Bajorország

Túrázásokra az őszt szeretem a legjobban. Nem kínoz az izzasztó hőség és a Nap ereje. A fák tarka lombozatukkal, a távoli hegyek pedig egyre több helyen havas süvegükkel köszöntik az odalátogatókat. Októberben már az idén negyedszerre néhány napot az utazásra szántam a szabadságomból. Magyarországról Sopron irányából jövet Meidlingben szálltam fel a Kálmán Imre EN vonatra. A bécsi kerületben a csatlakozásra várakozva a szombat esti mozgást figyelhettem meg. A hétvégi buliba igyekvő csajok mind törekedtek a legszebbeknek látszani, de akárhogy öltözködtek és sminkelték magukat szépségük figyelemre méltó sem volt a budapestiekhez képest.

A szemetesség kiábrándító már a császárvárosban is, mint egy balkáni államban. Sőt a bevándorlók kultúrája már az osztrák fiatalokra is kihat, mert egyre gyakrabban piszkolnak ők is. Éjfél előtt begurult a szállodám a harmadik vágányra. A négy egymás melletti ülésen a hátizsákocskámat a fejem alá téve elterülten durmoltam. Csak a jegyet kérő kalauzok zavartak meg kétszer. Münchenben az érkezésemkor még nem virradt, de amire a Schnellbahn 2-vel Erdingbe értem már igen. Az utcák kihaltsága kísértetiesen hatott rám. Az állomásközeli belváros szépséges épületeit megörökítettem az egyórás sétám során.

Erding hajnalban

Erding

Innen újra Münchenbe gyorsvasutaztam, hogy egy másik, de már délebbi vonalon ismerkedjek a csodás tájjal. A Würm-tó partján Starnberg kikötőjéből a hattyúk mellől induló sétahajót követtem a fényképezőgépemmel. A víz apró hullámai kristálycsillárként tükrözték vissza a reggeli fényt.

Würm - tó Bajorország

A nézelődést Tutzingban folytattam, ahol a part menti sétány padján tízóraiztam az otthoni falatokból. A faluközpontba kanyarodva ámulatba ejtő homlokzatfestett házak sorakoznak.

Tutzing

A délutáni programomat a bajor fővárosban folytattam. A rendezett parkkal övezett palota óriást a Nymphenburgot jártam körül a világ messzebbről jött nemzeteivel együtt.

Nymphenburg

Innen a csatornává alakított Würm mellett sétálva az Olympiapark felé vettem az utamat.

München Olympiapark

A 291 m magas torony és a stadion mellett a mesterséges dombok és tó között kibukkant a BMW jellegzetes felhőkarcolója. A különleges modern épületegyüttesben a régi korok motorjai és autói vonzották a látogatókat. A kínálat gazdagsága nem ért fel a stuttgarti Mercedes Múzeuméval, de így sem volt felesleges a 12 eurót befizetni.

a BMW gyár és múzeum

A szemközti BMW Welt üvegépületében a most eladásra kínált autótípusokat lehetett álló helyzetben strapálni. A gyerekek nagyon élvezték, mert képzelt sofőrökként tekergették a kormányt, mint a búcsúban. Észrevétlenül 2 órát eltöltve a sötétedés beálltával legyalogoltam a főpályaudvarra, ahol szállásomként megint egy éjszakai vonatot kerestem Bécsig. Még induláskor a fülkéket járva angolul koldult egy fickó azzal a szöveggel, hogy a jegyvételben segítsünk neki néhány euróval. Magyarul mondtam neki: Húzz a fenébe a meséddel! Erre meglepetésemre: „Jó, de előbb adj egy kis lóvét!” válaszolt magyarul. Ausztriából folytathattam volna az utamat hazáig, de ehelyett az Alpokba Kufsteinen át Innsbruckba jutottam el. Az ablakon keresztül telhetetlen csodálattal néztem a hófödte néha felhőbe ütköző égig érő csúcsokat. A tiroli fővárosból Scharnitzot érintve szakadó esőben vonatpótló buszt is beiktatva nagy késéssel értem a bajor Kemptenbe. Itt szerencsémre már a csapadék elállt. A fényképezőgépem érzékenységének köszönhetően nem jelentett gondot az esti exponálás.

Kempten Bajorország

Az éjszaka során még München óvárosát is lencsevégre vettem. A dóm tornyáról jobb kép készítését akarva letérdeltem, amikor egy patkány rohant el a lábamnál. Nagyon sietős dolga lehetett, mert a megörökítésről lemaradt. Én viszont lassabb tempóban sétáltam le a főpályaudvarra és a Kálmán Imre EN vonaton Meidlingig aludtam ahol átszállva Sopronon keresztül jutottam széltépázta falumba. (2009. október)

München éjszaka