Dél – Tirol (3. rész: Meran/Merano)

Ehrenburgi szállásadónk az érkezésünkkor felkínálta az ingyen vonatozásunk lehetőségét. Három kis kártyát adott, amelyeket a második napon használtunk fel. A 200 méterre lévő vasútállomáson blokkoltuk le mindet az automatában, amitől számítva 1 hétig lehetett kirándulgatni. Mi csupán egy napot éltünk a lehetőséggel. Hétfő reggel negyed nyolckor már a vonaton ültünk. Két átszállással értünk a mediterrán növényzetben rejlő negyvenezres Meran / Merano városba. A korszerű szerelvény ablakán át a völgyek oldalában mindenütt kisebb őrvárak tűntek ki az erdőkből. Az Eisack / Isarco folyót Franzensfesteben alsó és felső részből álló erős monarchiabeli erődrendszer védte előkapujaként a Brenner hágónak. A csonkavágányra érkeztünk a fából épült vasútállomás elé, amely éppúgy két nyelven van feliratozva, mint minden ebben a régióban. Ne feledjük Szlovákiában csak az idéntől. 

Itt és még Bozen / Bolzano-ban kellett a forgalmas peronokon igyekeznünk az átszállások során.  

A háromezres hófoltos hegyek koszorújában két folyó (Etsch/Adige – Passer/Passirio) összefolyásánál fekszik Meran / Merano. Klímája mediterrán, amit egyből észrevenni az utcáinak növényzetén. Nekünk roppant különös, hogy itt pálmafák gyökeredznek a földben. Az állomási büfében megkávéztünk, majd emléktárgyat is vettünk a trafikban, de mindegyikben nyolcvan év körüliek szolgáltak ki minket. 

Meran / Merano vasútállomása a város felől

A Goethe utcán, a régi villák mentén értünk a Vinschgauer városkapuhoz, majd egészen a Színház térig folytattuk. 

Vinschgauer városkau Meranban

Túlsó felén folyik a Passer / Passirio. Gátján hosszú sétány húzódik, amin mi az egykor szanatóriumként működő Kurhaus felé nézelődtünk. A XIX. században a régi városfal lebontásával alakították ki ezt a népszerű korzót. A pálmaligetes szakasza a legszebb a két híd között. 

Az 1909-ben átadott Postbrücke a korának szépségével áll ma is. Túlsó vége a XV. századi gótikus Szentlélek-templomhoz (Heiliggeistkirche) vezet. 

Szentlélek-templom (Heiliggeistkirche) Meran

Inkább az óváros felé fordultunk. A Bozner kapu alatt belépve szűk sikátoron érni a katolikus Szent Miklós templomhoz, amely 1302-től 1465-ig épült. 

Külső homlokzatát két freskó is ékesíti. A háromhajós belső terét a gótika határozza meg, de a XVIII. század végi barokk stílusú átépítés is nyomot hagyott. 

A kávézók, emléktárgyboltok előtt az átalakított Piaggio robogó teherautóról Heisse Würstel (hot dog) vehető. Nem éltünk a lehetőséggel, mert lassította volna a közlekedésünket. 

A 83 méteres harangtorony alatt folytattuk tovább a Passeir kapuhoz. 

Rajta keresztül a folyó parti buja mediterrán növényzetű panorámasétányra jutottunk, ami a házak felett húzódik. 

A gyalogos kőhídnál (Steinerner Steg) a sziklákon átzúgó víznél ágazik el. 

Mi a magányos lőportoronyhoz (Pulverturm) kanyarodtunk fel, amely remek kilátópont Meran/Merano felett. 

A korláttal szegélyezett ösvény másik végén az V. századból eredő ókeresztény, később a XIII. században bővített Zenoburg erősen felújított erődtemploma áll a sziklán a lombok takarásában. 

Innen visszafordulva araszoltunk le a roskatag lépcsőkön a templom oldalába. Több várkastély is látogatható Meran/Merano karéjában, de mi még a tartomány nevét adó kb. 3 km-re lévő Tirol kastélyt is csak távolról néztük. Az itteni kastély nevét felvett grófok a XIII. sz. végén tették meg Merant uradalmuk központjává, majd 1317-ben Meran hivatalosan is egész Tirol fővárosa és a grófi család rezidenciája lett. A Habsburgok, viszont 1420-ban az ezüstbányákhoz közelebb fekvő Innsbruckba teszik át a terület központját.

Az egykori városfalon belül a hegy tövében 1480-ban épült helytartói vár (Landesfürstliche Burg) viszont útba esett. Mi inkább a történelmi központban igyekeztünk másik utcákat megjárva a vasútállomás felé.

  

helytartói vár (Landesfürstliche Burg) Meran

Vissza útban csak Franzensfeste-ben volt átszállásunk. 

A második vonatról nem léptünk le Ehrenburgban a szállásunk falujában, hanem Bruneckben, mert volt időnk ahhoz, hogy a nap másik felét további városnézéssel töltsük.     

Dél – Tirol (2. rész: Hegyi túrák)

Ehrenburgi szállásunkon már virradatkor felébredtem. A muskátlis balkonra kimenve a vacogtató hűvös elriasztott a kiüléstől. A többiek ébredése után kényelmes készülődéssel 8 óra körül indultunk el a Suzukimmal Bruneck felé, de még előtte délre fordultunk a Dolomitok irányába. A Gader / Gadera patak mentén a jó minőségű főút (SS244) kanyarokkal és alagutakkal van teli. 

Gader / Gadera patak

Kávézni álltunk meg Pikolein / Piccolino egykori postaváltó helyén. Ez már a ladinok földje, akik a német nyelvű lakosság között élnek mintegy húszezres népcsoportként. Éppúgy szólhatunk hozzájuk németül, mint olaszul. A pincérnek elmondtuk, hogy a Dolomitok szívébe Arabbába megyünk túrázni. Közölte, hogy aznap az a térség le van zárva, mert bicikli maratont tartanak. 

Jó tanácsát megfogadva csak Abtei / Badia üdülőközpontba mentünk. A 3400 lakosú ladin település 1324 méter magasan fekszik. Határában a sífelvonó parkolójában pihentettük a Suzukimat a túránk idejéig. Tolongás nem volt még 9 óra táján a pénztárnál, ahol a 12,2 euros retour jegyünket vettük meg a kötélpályára. 

Abtei / Badia

A 12 perces ringatózással a Heilig Kreuz / Santa Croce templom alá értünk. Félórás sétával jutottunk fel hozzá. Már a XI. században állt itt egy templom, de a mostani 1484-ben épült. 

Mellette hegyi szálló és hegyi fogadó (Hütte) állnak. 

A meredek Heiligkreuzkofel / Monte Cavallo 2907 m magas szürke sziklacsúcs háttérként mesés. 

Miközben a három gyenge sört megrendeltem a népviseletes pincérnőt is lefotóztam az engedélyével. 

Amíg a padon ültünk az enyhe szellő hűtötte az izzadt homlokunkat. A habos megivása után kisebb kört tettünk és gyönyörködtünk a sok apró virágban, illetve a Gader völgy elénk tárulkozó látványában. Olykor felnéztünk a fellegekbe nyúló sziklafalra is. 

A sífelvonón leereszkedve fotóztuk a falut és az alattunk legelő teheneket.

Abtei / Badia a sífelvonóról nézve

A déli harangszóra értünk az autómhoz. Bruneck irányába indultunk vissza pár kilométert. A figyelmeztető lámpa jelezte, hogy fogyóban van a Tapolcán tankolt benzinből. Számomra szokatlan helyen, egy automata üzemanyagkútnál nyomtam bele a szükséges litereket. A Gader / Gadera patak völgyéből balra az 1700 lakosú St. Martin in Thurn / San Martino in Badia / San Martin de Tor felé tértünk le. 

St. Martin in Thurn / San Martino  in Badia

Temploma és szép muskátlis házai mellett egy ultramodern szörnyű épület is éktelenkedik. 

abszurd a modern ház ebben a szép alpesi környezetben

A Turm várhoz kanyarodtunk fel. Múzeuma betekintést ad a Dolomitok völgyeiben élő ladin népesség kultúrájába. Főleg az egykori használati tárgyaikat és nyelvi emlékeiket őrzik. 

A magyar látogatóknak a rovásírásos kövek ragadják meg a figyelmét. A kézzel karcolt köveket a Pore hegyen a Buchenstein völgy felett találták. A felirat a vaskorból származik, vélhetően Kr. e. 400 – 100 közötti időből való. Az északi etruszk ábécét használják rajta, viszont a nyelv az rétó (Rätisch). A rétó (Rätisch) valószínű nem indoeurópai nyelv és valószínű az Alpok nagyobb területein beszélték a romanizálódás előtt. A rovások jól olvashatóak jobbról balra haladva és érthetőek is, de egyetlen szó sincs közöttük. A szöveg olvasatában még vannak értelmezési különbségek a kutatók között.

Szembetűnő a székely - magyar rovásírással való hasonlóság.

Innen kemény 14 km hegyi menetet követően a 2006 méter magasan fekvő ladin feliratos Börz vendégház elé parkoltunk le. 

A hely, Würzjoch ismét ámulatba ejtő szépségű. Alig csuktuk be az autó ajtaját és tettünk pár lépést az ég zengése és a fekete felhők megsiettették iramunkat egy magasabb szinten álló hegyi fogadó felé (Munt de Fornella). 

Würzjoch

Munt de Fornella hegyi fogadó

Ügyesek voltunk, mert ahogy a fedett teraszára betoppantunk megeredt az eső. A félórányi kényszerű pihenőt ebédünk elfogyasztásával töltöttük. Hiába olvastuk el a falapok közé szorított étlapot abból sok mindent nem értettünk, így rábíztuk a pincérre, hogy valami helyi étket hozzon könnyű sörrel. Nem csalódtunk a minőségben és a személyzetben. 

Munt de Fornella hegyi fogadó étlapja falapok között 

Falatozgatásunk közben a felhők mozgását figyeltük, amelyek olyan rendesek voltak, hogy addigra elvonultak mire mi leraktuk az evőeszközöket.  A hegyi fogadó mögött indulva a villanypásztorral elkerített alpesi legelőn háromféle marha legelt, a nálunk megszokott tarka, alpesi és őstulok. 

Még hófoltok is fehérlettek néhol a 2813 méteres csúcs szikláinak árnyékában.

Würzjoch

A parkolóba visszaérve egy másik útvonalon keresztül kívántunk a szállásunkra indulni. Kissé hosszabb volt, de nem bántuk meg, mert szintén gyönyörű tájakon gurultunk át. A hegyoldal meredekén rejlő templom Eores / Afers-ban a festői hegyek hátterével épp olyan megállási kényszerrel hatott ránk, mint St. Andrä körtemploma. 

Eores / Afers falucska temploma

St. Andrä

A buszmegállóban várakozó házaspártól érdeklődtünk a helyes irány felé, akik stopposként beültek hozzánk és kísértek minket Brixen / Bressanone központjába. Az SS49-es főútra kiérve a Rienz folyó 1269 óta álló őrvárának (Mühlbacher Klause / Chiusa di Rio Pusteria) rom jellege néhány gerendával és tetőcseréppel megszüntethető lenne. A vasút a felső, a főút az alsó felén húzódik, így falai már nem érnek a vízbe.

Mühlbacher Klause / Chiusa di Rio Pusteria

Szállásunkra szürkületben értünk vissza. A tartalmas napunk után remekül aludtunk.