Dég

A Mezőföldön Fejér megye délnyugati részén, a 64-es főút mellett fekszik Siófoktól 35 km-re.

Az útszélén álló tájház és a kastélypark látványa csalogatott be a faluba, amikor Ozora felé haladtam. A kereszteződésben álló, közel 160 éves parasztház télen zárva van, így azt csupán kívülről szemlélhettem meg. A 2004-ben szépen felújított háromosztatú, vertfalu, nádtetős tájház egyedül őrzi Dégen a népi építészet emlékeit.

Felirat hozzáadása

A 2100 lakosú Dég másik figyelemre méltő építménye a felújítás előtt álló klasszicista kastély, amely Pollack Mihály tervei alapján 1815 – 1819 között épült Festetics Antal császári és királyi kamarás megbízásából.

A kúria előtt - a kopott falait némiképpen takarva - parkoltam le, ahonnan a biztonsági őr figyelte a látogatókat.

Évszázados fák és csonkjaik állnak a sétányok mellett.

Dég kastélypark

A kastély főbejáratához nem lépcsősor, hanem kavicsos rámpa vezet. 

Dég Festetics kastély főbejárat

Az egész úri építmény mind kívülről és belülről lehangolóan néz ki, de mégis vigaszra ad okot, hogy az idén már elkezdik a renoválását. Az előtérben didergő huszonéves leány adta a hatszáz forintos belépőt. Sok látni való nincs a kastélyban, de azért erre is kíváncsi voltam. Az eredeti berendezése nem ismert, mivel azt a második világháború végén, illetve után elpusztították, valamint ellopták.

Az ovális díszterem nem az épület központi részén, hanem az egyik sarkában található.

Dég kastély

Az elmúlt években a kutatók a termek egyszínű festékrétegei alatt színvonalas klasszicizáló díszítőfestésekre bukkantak, ezek egy része ma megtekinthető. 

A kastélyt a magyarországi szabadkőművesség titkos központjaként emlegetik, mivel több mint egy évszázadon át a falai között őrizték a hazai szabadkőművesek titkos levéltárát, ami a második világháborúban a kastély meggyulladásakor semmisült meg. Az építtető, Festetics Antal maga is szabadkőműves volt. (A társaság tevékenységében a hazai elmaradott állapotok megreformálását tűzte ki akkor még célul. Belső személyi és elvi átalakulásuk miatt betiltják őket 1920-ban egy időre, mivel a szabadkőműves páholyok az „alapszabályaikban kitűzött, kormányhatóságilag is törvényesen elismert céljaik és feladatuk megvalósítása helyett, a politikai élet irányítására és a tényleges hatalomnak a kezükhöz ragadására terelték át egyleti tevékenységüket”.)

A déli oszlopcsarnokból kitekintve idős faóriások között a hatalmas gyepes tisztás enyhén lejt a völgyében lévő tó felé. Partján fehér, fekete nyár és hársmatuzsálemek, jegenyenyár és erdei fenyők csoportja.  

Dég Festetics kastély a park felől

A gát fölött az 1794-ben épült református templom tűnik fel a tájképi kert látványának részeként.

Az Etelkai vízfolyás és a Bozót patak találkozásánál tavat alakítottak ki, amely romantikus szigetére fahídon sétálhattam a vörös téglás Holland – házhoz. Egy korábbi épület másik helyén emelték 1891-ben Festetics Pál idején. Földszintes része tehénistállóként szolgált, emeletes részében pedig a tüdőbeteg Festetics Andorné számára berendezett lakosztály kapott helyet, mivel úgy vélték az istálló ammóniatartalmú levegője és a frissen fejt tej gyógyító hatású. A szigetet eredetileg dróton áthúzható csónakon lehetett csak megközelíteni a kastély felől. Híd csupán a múlt század harmincas éveiben épült Festetics Sándor idején. Sajnálatos módon a területet árvíz tette tönkre, így a tájmúzeumi kiállítást a Holland – házban megszüntették.

Dég Festetics kastély park és a Holland-ház

A Festetics család 1944-ben elhagyta a kastélyt, amelyben hamarosan német hadikórház működött. Festetics Sándor és felesége Budapestre költözött, de onnan viszont osztályidegenként Balatonrendesre telepítették ki őket a Rákosi – korszakban. Egészen halálukig ott éltek. Gyerekeik viszont külföldre távoztak.

Az 1945-ös államosítás után 1996-ig gyermekotthon működött.

2014 szeptemberében sikeresen befejeződött a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ vagyonkezelésében lévő dégi Festetics-kastély kertrekonstrukciójának első üteme.

2017-ben a Vörös veréb című film egyes jeleneteit a Festetics-kastélyban forgatták.

Dég már közel ezer éve lakott, a neve az Árpád-korban használt német eredetű (Deeg, Degu) személynévből származik.

A török időkben elnéptelenedik, talán pár család marad csak itt a simontornyai szandzsák bég alattvalóiként.

Igazán fejlődésnek a XVIII. század második felében indult, amikor itt telepedett le a Festetics család.

1944. novembertől a 3. Ukrán Front csapatai átkeltek a Duna nyugati oldalára, ahol egyesítették hídfőiket, majd december 7 – 10 között felzárkóztak a Margit – vonal keleti szárnyára. A december 20-án meginduló orosz offenzíva eredményeként áttörték a német – magyar csapatok által védett Margit – vonal első védőövét. Kemény harcok dúltak ebben a térségben. 1945. márciusi utolsó német offenzíva, a Tavaszi Ébredés (Frühlingserwachen) hadművelet idején folytak súlyos harcok Dég és Simontornya közelében. Dég háromszor cserélt gazdát 1945. március 21-ig. Megszámlálhatatlan német, magyar, orosz katona holteste rejtőzik a föld alatt errefelé. A civilek áldozata száz körüli volt. Több ház, köztük a posta is megsemmisült, kiégett a harcok során. A kastélyból hadi kórház lett, ami szintén lángra kapott. A halottakat sebtiben a parkban temették el.  

Az enyingi földúton kiégett tankok sorakoztak. Évekkel később a Káloz és Dég közötti útépítés során a tíz kilométeres szakaszon rengeteg lőszert találtak, amik eltávolítása végett jó időre fel kellett függeszteni a munkálatokat. Az oroszok erre lőtték a visszavonuló németeket.

A második világháborút követően a falu területe és a lakossága jelentősen, mintegy felére csökkent.

A község 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott.