Balatonederics

Oly sokszor megállt a vonat velem Balatonedericsen, de csupán addig, amíg azt el nem menesztették.

A falu megismerésére külön kétszer is elutaztam. Először áprilisban a téli otthoni gubbasztásból kimozdulva jártam az ófaluban és a pincék között, majd júniusban a csónakkikötő és a strand felé.

A sorompó közelében ér össze az észak-balatoni 71-es főút és a forgalmas Sopronba, Bécsbe vezető 84-es. Utóbbi a vasútállomással párhuzamosan halad azzal párhuzamosan pedig a rómaiak idejében is taposott főutca. Középkori eredetű templomát vélhetően római kori épület maradványain emelték vélhetően 1214-ben. Végül ugyanitt 1895-ben eklektikus stílusban épül meg az új.

Az ófaluban kevés tájjelegű épület található, mert közülük a háború során negyvenet tűzvész pusztított el.

A Keszthelyi-hegység keleti lankáin a hegyközség viszont valóságos kultúrparadicsoma a présházaknak. Romosak, felújítottak és népiesen épített újak szép számban állnak itt. A talaj és a klíma kiváló lehetőséget biztosít a gyümölcs-, szőlő-, és borkultúrának.

A szőlőhegyről letekintve a Pannon táj gyönyörűsége tárul elénk a bazalt tanúhegyek koszorújával, a szigligeti várral és a Balaton vizében tükröződő fonyódi kettős heggyel. A mélyebb helyeken a Tapolcai-medence patakokkal szabdalt síkságán egykoron a tó vize hullámzott, most pedig a nyomában visszamaradt láprét és mocsarak terülnek szét.

Az erdő rejtekén közvetlenül a fennsíkperem alatt a hegyoldalban 395 méteres tengerszint feletti magasságban fedezték fel a Csodabogyós barlangot. Nevét a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta, amelynek itt találjuk északi elterjedési határát. A barlang eddig megismert járatainak hossza összesen 6150 méter, mélysége 144 méter. Elsősorban tektonikus mozgások során jöttek létre, így túlnyomórészt hasadékfolyosók, termek és aknák jellemzik. Néhány zónájában cseppkövek is kialakultak.

A falu szélén húzódik Veszprém és Zala megye határa. Itt a 71 számú főút mellett található az Afrika Múzeum. Megalapítása a híres Afrika-kutató, neves vadász, néhai Dr. Dr. h.c. Nagy Endre érdeme, akinek 1994-ig vadászotthona volt. A villában tanzániai eredetű gyűjtemény, vadásztrófeák, Afrika kultúráját reprezentáló bútorok, faragások, használati és harci eszközök kaptak helyet betekintést adva egy távoli ország kultúrájába. A múzeumot egy kisebb állatkert veszi körül, ahol megtalálhatók az afrikai élővilág több faja és hazánk jellegzetes állatai is. A látogatóknak tevegelésre is módjuk van az afrikai maszáj kunyhók közelében.

A szomszédban elvadult parkja közepén áll a jobb sorsra váró felső Fekete kastély, amelyet egykori tulajdonosa a felvidéki Nedecről származó Nedeczky család építtetett 1881-ben a főút túloldalára az alsó kastély fölé. Lakói tragikus sorsa is adhatta az okot arra, hogy a szájhagyományban a „fekete” jelzővel illessék, de az igazsághoz talán az áll közelebb, hogy az épületek ajtóit és ablakait feketére festették, amiből ered az elnevezés. Egy időben üdülőként üzemelt, de mára már romos állapotban van.

Az alsó kastély gazdasági épülete mellett a Balaton irányába egy kavicsos úton a csónakkikötőhöz jutni. A vágányon túli nádas rejtette területen a tarka csónakokon kívül csendben, kellő türelemmel az öböl élővilágát is megfigyelhetjük. Az egykori vasúti őrházban a horgász egyesület rendezkedett be.

Gondozott strandja a csónakkikötő szomszédságában található, de az ófalutól ez is messze van.

Edericset Miksa mesternek adományozta II. András. A király várbirtokokat, várakat, sőt egész vármegyéket juttatott azok jövedelmeivel együtt főként német híveinek. A falu akkori neve Edelich akár erre utalva a német „szabad nemes” –ből eredhet.

Már a középkorban parokiális egyháza volt. A Keszthely - Tapolca közötti út mentén a szolgálatukat 20-25 év után letöltő római katonák több helyütt villákat, majorságokat építettek. Néhol, mint Edreicsen és Keszthelyen is a középkorban templomokat emeltek a romjaikra. A római kor csekély maradványait másutt is megtalálták. A kockakövekből rakott római útjának nyomain kívül sírt is találtak. Az 1262. beli iratok megemlítik az Edelich-ről Villa Tumoyba (Lesencetomaj) vezető utat, amelyet ma is használnak.

A falu lakossága jellemzően szőlőtermesztéssel és halászattal foglalkozott. Az 1870-es években azonban a filoxera Becehegyen és Edericsen a szőlő nagy részét teljesen kipusztította.

Néhány előkerült Kossuth bankó bizonyítja, hogy Ederics fölött sem vonult el nyomtalanul az 1848-49-es szabadságharc. A község határában található a Fekete kastély, amelyet Nedeczky Jenő tervezett. Ő is 1848-as párti volt, és ezért bujdosnia kellett. Csak a kiegyezés után térhetett haza. Nemesvitán az akkori iskolamester szintén 48-as katona volt, és ő is bujdosásra kényszerült. Olaszországban is járt, és Kossuth Lajost is elkísérte Torinóba a száműzetésbe. Hazatérése után a szomszéd községben újból iskolamesteri állást kapott.

A leányágon Deák Ferenc vérrokonságához tartozó Nedeczky Jenő. Lázadó alkatú ember volt, többször fellépett az abszolutizmus ellen. 1864. március 15-én azért hurcolták el kastélyából, mert korábban egy álarcosbálon, amelyen Albrecht főherceg is jelen volt, elkergette a német zenekart, amely az osztrák császári himnuszt kezdte el játszani. A vád szerint Nedeczky egy Habsburg-ellenes összeesküvésben is részt vett, noha az épületben tartott házkutatáskor nem sok „forradalmi tárgyat” tudtak lefoglalni. Jobb híján csupán egy duplacsövű lőfegyvert, egy díszes bőrtokban tartott Mária Terézia korabeli kardot, valamint többek között Kossuthot, Nagysándor József tábornokot, Damjanichot ábrázoló képeket (15 db), egy borítékban nemzetiszínű szalagcsokrot, csillagot, Irányi Dániel 1862-ben kelt „Magyarország függetlensége” című röpiratát, valamint egy 33 darabból álló vas betűkészletet (és a hozzátartozó rézprést) vitték magukkal a rendőrök. A kevés bizonyíték miatt a nemes úr már júliusban kiszabadult a fogdából és részt vett a máig híres füredi Anna-bálon. (Ellenben testvérét, Nedeczky Istvánt 20 évi börtönre ítélték, s ő csak Deák közbenjárására kapott amnesztiát.) Az idősödő császárellenes földbirtokos a gyógyíthatatlan betegségével szemben még tehetetlenebb volt, így 1914-ben, 74. születésnapján öngyilkosságot követett el a kastélyában. Amely épület nem sokkal korábban viszont egy kegyetlen gyilkosság helyszíne is volt: 1912 nyarán egy féltékeny helybeli gulyás ott ölte meg szeretőjét, a család szakácsnőjét.

Balatonederics születési anyakönyvét 1896-tól vezetik. A nemesvitai jegyzőséget 1903-ban Edericsre helyezték át. 1904-ben a község neve Balaton Ederics, később Balatonederics. Vasútja 1903-tól, villanya 1937-től van a községnek. 1939-ben 254 házat számoltak. A háború előtt a községnek szénkéneg gyártelepe volt, amely 1927-ben létesült. 1935-ben a gyár bezárt, de 1936-38-ig újra üzemelt. A részvénytársaság akkor leszerelte az üzemet. Az egykori gyárban a filoxera és a földi rovarok elleni védekező vegyszert állítottak elő, egészségtelen és robbanásveszélyes munkahelyeken. Szemtanúk állítják, hogy a gyár felett repülő verebek a felszálló gázok hatására leestek és elpusztultak. Amikor déli szél fújt, az egész községet fojtó kénszag árasztotta el, ami miatt a lakosok többször tiltakoztak. A gyár végül végleg bezárt, romjai ma is fellelhetők.

A község német megszállásának vége 1945. március 27-én egyben a szovjet megszállás kezdetét jelentette. A szovjet csapatok Szigliget felől támadtak. A németek visszavonulásakor -március 23-án- 40 házat pusztított el a tűzvész. A lakosság a szőlőhegyi pincékben, bunkerekben és az erdőben talált menedéket.