Losonc és Fülek

Szécsényi nyaralásunk (6. rész)

Szécsényi szállásunkról a Nógrád megyétől elcsatolt területeken való nézelődésünket délután először Losoncon majd Füleken folytattuk. A 28 ezer lakosú város központját a négyszögletű Kubinyi tér jelenti, amely közepén áll a gótikus eredetű barokk templom. Belsejét tatarozták így az állványoktól nem sok minden volt látható. A szocializmus ízlésromboló építkezései szerencsére nem érintették a régi városmagot, de az utóbbi években a főtér házai mögé több olyan toronyházat is felhúztak, amelyek zavarják a korábban egységes kiegyezés-kori hangulatot.

A tér másik felében áll a kakastornyos református templom. A lelkész úr szívélyesen bemutatta a neogót templomot miközben a város magyarságának fogyásáról panaszkodott.

A határtól alig 20 kilométerre fekvő Losonc lakóinak ma 16-17 százaléka tartja magát magyarnak. A város régen is a szláv-magyar nyelvhatáron feküdt, de a korábban északon húzódó határ a XX. század hatvanas éveiben a déli oldalra helyeződött át. A folyamat a magyar lakosság jelentős részének kitelepítésével kezdődött közvetlenül a második világháború után, majd új lakótelepek épültek az ősi városmag köré. A lakásokat szinte kizárólag szlovákok kapták.

A főtéren található az egykori vigadó is, amit most konferencia központként hasznosítanak.

Vele szemben a városháza, amely formájában inkább színházra emlékeztet.

A várost átszelő forgalmas 75. számú főút egyik szépen felújított saroképületét az OTP használja.

A zsinagóga állagmegőrzését az idén fejezték be.

Már a honfoglalás előtt szláv település állt Losonc helyén. Először egy IV. Béla korából származó okirat említi 1247-ben Luchunch néven. Határában, a Királydombra a XV. század középén a husziták emeltek erődítményt, amely alatt 1451-ben Hunyadi János vereséget szenvedett. A csata ideje alatt Ján Jiskra katonái felperzselték a várost, hogy ne tudjon menedéket nyújtani a magyar seregnek. A török időkben sokat szenvedett, mivel nem volt erődfala, végül 1640-ben a templomot fallal vehették körül. Itt őriztette Bethlen Gábor 1622-ben a Szent Koronát egy ideig. A XVII. században többször dúlták fel a seregek, mivel gyenge védművei nagyobb hadaknak nem állhattak ellen. Mezővárosi rangra 1785-ben emelték. Losoncnál 1849. március 24-én verte szét Beniczky Lajos őrnagy serege a császáriakat, viszont augusztus 9-én a cári csapatok bosszúból felgyújtották. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásának székhelye volt. Református teológia működött 1924–1938 között. A környékén 1944-ben partizánharcok dúltak.

Losoncról a 11 ezer lakosú Fülek irányába gurultunk a 71. számú főúton, amely szélén egy félkész kastélykára lettünk figyelemmel.

A leágazásnál már messziről feltűnik a várhegy látképe. A főleg magyar nyelvű Füleken a cigányok aránya is számottevő. Az egykori 1900-ban épült vigadóval szemben álltunk le a belvárosban. Parkolójegyet az élelmiszerüzlet pénztáránál kaptunk.

füleki városháza 1911

A várromok a város közepén emelkedő bazaltkúpon állnak.

A keskeny sétálóutcán értünk a múzeum kerítéséhez, ahol belépőket váltottunk.

Éppen egy magyar csoporthoz sikerült odaérnünk, amelyet a helyi idegenvezetőnő kísért ízes palóc akcentussal. Az ötszintes Bebek – toronyban található kiállításon a vár és a város történetébe pillanthattunk az első írásos emléktől a vár 1682-es lerombolásáig.

A vár makettje mellett láthatók az erődítmény feltárása során napfényre került középkori és kora újkori régészeti leletek köztük a középkori magyar királyokat és szenteket ábrázoló kályhacsempék, a vár eredeti kulcsai és a 39 éves török hódoltságból származó tárgyak. A torony alsó szintjén a környék legjelentősebb régészeti lelőhelyeinek bemutatóhelye került kiállításra. Ez a több mint 3000 éves várgedei bronzkincs néhány darabja, a ragyolci bronzkori temető kerámiaanyagának egy része, a Perse határában feltárt avar-szláv és honfoglalás kori övveretek.

A füleki vár sziklatömbje a természetes alapoktól mérve 60 méter magas. Az eredeti várat a XII. században négyszögletű torony, védőfallal ellátott palota, a délnyugati oldalon cölöpökből kialakított kerítés és árok alkotta. Az 1551-es évben a várat kibővítették, agyúbástyákat, várfalakat és óolasz ötszögű védőbástyákat (ma is látható Bebek torony) építettek. A hatalmas, 6 méter széles védőfallal megerősítették a gótikus várat, reneszánsz bástyákkal, tüzérségi tornyokkal vették körül. Megépítettek 3 tüzérségi állást, 6 bemélyedést a csáklyások részére. Az alsóvárat 3 poligonális bástya, 2 őrtoronnyal és csapóhíddal ellátott kapu és 10 méter mély árok védte. Az átépítés része volt a város köré emelt hatalmas védőfal, kapukkal és rondellákkal. A városi erődítményből már csak egyetlen bástya áll. Az alsóvárból csak a várudvar egy része maradt meg, a többi rész a város terjeszkedése miatt eltűnt. A vár 1682-ben az ostrom ideje alatt leégett, s azóta romokban áll.

A parkolóhoz visszatérve az ott vett nagy adag fagyival a közeli Ferences templom és kolostor felé sétáltunk.  Ez 1513-ban épült, amit 1554-ben átalakítottak török dzsámivá, 1682-ben a várossal együtt megsemmisült. Gróf Koháry István 1694 – 1727 között építtette újjá barokk stílusban. Ma is híres búcsújáróhely, ünnepe Nagyboldogasszonykor van (augusztus 15.), mivel Szűz Mária mennybemenetelére szentelték föl.

Innen a vasút melletti 8,2 ha-on elterülő városi parkba sétáltunk, amelyben idegen országokból származó 16 különleges fásszárú növény található és egy kisállatkert. A madárvolierekben többféle papagáj is rikácsol a kecskeudvar mellett.

A park egykoron a XVIII. század végén épült Berchold család kastélyához tartozott. Ők Tirolból települtek Fülekre. A kastély később a Stephany és a Herold családok tulajdonába került. Járási hivatal épülete lett 1945 után, és építészeti iskolaként is működött. A gyakori átépítések miatt a kastély eredeti barokk jellegét részben elveszítette. Napjainkban magyar nyelvű gimnáziumnak ad helyet.

Részletesebb és érdekesebb leírás Fülek váráról:

Fülek vára azon kevés magyarországi erősségek egyike, ami már a tatárjárás előtt megépült. Ugyanis II. Endre király (1205 – 1235) engedélyezte a terület birtokosának, a Kacsics nemzetségnek, hogy kővárat építhessen a meredek, vulkáni eredetű sziklacsúcson. Az 1241-es muhi csatában IV. Béla király serege döntő vereséget szenvedett az országot elözönlő mongol hadaktól. A könnyű lovas seregek kirabolták és felgyújtották a lakott helyiségeket, városokat és falvakat, csak a viszonylag kevés, erődített hely tudott ellenállni rohamuknak. Fülek kővárának ura, Kacsics nembeli Simon fia Folkus (Fulkó) és fegyveresei megvédték a várat. Az egykorú források szerint még harangszóval is csábították a biztos menedék felé az arra tévedő keresztényeket, majd minden értékük elrablása után a magas szikláról a mélységbe vetették a szerencsétlen áldozatokat. A horvát tengerpartról később visszatért IV. Béla király irányításával megkezdődött az elpusztult ország újjáépítése. Az uralkodó legfontosabb feladatai közé tartozott a rendkívüli mértékben elszaporodott rablók és gyilkosok megfékezése. Ennek során 1246-ban az uralkodó elkobozta a füleki váruradalmat Folkus rablólovagtól és egyik legbizalmasabb hívének, Pok nembeli II. Móric pohárnokmesternek adományozta. A füleki birtok ekkoriban 11 faluból állt. Az Árpád-házi királyok kihalása után a Felvidék hatalmas területeiből magánúri tartományt formáló Csák Máté oligarcha foglalta el. Tőle 1320-ban az itáliai trónkövetelőből magát magyar királlyá felküzdő Anjou Károly Róbert seregvezérei, Debreceni Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi ispánok ostrommal vették vissza. A középkor további századaiban a gömöri királyi ispán, mint honorbirtokot uralta, vagyis a tisztségének ideje alatt élvezhette a várbirtok jövedelmét. Luxemburgi Zsigmond király azt őt trónra segítő és a trónkövetelőkkel szemben hozzá hűségesen kitartó főurak között hatalmas uradalmakat osztott ki. Fülek birtokát 1390-ben kapta meg Jolsvai Leusták báró, kinek családja 1427-ben halt ki. A továbbiakban Cillei Borbála királyné zálogbirtokát képezte, majd a cseh husziták foglalták el, tőlük a Perényi főnemesi családhoz került. Fülek várának katonai szerepe a XVI. század közepén, az ország jelentős területeit elfoglaló török hódítás korában értékelődött fel. Akkori földesura, Bebek Ferenc nógrádi főispán egy ágyútoronnyal erődítette meg falait, de ez sem használt, mivel 1554-ben a török csellel bevette. Egykorú krónikák szerint a füleki vár helyiségeinek takarítását egy szerecsen rab végezte, aki az összegyűjtött szemetet az alsóvár (ma középsővár) K-i falában elhelyezett, vastáblával zárható nyíláson át ürítette ki. A rabszolgának feltűnt, hogy az ablak alatt a sziklafal felső szélén egy keskeny párkányzat húzódik, amely lehetővé teszi, hogy azon néhány ember megálljon, és az ablakon keresztül a várba jusson. Felfedezését egy kiváltott török rabtársával megüzente Kara (Fekete) Hamza szécsényi bégnek is, aki 400 válogatott harcosával indult el a fontos erősség bevételére. Szeptember 4. éjjelén a szécsényi törökök csapata megmászta a füleki alsóvár falát, ahol már várta őket a szerecsen rab. A szemétledobó nyíláson keresztül bejutva, megszállták a tornyokat és kinyitották a kaput is. Mivel Jánossy Pál kapitány nem volt előző nap a várban, az őrség nagy része részegen mulatott és most mély álomba merülve aludt. A felriadt védők kétségbeesetten harcoltak, de a megjelenő Tojgun budai pasa túlerejű katonasága rövidesen elfoglalta a fontos hadászati jelentőségű füleki várat. Még azokban a napokban, szintén csellel, a Kara Hamza szécsényi bég megszállta Salgó várát is. A további évtizedekben Fülek vára a muzulmán hódítók fontos bázisát képezte, őrsége a korabeli zsoldlisták szerint 323 főből állt. Az innen kiinduló portyák messze vidékek keresztény lakosságát dúlták és adóztatták. Fennmaradt például, hogy 1559-ben Veli füleki bég portyája során a szikszói bírót ötezer forintra sarcolta meg. Az oszmánok uralmának 1593 őszén vetett végett a Teuffenbach királyi generális vezette sereg ostroma, amikor a felmentő török serege vereségén elcsüggedt védők alig kétnapi lövetés után feladták az erősséget. A muzulmánok kikötötték a megadási feltételek között, hogy fegyveresen, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt szabadon elvonulhassanak. Ebbe az ostromlók bele is egyeztek. A vár 2450 főnyi lakója – értékei nagy részét előbb elásva – megkezdte a kivonulást. A török asszonyok azonban annyi ékszert pakoltak magukra, hogy annak súlya alatt lépkedni is alig tudtak. Ezt a királyi sereg katonái észrevették és könnyítve rajtuk, elvették az aranyakat. A győztesek felfedezték a várban elásott kincseket is, amik nagy örömet váltottak ki a keresztény táborban. A XVII. században is sok viharos eseményt láttak falai, így 1605-ben a Habsburg császári és királyi ház önkényuralma ellen felkelt Bocskai István hajdúkatonái, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem serege vonult falai alá. A fontos hadászati jelentőségű füleki várat mindenkori parancsnokai igyekeztek az ostromoknak ellenállóvá tenni, így épültek meg az újabb falak és bástyák, amelyekről pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. A híresebb várkapitányai közé tartozik hadadi Wesselényi Ferenc, aki 1644-ben éjszakai rajtaütéssel elfoglalta a murányi sasfészkekként trónoló várat. Persze, tegyük hozzá, hogy vakmerő tervében segítette a váruradalmat féltő egyik részbirtokos, Széchy Mária úrnő is, akit a győztes Wesselényi rövidesen feleségül is vett. 1657-ben Habsburg Lipót császár és király a füleki váruradalmat hűséges szolgálataiért idősebb Koháry István bárónak adományozta oda. A Köprülü török nagyvezér vezette 1663-as hadjárat idején sorra foglalták el a királyi végvárrendszer fontosabb támaszpontjait, köztük Érsekújvárt, Nyitra, Léva és Nógrád várait. Ennek hírére Koháry István felgyújtatta Szécsény várát és városát, majd katonaságával az erősebb Fülekre vonult vissza. A következő esztendőben ellentámadásra indultak a keresztény seregek, kinek soraiban a füleki katonaság is ott harcolt. A Léva melletti ütközetben esett el Koháry István báró, honti főispán, akit várkapitányi tisztségében fia, az ifjabb István követett. A korabeli zsoldlista szerint Fülek őrsége 400 huszárt, 300 hajdút és 26 tüzért számlált. A Habsburg császári és királyi ház ellen szervezett Wesselényi-féle összeesküvés megtorlása után egyre gyakrabban tűntek fel ezen a vidéken is a kurucoknak hívott szegénylegények, akikkel gyakran csapott össze a várbeli zsoldos katonaság. Fülek várának legnagyobb ostromára 1682 augusztusában került sor, amikor falai alá érkeztek és tábort ütöttek az Ibrahim budai pasa, Thököly Imre kuruc vezér és Apaffy Mihály erdélyi fejedelem vezette ostromló seregek. Az erősség védelmét ifjabb Koháry István báró irányította, egykorú adatok szerint 4 ezer főnyi őrség élén. Néhány nap múltán a védhetetlennek ítélt város palánkjait felgyújtva a sziklán álló erősségbe vonultak vissza a védők. A tűz leple alatt a janicsárok megtámadták a várat, de véresen visszaverettek. Sorra került a sziklán emelkedő végvár ágyúzása, amit a védők éjszakai kitörésekkel igyekeztek megtorolni. Szeptember 8 -án Koháry István várkapitány minden fenyegetése ellenére, a megrémült királyi zsoldosok tárgyalásokat kezdtek az ostromlókkal. Ekkorra már 3 ezer török holtteste feküdt a falak előtt, de az ágyúk hatalmas réseket lőttek az alsóváron, amit már alig lehetett tartani. Végül két nap múltán a királyi őrség, szabad elvonulás fejében, feladta a romba dőlt erődítményt és elvonult. Thököly Imre kuruc vezér azonban elfogatta Koháryt és a regéci várba küldte rabságra. Az egykorú források szerint Koháryt a feldühödött janicsárok elöl helyeztette védőőrizetbe a kurucok vezére, mivel szerette volna a maga számára megnyerni a kitűnő hadvezért. Ennek azonban ellenszegült a rendíthetetlenül császárhű báró, így Thököly méregbe gurulva, a regéci vár börtönébe záratta. Az erősen romos Fülek várát megszállták a győztes török csapatok. Ibrahim pasa háromnapi szabad rablást engedélyezett, majd Thököly ellenkezése dacára, több helyen lőporral felrobbantatta a füleki vár falait. Az ekkor kitört tűzvészben pusztultak el Heves, Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyék itt őrzött iratai. Ezzel a rombolással végleg leáldozott Fülek várának katonai jelentősége, többé nem építették újjá falait. Sőt! Petőfi Sándor költőnk erre járva, keserűen jegyezte fel, hogy a hősök vérével átitatott kőfalakat a lakosság sorra lebontja, és építőanyagként elviszi. A várromot először az 1940-es években kutatták meg, majd az 1970-től kezdve fokozatosan restaurálják maradványait.