Ptuj / Pettau / Potoly

Autópályán mentünk múltkor (2018. december) Ljubljanaba (Laibach). A használati díj érvényességi idején belül úgy gondoltam, hogy néhány nap múlva két kollégámmal átnézek ismét Szlovéniába. Mivel ők már voltak Mariborban, így a mindhármunknak ismeretlen 24 ezer lakosú Ptujt választottuk. Úgy indultunk, hogy a határnál Letenyén már nyitva legyen a postahivatal és ott balesetbiztosítást tudjunk kötni magunknak. A Balaton szélétől 3 óra alatt értünk Ptujba. Csupán Gočován a haranglábra emlékeztető trafóháznál álltunk meg. Régi amcsi járgány rozsdásodott az árnyékában.

Gočova

A vasútállomásnál - helyet alig találva - parkoltunk le. Külseje nagyon hasonlít a balatonszentgyörgyire. Ez nem véletlen, hisz egykor a Déli Vasút építtette mindkettőt. 

Ptuj (Pettau) vasútállomás

Ez egy olyan, több ország területén hálózattal bíró vasúttársaság volt 1858-tól, amelynek történetét háborúk, a nemzetállamok megalakulása és kormányközi tárgyalások során kialakuló szerződések befolyásolták. A Budáról a Balaton mellett, Károlyvároson át Fiuméig illetve Buccariig az adriai kikötőkig megépítendő vasútvonal erre húzódott, amit Széchenyi a második legfontosabbnak jelölte meg.

A belváros a vasúti váltók vonalában kezdődik.

A múlt század elején épült új városháza az adventi díszítések füzérében állt a sarkon. Vele szemben a Szent Flórián szobor előtti kávézóban ittuk meg reggeli frissítőnket. 

Ptuj - Pettau új városháza

Szent Florián szobra Ptuj - Pettau

Ptuj - Pettau főtér

A balkonos középkori városháza csak egy utcányira van innen a macskaköves burkolaton. 

a régi városháza Ptujban

a régi városháza Ptujban

Ptuj - Pettau házai osztrákos hangulatot keltenek, hisz nagyon sokáig Ausztria területe volt. Előtte a Frank és Német-római Birodalom részeként tartozott a német nyelvű kultúrába. Az első világháború előtt a 4367 lakos majdnem egésze a németet beszélte. A Szerb – Horvát – Szlovén Királyság létrejötte után számuk jelentősen megfogyatkozott, azonban a végső csapás 1945-ben érte őket, amikor Tito politikájának kegyetlensége következtében eltűntek a városból.

A szűk háromszög alakú téren áll a gótikus Szent György templom, amelytől külön magasodik az óratorony. Tövében számos ókori faragott követ illesztettek. 

Szent György templom Ptuj - Pettau

Öt lépéssel arrébb sajnos leburkolva találtuk a legnevezetesebb műemlék tárgyat az Orpheus táblát. A faragott márvány igaz erősen megkopottan, de az eredeti helyén maradt, amióta azt a rómaiak felállították. A középkorban már nem a dicsőség, hanem a dicstelenség jelképe, mivel akkoriban a bűnösnek talált személyeket ehhez kötötték ki megszégyenítésre. 

A városi színház oszlopos bejárata a második szintről nyílik a terepviszonyok miatt. Homlokzata a felújítás után nem kapta vissza eredeti szépségét, mert az osztrák időben két domborművel, a városi címerrel és a tetején egy Thalia szoborral több volt rajta.

A vár felé indultunk, de nem a szűk sikátoron fel, hanem tovább a Prešernova ulicán, amely végében a domonkos kolostor terül el. Élénk színű vakolata indás mintával nagyon figyelemfelkeltő. Homlokzatában, a szoborfülkékben öt szent fedezhető fel.

domonkos kolostor Ptuj - Pettau

A várhegy már a történelem előtti és a római időkben is stratégiailag fontos hely volt. A középkori vár a IX. vagy X. században épült fel, ebből ma már csak a torony látható. A XII. századra állapota már nagyon leromlott, a salzburgi érsek ekkor rendelte el egy új vár építését, ami az ő impozáns rezidenciája lett. 

A külső várkapu mellett újrafalazási munkákat végeztek a meggyengült részeken. Az alsóudvarra belépve a Drávára nyílt rálátásunk a bástyáról. A háttérben az Alpok vonulatai körvonalazódtak.

Ptuj - Pettau külső várkapu 2018-ban

Ptuj - Pettau várából panoráma a Drávára

A vármúzeum pénztára a lovardából kialakított hosszú épületben van, amelyben farsangi maskarákat is láttunk. 

maskarák a Ptuj - Pettau várban

A jegyek és az emléktárgyak megvétele után léptünk be a címeres kapun a felső várudvarba.

várkapu Ptuj

A toronyórás és napórás palotarész másik fele háromszintes árkádos reneszánsz udvarban végződik.

a ptuji várudvar

A fegyver kiállítás mellett a földszinten a város egykor leggazdagabb családjainak értékes hangszereit nézhettük meg. A legszebb festett falú szobák az első emeleten vannak. Itt korabeli bútorok, szőnyegek, használati tárgyak, festmények, lakásbelsők között nézelődtünk, amelyek a XVI-XIX. századból maradtak meg. A művészeti galéria a barokk és a gótikus gyűjteményével büszkélkedhet.

fegyverterem Ptuj - Pettau

a vármúzeum Ptujban

A várból a fedett lépcsősoron jöttünk le, amely kopott sikátorban folytatódott a színház előtti térig. 

fedett lépcső a ptuji várból

A Szent György templom felé lépkedtünk a várhegyet balról megkerülve. Erről az oldalról is látni akartuk a bástyákat. A tömzsi kerek torony még a IX-X. századból való.

a ptuji vár az öreg toronnyal

Tettünk még egy kanyart két másik óvárosi utcában (Cankarjeva, Jadranska ulica) miközben a Dráva hídjára igyekeztünk.

a Dráva Ptujnál

A városfalból csupán egy kerek védőbástya maradt meg a folyó partján. 

Közelében a Minoriták terén áll a Szent Péter és Szent Pál templom, amit a háborús sérülések után az elmúlt évtizedben modern belsővel építettek újjá. Az oldalkápolnában láthatók a múlt emlékei (XVII-XIX. századi szobrok, töredékek, régi fényképek). A XIII. században alapították a városfalon belül a minoriták. A rend szigorú szabályainak megfelelően egy kívül igen egyszerű kora gótikus templomot építettek és mellé a kolostor épületét. A bővítést 1680-ban kezdték, a főbejárati homlokzat ekkor kapott barokk külsőt. Az udvar közepén a régi kerekeskút áll.

Minoriták tere Ptuj

Szent Péter és Szent Pál templom Ptuj

Miután az élelmiszer áruházban bevásároltunk és falatoztunk néhány szendvicset elindultunk az öreg BMW-vel az autópálya irányába. Nem kanyarodtam fel egyből rá, hanem a felüljárón az első faluig (Sveta Trojica v Slovenskih goricah) gurultam. A tópartnál a dombon álló háromtornyú templomnál parkoltam le. 

Már messziről magára hívja a figyelmet a Szentháromság tiszteletére felszentelt templom. A bencés kolostorral együtt 1636 és 1643 között építették, majd 1735 és 1740 közt kibővítették. Bemenni csak a rácsos kapuig tudtunk és innen igyekeztem a karomat benyújtani a fotózáshoz.

Sveta Trojica v Slovenskih goricah

Sveta Trojica v Slovenskih goricah

A település hosszú nevének jelentése "Szentháromság a Szlovén-dombságon" 1952-ben Gradiščére változott, miután a háború utáni kommunista kormányzat eltávolíttatott törvényi erővel minden vallási utalást a földrajzi és egyéb nevekből. A kétszáz lakosúra saccolt község eredeti nevét 1992-ben kapta vissza.

Ptuj magyar nevén Potoly, németül Pettau, latinul Poetovio. Már a kőkorban lakott hely volt. Az i. e. I. században Noricum királyságként a kelta szövetség része volt. A rómaiak i. sz. 15-ben hódították meg, és Pannónia tartomány egyik fontos településévé fejlesztették. Vespasianust itt választották császárrá 69-ben, ekkor kelt egyben első írásos említése is. Traianus császár 102-ben nevet (Colonia Ulpia Traiana Poetovio) és városi jogokat (colonia) adományozott neki. Jelentősége megnőtt, amikor a XIII. Gemina légió szálláshelyévé tették.

A népvándorlások korában többször ostromolták, így az V. században a gótok. A középkorban avarok, frankok kezén volt, majd Stájerország kebelezte be.

1252-ben IV. Béla magyar király csapatai elfoglalták a várost, majd előbb Gutkeled István szlavón bán, mint „Stíria kapitánya”, később pedig a király fia, István herceg (a későbbi V. István) mint „Stíria hercege”, innen kormányozta Stájerországot. A magyar uralom 1260-ban ért véget, hogy több mint 200 év múlva Mátyás király állítsa azt egy rövid időre vissza. Az osztrák-magyar háborúskodások idején, 1479-ben foglalták el a várost III. Frigyestől Mátyás csapatai, és csak 1490-ben, a király halála után vonultak ki onnan.

Pettau - Ptuj 1681-ben

1918-ban Jugoszlávia, majd 1991-től a független Szlovénia része lett.

A Dráva felduzzasztásával keletkezett a Ptuji-tó, ami egy vízlépcső tározója.