Sáska

Sáska az alig háromszáz lakosú zsákfalu Tapolcától 8 km-re a Bakony szélén gyönyörű természeti környezetben az Agártető-hegy lejtőjénél fekszik. Erről április elején szereztünk bizonyosságot kutyás kirándulásunk során.

A települést először 1385-ben említik, mint a Rátóti Gyulaffy-család birtokát. A falu templomát szent Imre tiszteletére IV. Béla szentelte fel 1250-ben a tatárjárás során lerombolt kápolna helyén. Külső homlokzatán freskótöredék látszik. Szigetszerűen áll a házak ölelésében a főutca (Kossuth L.) közepén. Először itt álltunk meg. A bőbeszédű templomgondnok beengedett minket, így egyszerű belsejét is megnézhettük.

Tájjelegű házból hetet találtunk.

Az erdészházhoz hajtottunk, majd a pajta előtt leparkolva otthagytuk az autónkat.

A környező erdő az Árpádok korában a királyok kedvelt vadászterülete volt. Most pedig nekünk kirándulásokra, sétákra vágyóknak ad lehetőséget. Az erdő rejtekén lévő renoválás alatt álló pálos kolostor romjait vettük először úti célul.

Mellette a tiszta vizű szomjat oltó Szent Jakab forrás.

Innen a piros jelzés mentén egy völgyben jutottunk le a faluba, amely közelében áll az „Emberkő” szikla. A legenda szerint a régi időkben, a Rátóti Gyula által 1260-ban alapított pálos kolostor egyik szerzetese faragta ki útmutatásul az eltévedt utazónak. Valójában a természet alkotta a formát, amit emberalakúnak vélnek.

Érchegység - Ostrov nad Ohri / Schlackenwerth (4. rész)

Délután Sokolovból (Falkenau) a 17 ezer lakosú Ostrov nad Ohri (németül: Schlackenwerth) városba érkeztem, amely szintén az Ohri (Eger) folyóhoz közel fekszik. A kopottas vasútállomástól negyedórányi sétával az óvárosba értem. Néhány szép villát követően a három főépületből álló kastélyhoz jutni.

A most városházaként működő rész élénk színével messziről feltűnik az utcáról. Falán tábla, amely arra emlékeztet, hogy itt a háború alatt gyűjtőtábor is volt.
  

Előtte balra a címeres kapun túl a kastélypark, ahol az öreg fák között a Bystrice (Wistritz) patak folyik át a fehér kastély közelében.

A most könyvtárnak szolgáló 1674-1683 között épült kastélyrész a legszebb. Előtte kétfeljáratú barokk lépcsősor és szökőkút.

Az óváros főteréhez való kijutáshoz az önkormányzatként használt kastély tornya alatt – ami valaha a városfal részét képezte - kell átsétálni.

Középen áll az egykor reneszánsz, de később neogótikussá átalakított régi városháza. Óratornyát lépcsők ölelik.

A pestisoszlop az 1685-ös járvány áldozatainak állít emléket.

Polgárházait a szocializmus hanyag korszaka után felújították, de így is csupán szerény műemléket képviselnek. Néhány szép homlokzatot és a cukrászda falán látható Szűzanya domborműve keltette fel a figyelmemet.

A tér sarkán álló gótikus St. Michael templomban 1384-tól miséznek. Belső gazdag barokk berendezését sajnálattal nem láthattam a zárt ajtó miatt.

A közeli kőhídon a szállodaként üzemelő piarista kolostorhoz ballagtam.  A hercegi család sírkápolnája is itt található. Mellette áll a remetekápolna a hosszú lépcsősorral, amely pontos mása a németországi Rastattban láthatónak.

A havas eső eleredt, így jobbnak láttam a korábbi vonattal indulni Prágába. Az átszállás közötti időt habos cseh nemzeti ital ivásával töltöttem. A Metropol nemzetközi gyorsvonaton bóbiskolva másnap reggel 9 óra körül értem Budapestre.

Schlackenwerthet két patak összefolyásánál a XIII. században valószínű 1207-ben alapították (Zlaukowerde néven) és 1331-ben már városi joggal rendelkezik. Schlackenwerth környékét 1226-tól a Hrabischitz nemesi család birtokolja. A város a Prágába vezető kereskedelmi úton viszont királyi vámszedő joggal rendelkezett, amiből meggazdagodott. A fehérhegyi csatát (1620) követően 1848-ig a Szász-Lauenburgi Hercegség birtokába kerül, amely itt egy rezidenciát építtet. Schlackenwerth 1691 – 1787 között a Baden őrgrófok hűbérbirtoka volt miután Ludwig Wilhelm von Baden feleségül vette a 20 évvel fiatalabb Franziska Sibylla Augusta Szász-Lauenburg hercegkisasszonyt. Az ő idejükben 1697-ben készül el a nyári fehér kastély. Ezt a kor prágai és bécsi ízléséhez igazodva a háromosztatú park közepén építtették.  Az 1950-es évektől kezdődően ipara és uránbányászata miatt lakótelepek épülnek az óváros körül. A beköltözöttek megnégyszerezték a város lakosságát. A Skoda trolibuszokat évtizedeken át egészen 2004-ig a városban gyártották.

A hegyek lábánál 1951 – 1956 közötti időszakban politikai foglyokkal embertelen viszonyokban uránt bányásztak, amit a Szovjetunióba szállítottak. A lágerbe érkezőt a náciktól átvett „ARBEIT MACHT FREI” kapufelirat enyhébb változata a „PRACÍ KE SVOBODÉ ” (=„Munkával a szabadságért!”) fogadta.

A hétemeletes vöröstéglás ipari építmény az 1964-es bezárás után is megmaradt, ami most „vörös haláltorony”-ként emlékhely a munkatáborokban szenvedetteknek és meghaltaknak.