Csütörtökön nagyon korán
keltünk, hogy egynapos ausztriai kirándulásunkat teljesíthessük. A
Szentgotthárd közeli Fehring vasútállomásáról indultunk 4:09 órakor Grácon át
Schladmingba.
A városka szépségét már a múltkori
sétánk során megismertük. Most csupán azokról a házairól készítettem képeket,
amelyek akkor kimaradtak.
A városháza közeléből indulnak
a síliftek az 1828 m magasan található Planai végállomására.
Az Interneten előre jelzett erős nyugati szél itt kb. 60 km/h-val fújt. Amikor a hegyoldal takarásában sétáltunk, akkor ezt nem éreztük. A tervezett 20 km-es túránk többségében a hegygerinctől alig valamivel lejjebb húzódott a szélirány frontjában. Az ősvények egyre szűkebbek lettek és így már az erős szél hatására nem éreztük biztonságosnak tovább folytatni a túránkat. Két óra múlva retúrjegyünkkel lejöttünk a sílifttel.
A kabin ablakán át – úgy, mint
felfelé - húsz percig gyönyörködhettünk a tájban. Sietős léptekkel a 11:52-kor
Selztalba induló vonatunkat épphogy elértük. Itt az állomás előtti buszra
felszállva – a vonatból is látható – Strechau-i vár megállójáig utaztunk. A
patak hidacskáján és egy tehenészeten át vezető turistaúton a sziklára épült
várhoz értünk fel.
Az idegenvezetőnk a jegyvételt
követően egy óra alatt körbesétált velünk a pompázatos építményben. A várat
kitűnően renoválták. Főbb látványossága a kapu építmény őrházacskával, két tornya
és egy ágyú rondellája.
Árokhídon juthatunk a fővárba, amelyben egy négyemeletes építményt középkori toronnyal, egy reneszánsz - árkádos udvart, egy kápolnát, egy nagy lovagteremet és lakószobákat láthatunk.
A pincéjében óriás
hordók állnak.
Az egykori gazdasági épületben Steyr veteránautó kiállítás van.
A várból Rottenmann kisvárosba
buszoztunk, ahol a kevés látni valót hamar megnéztük.
Utána 17:45-kor indultunk vonattal
St. Michael in Obersteiermark átszállással Grácba. Mindkét helyen közel egy
órát várakoztunk.
A gráci állomás előtt, a modern
épületegyüttes körül, az emeletes biciklitároló környékén undorító narkós kinézetű
alakokat láttunk mindenütt.
Vonatunk Fehringbe 22:24 órakor
ért, mi pedig autónkkal haza hajnal 1 órakor értünk.
Strechau-i vár:
A salzburgi érsekség létesítette
1036 körül a várat. Valószínűleg akkor még csak egy toronyból állt. Oklevelek a
Strechau nevet először 1074-ben említik. A várgrófok 1120-tól egy nemzetség
tagjai voltak.
A vár 1282 -ben I. (Habsburg)
Albrecht herceg tulajdonába került. A birtokot a hírhedt II. Heinrich admonti
apát igazgatta. A zsarnok apát alattvalói vagyonát elkobozta, majd fogságba
ejtette őket, hamarosan gonosz démonnak, átkozott hajcsárnak és az ördög
káplánjának tartották. Végül szolgái megölték. Vérben úszva fejezte be életét
az, aki maga oly sok embert a legkülönbözőbb módon öletett meg.
A XV. évszázadig gyakran változott
a vár birtokosa. Itt rejtették el éveken át III. Frigyes német-római császár
(1415-1493) mesés kincsét. A császár a Mátyás királlyal vívott háború idején,
1480-ban Grazból a várba hozatta kincseit, köztük a gótikus ötvösművészet
remekét a Corvinus kelyhet” is. Az aranyozott ezüstserleget III. Frigyes
készíttette a Mátyással kötött béke emlékére 1463-ban. A serleg ma Wiener
Neustadtban (Bécsújhely), a városi múzeumban látható, miután Mátyás király
1487-ben Wiener Neustadt polgárainak ajándékozta a Frigyes császárral történt
békekötés alkalmából.
A vár a XVI. század közepén
Felső-Stájerország protestánsainak támaszpontja lett. Ekkor a részint román,
részben gótikus várat reneszánsz kastéllyá építették át. A várban itáliai
mintára, reneszánsz jellegű árkádos udvar és egy gyönyörű mennyezetfreskókkal
díszített protestáns imahely (1579), az evangélikus kápolna kapott helyet.
A várat 1629-ben Urbán apát Admont
számára szerezte meg, és egészen 1892-ig az Admonti Alapítvány birtokában volt.
Ebben az időben építették át a kápolnát barokk stílusúvá. Később a vár egy
részét János főherceg (1782-1859) részére személyes és reprezentatív célokra
átadták. A főherceget a XIX. században Stájerország legmeghatározóbb
személyiségének tartották. János főherceg többször találkozott a várban későbbi
feleségével, a polgári származású, bad-aussee-i Anna Pochllal, akit 10 év
udvarlást követően oltár elé vezetett. Szerelmi történetük legendássá vált, egy
pár, akik különbözőbbek nem is lehetnének: János főherceg, az uralkodó Habsburg
császár bátyja, politikai látnok és meghatározó egyéniség, igen nehéz életúttal
és tragikus kudarcokkal a háta mögött és a nép lánya, az életvidám Anna Pochl.
Esküvőjüket a várban szerették volna megtartani, de ehhez nem kapták meg az
engedélyt a császári bátytól, II. Ferenctől. Ebben az időben hozták létre a
kastély kertjét is a felsővárban.
A vár történetéhez hozzátartozik
„Burg Strechau kisasszonyának” legendája is. A mese egy fiatalasszonyról szól,
aki a férjének hűségesküt tett. Amikor azonban a férj keresztes hadjáraton vett
részt, egy másik férfiba szeretett bele. A férj azonban visszatért, az asszony
zokogva kért bocsánatot, kolostorba akart vonulni. De a férj sohasem bocsátott
meg, és az elátkozott asszony „Burg Strechau kisasszonyként” rémisztő alakúvá
változott.
A várat 1892-ben Julius Hofmeier
bécsi gyáros vásárolta meg, 1909-ben továbbadta Adolf Boesch-nek, akinek fia,
Adolf Egon Boesch az infláció (1909-1926) miatt elvesztette. Majd miután
1926-ban a bécsi Mária-Terézia Akadémiához került, a várkastélyt gyakorlatilag
1938-ig nem használták. Ezt követően gyermek szanatóriumot üzemeltettek benne.
Állami kézbe került 1955 után, de a vár állapota folyamatosan romlott. Végül
1979-ben az egykori tulajdonos unokája, Harald Boesch vásárolta meg a
várkastélyt, aki folyamatos restaurálással látogathatóvá tette, sőt egy
oldtimer autókat bemutató kiállítást is berendeztek.
A vár autóval is megközelíthető, bejáratánál nagy parkoló van, azonban érdemes gyalog kirándulva menni. Rottenmann várostól a
várhoz egy erdőn át vezet az út barlangok, sziklák és források mellett,
csodaszép kilátást nyújtva a környékre.
A vár Lessing község területén fekszik, Burgfried részében,
azonban gyakran tévesen Rottenmann-hoz sorolják.
