2017. április 18., kedd

Kutná Hora (Kuttenberg) Közép-Csehország

Az áprilisi délután a Škoda gyártás fellegvárából egy átszállással 14:55 –kor értem vonattal Kutná Horába (Kuttenberg).

A piros téglás főpályaudvar busszal egy megállónyira van a sedleci kerület Mária mennybemenetele gótikus templomtól és a csontkápolnától. Gyalog sem nagy táv. A közelebbi a monumentális gótikus ciszterci templom és kolostor, amelyet egy 1142-ben épült helyén szenteltek fel 1718-ban. A kegyetlen huszita háborúk idején, 1421-ben az egész kolostort kifosztották, felgyújtották és közel 500 szerzetest megöltek. A belépődíj megfizetése mellett két magyar nyelvű fóliázott tájékoztatót adott a tökéletesen német nyelven beszélő pénztárosnő. Arra panaszkodott, hogy Magyarországról egyre több turistabusz utasai térnek be, de szinte senki nem beszél közülük a magyaron kívül más nyelvet. Viccesen tanácsoltam neki, hogy ezért kellene akkor a cseheknek megtanulniuk magyarul.


















A templommal szemben lévő utcában találni a világhírű XIV. században épült csontkápolnát, amely körül felújítási munkálatok és régészet folyt. A pénztárnál itt is kaptam magyar nyelvű tájékoztatót. A Föld legkülönfélébb nemzetei igyekeztek bejutni, hogy lássák az egyedi díszítésű belsőt. Ezek a pestisjárvány és a huszita háborúk során tömegesen meghaltak csontjaiból vannak. A csontkápolna tulajdonképpen azért jött létre, hogy figyelmeztesse a látogatókat a halál tényére, és az emberi élet rövidségére. Koponyák és combcsontok fűzére lóg a plafonon és középen egy hatalmas csillár függ, illetve a négy sarokban négy csontpiramis áll. Negyvenezer ember maradványaiból áll a kápolna dekorációja.








Schwarzenberg címer, jobbra lent a holló vájja ki a török szemét






Kutná Hora óvárosába indulva egy vándor vidámparkon átmenve a babakocsitolás új módszerére lettem figyelmes.


Folyadékpótlásként Csehországban bűn lenne üdítőt inni, így ezt az elvet betartva egy kerti sörözőben két pohár csapolt habos pivót csurgattam le a torkomon.
Kutná Hora kialakulását és gazdagságát az ezüst bányászat alapozta meg. Eredeti pompájához megközelítően nyerte vissza arculatát a szocializmus szürkeségéből és mára az UNESCO védelmét élvezi. Az egyre régebbi és szebb házak között haladva értem a húszezer lakosú Kutná Hora (Kuttenberg) legnevezetesebb, de egyben a legmesszibb látnivalója felé a gótikus Szent Borbála katedrálishoz. Az óváros enyhén emelkedő kanyargós utcáin éppúgy, mint a katedrálisban a Föld legtávolabbi részéből is voltak turisták. A zsúfoltság még nem volt jellemző, mint ami nyaranta szokott lenni. Csehország valóságos turistaparadicsom a szépséges városaival, kastélyaival.





Szűz Mária templom
















Nepomuki Szent János barokk templom





zsinagóga

A fotózások során véletlenül a fényképezőgépem lencséjéhez hozzáértem és az ujjlenyomatom miatt sok kép nem lett éles. Későn vettem észre, amire már nem volt időm visszamenni és újra fotózni a szép helyeket.
A bányászok védőszentjéről nevezték el a Szent Borbála katedrálisát, amely a város hatalmát és gazdagságát szimbolizálja. A monumentális épületet 1388-ban a sedleci ciszterci kolostorral szemben álló bányavállalkozók alapították, de az építkezés meglehetősen vontatottan haladt és többszöri megszakítás után több mint 500 évvel később, csak 1905-ben fejeződött be. Több tucat tornya, a bonyolult díszítések még a kor legnevesebb mestereit is próbára tették. Belsejében késő gótikus és reneszánsz festmények, láthatók, de a város bányászati múltja még itt is nyilvánvaló, sok alkotás ábrázolja a bányászokat munka közben.
















Jezsuita kollégium az egyik legjelentősebb korai barokk épület, amelynek elkészülte közel 80 évet vett igénybe 1667-től. Az olasz építész II. és III. Ferdinánd előtt tisztelegve tervezte F-alakúra az épületet, amelynek megjelenése elég puritán, azaz megfelel a jezsuita elveknek. Csupán homlokzatának egy része emlékeztet a díszes, itáliai barokk palotákra. Három tornyából az egyiket statikai okokból kellett lebontani a XIX. században. A rend feloszlatása után laktanyának és katonai kórháznak használták, sőt, gumiabroncsokat is tároltak benne.



A katedrálistól a panoráma gyönyörű.




Szent Jakab templom távolról



Szent Jakab templom

A Kőház egyedülálló példája a késő gótikus stílusban készült nemesi házaknak. Először 1660-ban említik ezen a néven, a ház mai megjelenése azonban sokat változott azóta. Az eredeti épület kétemeletes volt, oromfalát 1489-ben építették hozzá. A homlokzaton látványos szoborkompozíciók kaptak helyet, amelyek 1491. után készültek. A ház belső elrendezése az 1839-es rekonstrukció során gyökeresen megváltozott, az ezt megelőző állapotokat a századforduló környékén próbálták meg helyreállítani, a homlokzaton látható középkori szobrokat másolatokra cserélték. Ma a Kőházban múzeum működik.



Az Olasz udvar a kastély belsejében van amit II. Vencel által idetelepített itáliai bányászok után nevezték el. Ez a XIII-XIV. században épített egykori gótikus épületegyüttes eredetileg pénzverdeként működött, ma önkormányzat és múzeum található benne.


Szürkületig a nem kiemelt műemlékeket is fotóztam, amelyek bizonyítják az ezüstbányászat egykori gazdag polgárainak építészetét.



kőkút








balra az Ezüst Múzeum

az Ezüst Múzeum




















Orsolya kolostor

Orsolya kolostor csonka vége



A vonatom hazafelé 21 órakor indult átszállás nélkül Prágába. Ott két óra várakozás után léphettem fel a Budapestre tartó Metropol nemzetközi gyorsra. A cseh főpályaudvaron egy kirakott pianino alkalmat adott az arra haladó és zongorázni tudóknak, hogy a többi várakozó utast szórakoztassa.


Kutná Hora (Kuttenberg) múltja:
A város kialakulását az ezüstbányászat alapozta meg. A külszíni ezüstércet valószínűleg már a X. században a szlavnikok fedezték fel, akik apró ezüstérmékkel (dénárokkal) fizettek a közeli Malín településen, ami ma Kutna Hora része. Ezen, „Malin Civitas” feliratú érméket 985-995 táján verhették.
A város XIII. század elején rohamos fejlődésnek indult. A huszita háborúk idejére gazdagságát Prágáéhoz tették hasonlóvá. II. Vencel cseh király olasz bányászokat telepített a városba, és itt verték azokat az úgynevezett prágai garasokat, amelyeket szerte Európában elismertek. Gazdag lelőhelyei miatt a középkorban a Cseh Királyság kincstárának nevezték. Több cseh királynak is volt a székvárosa. Luxemburgi Zsigmond 1420-ban a huszita háborúk során innen kiindulva támadta meg sikertelenül a táboritákat. A várost ezután Jan Žižka kegyetlen pusztítást végezve foglalta el és tartotta meg. Itt választották meg 1471-ben a cseh trónra Jagelló Ulászlót, aki Hunyadi Mátyás halála után II. Ulászló néven magyar királyként is uralkodott. A legnagyobb ezüstbánya 1541-ben kimerült, és ezután I. Ferdinánd megvonta a város privilégiumait. Néhány kisebb lelőhelyet a XVIII. századig műveltek, de ezután a termelés csak a XIX. század elejéig teljesen szünetelt. A harmincéves háború és a pestisjárvány mérhetetlen szenvedést hozott. Az elszegényedett város nagy része 1770-ben leégett.