A Sió csatorna partján, Tolna
megye északnyugati határán a lankák között megbújva található (elmondások szerint) a jelentős cigány
lakossággal és magyar kisebbséggel rendelkező 1600 lakosú Ozora. Egykoron 2300
– 2400 ember is élt itt, de sokan elköltöztek, mert a nagyobb városoktól távol reménytelennek
érzik az itteni életet a munkahelyek hiányában. A lomizással foglalkozók a
jobb módúak közé tartoznak, mert Ausztriából, vagy Németországból egy furgonnal
behozott kinti kacatból akár félmilliót is ki tudnak árulni. Ezután meg miként adóznak
azt mindenki sejti.
A település középkori
várkastélyáról nevezetes, ami már messziről feltűnik a templommal együtt.
A bástyák tövében parkoltam le.
A Habsburgok oldalára állt
Török Bálint megostromolta és kifosztotta a várkastély, amely során 1537-ben a
templom elpusztult. Helyébe építtették 1728-ban a mostani Szent István király
plébániatemplomot. Részben fallal kerítve, kisebb magaslaton áll, amelyhez
lépcsősoron jutottam fel. Ajtaja nyitva volt és ezért a ritka alkalmat
kihasználva a nézelődést itt kezdtem meg Ozorán. A világháború során a
megszálló szovjet katonák tüzet raktak benne, aminek nyomait az egyik padon
hagyott sérülés őrzi. A múlt század hatvanas éveiben a tetőzetének felújítása
során került rá - a szépnek nem mondható - betonfödém.
Szemben áll vele a romos
külsejű Barna (Braun) – ház, amely alapos felújításra szorulna.
Az iskola oldalában is találni
székelykaput.
A térré kiszélesedő Kossuth
utca sarkán áll az egykori hercegi Nagyvendéglő, amelynek falai között két
jeles magyar költő is megfordult. Petőfi Sándor 1841. július 31-én érkezett a
faluba, és mint vándorszínész itt, ebben az épületben lépett fel először a
színpadra. Illyés Gyula több szállal is kötődött Ozorához, s alkotóéveinek jelentős
színhelye volt ez az épület. A felújításnak köszönhetően ma turisztikai információs
és fogadóközpont, emlékterem, valamint kamaraelőadások számára alkalmas
színház- és rendezvényterem működik.
A templom előtt álló
buszmegálló különösen szép a székely faragástól.
Ozora ékessége a központjában
álló XV. századi várkastély. Ozorai Pipo, Zsigmond király kegyeltje 1416-ban
kezdi el építeni. A 2015-ben teljesen befejezett felújításával a reneszánsz
világot teremtették újra. A turisták idecsalogatásával az egész évi nyitva tartással jelentős forgalmat és bevételt, illetve 16 főnek munkahelyet ad. A várkastély
négy körbástyás külső udvarára fahídon jutottam fel.
A főkapun átmenve a
négyszögletes várudvarba értem. Régebben a templom felőli oldalon egy másik
szűkebbet használtak. Ezt később az Esterházyak alakították ki, amikor ők
magtárnak használták az épületet és így a lovasszekerek is már befértek.
A belépőjegy vételét követően a
reneszánsz hangulatot tükröző udvaron, az alsó szinten és a pincében
nézelődtem. A lodzsás udvar boltíveit visszaállíthatták volna korhűen kőből és
téglából nem pedig fagerendákból. A kúton és két oszlopon bronzszobor díszeleg.
Az alsó szinten a várkastély
történeti ismertetője, a falu és a környék településeinek leletanyagai láthatók
a vitrinekben.
A pincében a hosszú asztal
mögött a terem végében egy hatalmas jegesmedve áll, amely pont olyan, mint amilyet
az utolsó tulajdonos Esterházy-család egyik tagja lőtt le Kanadában.
A konyha lent és az emeleti
termek kizárólag az óránként induló tárlatvezetéssel látogathatók, ami kb. 40
percet jelent.
A lépcsőkön felmenve a kávézó
mellett az előadóteremként működő szoborcsarnokon átmenve érünk a múzeum felső
szintjére.
Az úrnő hálószobájában a ruhás
láda mögött rövid, vörös baldachinos ágy. Nem gyerekméretű, hanem a középkori
emberek átlagos magassága 155-160 cm volt, ráadásul félig ülve aludtak, így az
ágyak mérete is jóval kisebb volt a maiaknál. Úgy tartották, hogy vizszintesen
csak a halottak fekszenek.
Korhű ruhákba öltöztetett női
bábuk ülnek az ablaknál és a kandalló mellett. Akkoriban csak a nők és gyerekek
kiváltsága volt a fűtött szoba.
A ritka alkalmakkor használt
fürdődézsa mögött nyílik a pottyantó.
A páncélterem közepén a preparált
lóra a XV. századnak megfelelő lovaspáncélt ültettek, a falakon pedig címerpajzsok
és további páncélok láthatók. Az egyetlen magyar alapítású lovagrend, a
Sárkányos lovagrend, a lovagi kultúra, valamint Luxemburgi Zsigmond
uralkodásának, Ozorai Pipó és a magyar-olasz kapcsolatok bemutatóhelye.
A felszentelt várkápolnában
csak némi freskótöredék maradt meg az ablak körüli vakolaton.
Zsigmond király tiszteletére az
uralkodói fogadószoba valaha 1423-ban így nézhetett ki, amikor a híres
törökverő lovagja Pipo fogadta Ozorán.
A reneszánsz szalon viseltes
bútorain az eredeti szövet már néhol szakadozott.
A várkastélyból távozva
megtudtam, hogy vendégszobákat is kialakítottak benne, így a messzebbről
jövőknek a környék megismeréséhez jó kiindulópont lehet.
Mielőtt az autómba ültem volna,
tettem egy sétát a bástyák körül. Sajnálom, hogy a korhűség jegyében nem
alakítottak ki lőréseket benne.
A Sió első szabályozása a rómaiak nevéhez fűződik. A
honfoglalást megelőzően avarok lakták. A falu a szlávoktól kapta nevének első
formáját - „Uzra”. Első írásos említése 1009-ből származik, a pécsi püspöki
alapítólevélből, majd 1315-ben „Azara”-ként írják. Ozorát, az egykori jobbágyfalut
a Döröcske nemzetségből származó Ozorai nemesi família birtokolta, akik a XIV.
század végére férfiágon kihaltak. A birtokot Luxemburgi Zsigmond király
engedélyével Ozorai András leánya, Borbála örökölte meg, aki 1399-ben nőül ment
a firenzei kereskedőcsaládból származó Philippo Scolarihoz, aki kezdetben
kereskedőként került Magyarországra, majd Zsigmond király szolgálatába állt. A
kiváló katonát a király 1404-ben kinevezte temesi ispánná, így rá hárult, a
gyakran betörő törökkel szemben a déli határvonal védelme. Tizennyolc győztes
hadjáratot vezetett, és ő felügyelte az arany- és sóbányákat is. Ozorán erősség
építésére 1416-ban kapott engedélyt. A lovag, akit a magyarok Ozorai Pipóként
emlegettek, szülővárosából hívott építészeket, kőfaragó mestereket és főúri
pompával rendelkező várkastélyt építtetett. A szabályos négyzet alaprajzú épület
sarkain egy-egy torony állt. A domb alján egy szintén négyzet alaprajzú külső
fal is keretezte, ennek a lábainál lévő várárokba pedig bevezették a Sió vizét
is. Így egy hadászatilag sem jelentéktelen erősséghez jutott Pipo, ami azonban
a korának zord magyar váraitól merőben eltért lakályosságával is. Pipo 1418-ban
ferences kolostort is alapít a helységben, amivel tovább növeli a hamarosan
mezővárossá váló település rangját. A vár már 1423-ban biztos, hogy kész, mert
ekkor fogadja itt Zsigmond királyt. Pipo 1426-os halála után az özvegy
hamarosan a Héderváriaknak engedi át vár tulajdonjogát, akik több mint száz
évig lesznek urai. Első jelentős ostromát 1491-ben kénytelen elviselni, ekkor
Habsburg Miksa foglalja el egy rövid időre a Mátyás halála utáni anarchikus
időben. A Hédervári család kihalása után az agresszív birtokszerzéseiről is
elhíresült Enyingi Török Bálint veszi be a várat 1537-ben, de eközben a
szomszédos templom elpusztul. A török 1545-ben foglalja el, akiknek hosszú
uralmát csak 1599-ben szakította félbe egy rövid periódus. Amikor Bádeni Lajos
csapatai 1686-ban felszabadítják Ozorát, a középkori és reneszánsz pompájából
már nem sok látható. Ekkor kezdődik a vár új korszaka az Esterházyak uralma
alatt. Ők a leomlott nyugati oldalát részben kijavítatták, hogy öles falai
között egy uradalmi gabonamagtárat alakítsanak ki.
Az 1848-as magyar honvédség itt aratta első komoly
győzelmét (Ozorai ütközet) Roth és Filipovics csapatai felett. 1848. október
7-én Karl Roth vezérőrnagy 9000 főnyi horvát hadosztálya Görgey Artúr és
Perczel Mór seregtestei, valamint Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy népfelkelő és
nemzetőr-csapatai előtt letette a fegyvert.
Ozora 1905-ben aratósztrájk színhelye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése