Vásárosmiske

A hetvenes évek közepén kezdődött a vasútvonalak első megszüntetési hulláma. Vásárosmiske megállója a MÁV 928 számú Sárvár és Zalabér – Batyk közötti vonalán feküdt annak 1975 májusi bezárásáig. Az épület magántulajdonba került, de sínek már nincsenek, sőt a vasúti töltés is el lett dózerolva. 

Vásárosmiske 350 körüli lakosú, soros beépítésű, szalagtelkes község Celldömölk térségében. A termálfürdővel rendelkező Mesteri szomszédja már az Árpád – kortól, de annál másfélszer nagyobb. Első okleveles említése 1272-ből való. Várjobbágyok bírták 1293-ig, akik eladták a Németújváriaknak. A XIV. században a Köcski, majd a Szécsi és a Miske családé volt. Később a Batthyányaké lett, akik sokáig zálogban tartották. A török háborúk idején többször is sarcolták mindkét harcoló fél részéről. A XVI. század elején a kani­zsai török 100 Ft sarcon kívül két gyermeket is magával vitt. A környéket 1556-ban feldúló török 7 embert hurcolt magával, 1567-ben pedig osztrák zsoldosok 21 házat fosztottak ki. Csáky László pápai kapitány 1641 –ben katonákat tartott a faluban, akik sanyargatták az itteni lakosokat. Mezővárosi rangot 1701-ben kapott, de 800 főnél többen soha nem lakták. Évente nyolc vásárt tarthattak, amelynek a haszna a földesúré volt. Határában jelentős gyümölcs- és szőlőtermesztés folyt, erre utal a XVIII. századi pecsét képe is, amely egy fát ábrázol, rajta terméssel. A falu plébánosáról már 1408 – ban említést tesznek, ezért a Mindenszentekről elnevezett első római katolikus temploma középkori eredetű lehetett. Ez az evangélikusokhoz került, de 1732-ben visszavették az akkor még torony nélküli épületet a katolikusok. A városka kegyura gr. Battyány Lajos 1791-ben építtetett az eredeti helyén barokk stílusban újat. Ezt később klasszicista stílusban átépítették, majd 1981-ben újították fel. Az épület egyhajós, a szentély keskenyebb, egyenes záródású. A főhomlokzat timpanonja felett áll a torony. A hajó késő barokk csehsüvegboltozatot kapott. Az orgonakarzat boltíves, alátá­masztás nélküli. Főoltárképét Dorfmeister István festette (1791). Elöl a koronát felajánló Szent István áll, körülvéve a magyar szentekkel, fent Szűz Mária, az Úristent jelképező háromszög, jobbra pedig ószövetségi alakok láthatók. A szentély feletti falfestmény az Angyali üdvözletet, a hajó feletti Jézust ábrázolja. A szószék em­pire stílusú.

A templom előtt bazaltkövekből emeltek emlékművet a két világháború hőseinek. 

A község széles fõutcáján egy harangtorony is áll, amelyet az evangélikusok gondoznak.

 Az itt őshonos levendula visszatelepítésével és feldolgozásával kapcsolatosan 40 tartósan munkanélküli, megváltozott munkaképességű ember megélhetéséről, nappali ellátásáról gondoskodik az új egyházmegyei intézmény a Levendula - ház, amelyet 2010 őszén avattak fel. Az évek óta üresen álló plébániát építették át erre a célra. A munkában állók levendulából szappant, csuhéból táskákat, kosarakat készítenek.

Vindornyalak és Zalaszántó-Derékhegy

Vindornyalak apró 80 lakosú falucska a Keszthelyi-hegységben a Vindornya-patak és a Vindornya-láp mellett. Zalaszántó pincéit és a szőlőművelők által építtetett Szent Donát kápolnát fotózva érdemesnek tartottam, hogy egy kis kitérőt ide is tegyek.  Nevét a Vindornya-patak mentén épült egykori Lak-ról, azaz udvarházról kapta. Első említése 1358-ból való. A XV. századtól földjeinek legnagyobb részét a Hertelendy, majd a XVIII. század végétől a Festeticsek birtokolják. A törökök dúlásaitól 1584-ben pusztává válik. A XVII. századtól újra kezd népesedni. A lakossága 1857-ben 486 fővel volt a legnagyobb.

A kistelepülés legnagyobb kincse a provinciális, magyar jellegű késő – barokk stílusjegyeket viselő Hertelendy kúria, ami 1780 körül épült a Vindornya-patak menti dombra. Az önkormányzat 1992 – 2002 között felújította. Jelenleg közösségi ház, amelyben vendégszobák és bormúzeum is van. A templom is ebből az időből való.

Magyarország számos falvát övezi tájjelegű pincékkel épült domboldal, amelyeket már egyre kevésbé használják a régi funkciójuknak. A szőlőművelésre családi formában már kevesek vállalkoznak, ezért a szőlőtőkéket kivágták és helyettük inkább a kevés gondozást igénylő diófákat ültetik, amelyek hűs árnyékot nyújtanak a pihenésre jövő tulajdonosaiknak. A derékhegyi romos pincékben is romantikát láttam, így azokat sem hagytam ki a megörökítésből a zalaszántói sétám során az enyhe téli napon. A lombok még ilyenkor nem takarják zavaróan az épületeket. A löszbe vájt földutak oldalait gyakran göcsörtös akácfagyökerek fogják vissza a leomlástól.

Szent Donát kápolna

Zalaszántó ófalu