Engelberg a svájci Alpokban

A 19 órás vonatozás nekem élményt és nem fáradságot jelent. Az éjszakát Ausztriában aludtam át. Svájc határához már kivilágosodva érkeztem. A tarajos hegyek és a keskeny tavak ízelítőt adtak az ország szépségéből. Zürichi és luzerni átszállással a Zentralbahn magánvasút panorámaablakos kocsijaival háromnegyed órányit kanyarogva jutottam el az 1000 m magasan fekvő Közép - Svájcban fekvő 4220 lakosú Engelberg városkába. 

svájci hegyek a vonat ablakából

A második alagútban az emelkedő miatt szükségessé vált a fogaskerekű hajtás beiktatása. Vidám hétvégi kirándulókkal volt teli a vonat. Mellettem kedvesen trécselő nők töltögettek egymásnak gyűszűnyi adagokban palackos vörösbort. Nyáladzó tekintetemet észre sem vették. Sajátos köszöntésük ragadta meg a figyelmemet. A „grücci” a német nyelv „Grüss sich!” üdvözlöm! vagy a „Grüss dich!” üdvözöllek! változatából alakulhatott ki. Itt azok, akik a hivatalos németet tanulták alig értik, hogy a helyiek mit beszélnek. Még az újabb szavakat is eltorzítják pl. a számítógépet is „kompjuttő” -nek ejtik. A fejállomásra megérkezve a Trüebsee (Trüeb-tó) felé vezető ösvényt kerestem. 

A felvonókabinok több csúcs irányába is vitték a rengeteg turistát. A külföldiek kizárólag ezekkel közlekedtek, mert a hegyi ösvényeken csak svájciakkal találkoztam. 

Gombákkal teli fenyveserdős szakaszokon, alpesi hegyi tanyák ("alm"-ok) dús füvű legelőin vezetett fel az ösvény a fejem fölé tornyosuló Titlis 3238 m magas havas csúcsáig. 

Villanypásztorral őrzött tehéncsordák és lepényeik között kellett néhol haladni. 

A marhák megszökését gátló kiskapukon lehetett be- és kijönni. Az egyiket elállta egy termetes üsző, amely a ”Lenyalom a képedet, ha erre jössz!!!” fenyegetéssel bámult rám.

Lenyalom a képedet, ha erre jössz!

Viszont látásra! - tehén módjára

Egy nagymamakorú svájci turistát bevárva mertem csak tovább haladni, aki kellő bátorsággal elterelte onnan. Vele folytattam a legmeredekebb szakasz megtételét, miközben vidáman elbeszélgettünk. Ő tekintettel volt rám és a német nyelvet nem dialektusban ejtette nekem. A felvonópálya kabinjai alatt cikcakkban a sáros keskeny ösvényen kb. 500 métert haladtunk felfelé amire verejtékező homlokkal, tágult tüdővel és kissé remegő lábakkal megláttam az 1800 méter magasan elterülő Trübsee-t.

Trübsee

Trübsee

Trübsee

Trübsee

Trübsee

A padok egyikén, melegen felöltözött gazdag indiai turisták mellett megpihentem és ettem-ittam egy keveset a kellemes 17 C fok körüli hőmérsékletben.

Az 5 km távolságot és a 800 m szintkülönbséget közel 3 óra alatt tettem meg, amíg az indiaiak kb. 15 perc alatt felértek a felvonókabinnal. Bár ők a sorban állással töltöttek el sok időt. Rengeteg ember és nemzet várt türelemmel és boldogan fizették ki a borsos tarifát. Fáradt vándor stílusban másik, de hosszabb útvonalon egy kevésbé meredek szakaszon indultam vissza Engelberg felé a fátlan fennsíkról. A függőleges több száz méter meredek hegyfal övezte tájon az erecskék hűs, tiszta vízéből töltöttem meg a flakonomat. Néhol dagadt mormota füttyentve jelezte a vélt veszélyt családjának, ha embert látott közeledni. 

őrködő mormota

Először erdők majd lejjebb kolompkoncerttől zajos legelők mellett sétáltam közel két órát, amire leértem Engelbergbe.

Titlis csúcsa

Engelberg belvárosában a szép alpesi házak között egy kolostor is található a festői hegyek sziluettjével. A környék első lakói ennek az 1120-ban megalapított bencés kolostor létrehozói voltak. A helyi idegenforgalom a XIX. század végén lendült fel, ekkor még zömében gyógyulni vágyó turisták látogatták a falut, majd az 1930-as évektől a síturizmus is meghatározóvá vált. Engelberg megmaradt csendes üdülőtelepülésnek mivel zárt völgyben fekszik, így nincs átmenő forgalom.

Kellemes fáradsággal ültem fel a vonatra, hogy újra Luzernbe érjek. A régi állomás épületből csak a főbejáratot hagyták meg. Ezt nem építették egybe a modern résszel és így diadalívnek tűnik. 

Luzern pályaudvar

A kora esti fényben még pár órát csodálhattam Svájc szépségét Zürichen keresztül Innsbruck irányában. Tirol fővárosának patinás házait az éjszakai utcafényben kaptam lencsevégre. 

Innsbruck

Innsbruck

Innsbruck

Hajnalban a Grazba tartó vonatra léptem fel, ahol ülve bóbiskoltam reggel 7 óráig. Magyarországon az átszállások, várakozások aránytalanul hosszúvá tették a menetidőt amire hazaértem. (2013. szeptember)