci várba küldte rabságra. Az egykorú források szerint Koháryt a feldühödött janicsárok elöl helyeztette védőőrizetbe a kurucok vezére, mivel szerette volna a maga számára megnyerni a kitűnő hadvezért. Ennek azonban ellenszegült a rendíthetetlenül császárhű báró, így Thököly méregbe gurulva, a regéci vár börtönébe záratta. Az erősen romos Fülek várát megszállták a győztes török csapatok. Ibrahim pasa háromnapi szabad rablást engedélyezett, majd Thököly ellenkezése dacára, több helyen lőporral felrobbantatta a füleki vár falait. Az ekkor kitört tűzvészben pusztultak el Heves, Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyék itt őrzött iratai. Ezzel a rombolással végleg leáldozott Fülek várának katonai jelentősége, többé nem építették újjá falait. Sőt! Petőfi Sándor költőnk erre járva, keserűen jegyezte fel, hogy a hősök vérével átitatott kőfalakat a lakosság sorra lebontja, és építőanyagként elviszi. A várromot először az 1940-es években kutatták meg, majd az 1970-től kezdve fokozatosan restaurálják maradványait.