Kojetin (Kogetein), Prostejov (Proßnitz),
Sumperk (Mährisch Schönberg), Uničov (Mährisch-Neustadt), Šternberk
(Mährisch Sternberg) 2014 június
Šternberk (5/5. rész)
Morvaországi egynapos utam ötödik városaként
folytattam a lengyel határhoz közeli vonatozást és így értem Uničovból húszperces
utazás után a 13,5 ezer lakosú Šternberkbe.
A mostani neve a német eredetihez (Mährisch Sternberg) nagyon hasonlít. (Csehországban
több városnak van cseh illetve morva változata, mint pl. Šternberknek is. A Sázava folyó partján fekvő Cesky Šternberk is szép, de itt most a morvaországi Šternberkről írok.) A nem teljesen eredetiben
felújított vasútállomástól kb. 2,5 km-re van az óváros.
A polgárházai, a
városháza nem kiemelkedő jelentőségű műemlékek, de így is egy rendezett
település hangulatát keltik.
A tetők mögött a kopott külsejű, de pazar belsejű
kéttornyú Gyümölcsoltó Boldogasszony barokk templom tűnik ki a Mária oszloppal.
Mellette elhaladva érni a külső tatarozást igénylő Liechtenstein várkastélyhoz.
(Ez a nemesi család volt a legtekintélyesebb Csehországban. Az itteni birtokaik
összességében sokszorta nagyobbobbak voltak, mint a Svájc melletti Liechteinstein
hercegség területe.) A múzeum szép termeiben külön tarifa mellett lehetett
fényképezni, de csak szigorúan vakumentesen.
A város és a vár történelméről
magyarul nem találtam leírást, így azt a németből kellett lefordítani.
Miután
a cseh őrgróf Truchsess Zdeslav von Divišov, aki 1241 körül a Sternberg Burg-ot
(jelenleg Cesky Sternberk) megépíttette a Sázava folyónál (a mostani Sternberg
várostól 230 km-re) és azután a „Sternbergi” előnevet, címet használta. Olmütz
védelmekor a kunok (a magyarok íjászai) ellen küzdve érdemeket szerzett, ezért II.
Přemysl Ottokar király megjutalmazta őt 1253-ban néhány Olmütztől északra fekvő
nagybirtokkal, uradalommal. Zdeslav von Sternberg a Meißen-ből származó
feleségével megalapította a Sternbergek morvai leszármazási ágát.
Az
általa emelt morva „Burg Sternberg” legrégebben egy 1269-es okiratban található
megemlítve 1269-ben, amellyel a Sternberg uraságok és a Hradisko Kolostor
között elhelyezkedő határokat megállapították. Mivel Zdeslav 1265-ben elhunyt,
feltehetőleg az urasági határok kimérése számára, a Sternberg uraságokra való
átszállása annak legidősebb fia részére volt döntő fontosságú. Albert 1286-ban
Olmütz várgrófja lett és tíz évvel később kinevezték az Olmützi Törvényszék
főkamarásává. Ráadásul síkra szállt a morva területek gyarmatosításáért, amikor
Sternberget vélhetőleg olmützi német telepesekkel népesítette be.
Városként
Sternberget először 1296-ban említették. A két fontos út kereszteződésénél lévő
fekvése miatt gyorsan fejlődött. Az egyik Mährisch Neustadt királyi városba, a
másik az Altvatergebirgén át Sziléziába vezetett.
Egy
1371-es szerkesztésű végrendelettel alapította a Leitomischli püspök Albrecht von Sternberg Sternbergben az
Ágoston Kolostort a Gyümölcsoltó Boldogasszony templommal, amely a következő
évszázadokban a város kulturális és vallási fejlődését tekintve érdemeket
szerzett. Albrecht püspök halála után Sternberg városát az ő unokaöccse Péter
örökölte meg, aki a Sternberg nemesi család morva leszármazási ágának utolsó
birtokosa volt és 1397-ben meghalt.
Ekkor
Sternberg a várral és az ugyanolyan nevű uradalommal, amely ebben az időben
Bärn és Hof városkákból, valamint 29 faluból állt, II. Péter von Krawarn és
Straßnitz birtokába került. Az ő uralkodásuk alatt kapta meg Sternberg 1409-ben
az Olmützi Városjogot, valamint a bírósági és közigazgatási felségjogot,
fennhatóságot és a mérföld(kő) jogot.
Péter
von Krawarn 1415-ben a Húsz János megégetése elleni tiltakozó levél aláíróihoz
tartozott. Sternberget 1430-ban a husziták elfoglalták, akiknek az támaszpontul
szolgált. Péter halála után 1434-ben követte őt fivére Georg (=Jiři), akivel
1466-ban Krawarn uralkodók ezen leszármazási ága kihunyt. Sternberget az ő
leánya, Ludmilla örökölte, aki Albrecht Kostka von Postupicével volt összeházasodva.
Férje halála után 1477-ben egybekelt Jan Berka von Dubával, aki 1501-ben
meghalt. Tűzvész semmisítette meg 1538-ban a várost, a kolostort és a várat,
amelyet Jan Venzel/Václac Berka von Dubá uralkodása alatt reneszánsz stílusban
ismét felépítették. Miután annak leánya Katharina von Berka és Dubá 1570-ben
Mährisch Trübauban a Münsterberg-i herceggel II. Károllyal egybekelt, Sternberg
városa és uradalma erre a nemzetségre szállt. II. Károly a cseh királynak
Podiebrád Györgynek dédunokája volt és Szilézia tartományfőnöki hivatalát
viselte. Mivel ő az evangélikus tanok követője volt, így ezen vallási tan
elterjesztésén fáradozott egész hatalmi övezetében.
A
zsidókat 1577-ben száműzték Sternbergből, 1591-ben kibocsájtott II. Károly egy
vallási rendeletet és 1592-ben a Testvérközségnek is el kellett hagynia a
várost. Ugyanebben az évben felépítették a protestánsok számára a Szentháromság
templomot, nem sokkal később megnyitottak egy evangélikus iskolát, amelynek
diákjai szintén a morva protestáns nemességtől származtak. Az evangélikus tan
előnyben részesítése által vitákra került sor II. Károly herceg és az Ágoston
Kolostor között, illetve az olmützi püspökség között, ahol a gazdasági érdekek
nagy szerepet játszottak. II. Károly herceg halála után Sternberget annak fiai
Heinrich Vencel és Karl Friedrich (Károly Frigyes) örökölték. Ők üdvözölték
1620 -ban Sternbergben az 1619-ben újra választott cseh királyt, V. Frigyest,
aki hódolat, hűbéri esküje útján Breslau felé volt található. Jóllehet Heinrich
Vencel és Károly Frigyes hercegek a felkelők oldalán álltak, az 1620-as
fehérhegyi csata után nem sajátították ki őket. A közülük elűzött rendtársak
visszatértek a városba, a kolostorban keletkezett károkat visszafizették.
Sternberg
1624-ben a császári biztos székhelye. Ugyanabban az évben kezdődtek el az ellenreformáció.
Az evangélikus papoknak az olmützi püspök Dietrichstein utasítására el kellett
hagyniuk az országot. Az ezt követő óriási rekatolizálás, amely a nem katolikus
nemességet is érintette, a cseh lakosságarány apadásához vezetett, amelyet a
Sziléziából származó németek felerősödött bevándorlása egyenlített ki.
A
harmincéves háborúban (1618-1648) a városnak számos hadsereg átvonulását és
fosztogatását kellett eltűrnie, valamint hadiadókat és védelmi pénzeket kellett
fizetnie. Ráadásul 1633/34 folyamán egy pestisjárvány dúlt, tombolt. A spanyol
király IV. Fülöp 1633-ban a császári tábornak, Wallenstein kíséretében
Sternbergben tartózkodott. Habár a harmincéves háborút 1648-ban a Wesztfália-i
békével befejezték, a svédek az általuk megszállt Sternberget csak 1650-ben egy
háborús jóvátétel kifizetése után hagyták el.
Már
1647-ben, Károly Frigyes herceg halála után, akivel a Podiebrad uralkodók
Münsterberg-i leszármazási ága kihuny, Sternberg városa és uradalma Silvius
Nimrod von Württemberg-Oels kezébe kerül. Ő a Württemberg házból származott és
Károly Frigyes egyetlen leányával, Mária Erzsébettel volt összeházasodva.
Feltehetőleg
fia, Silvius halála után 1697-ben Sternberg Johann Adam Andreas von Liechtenstein
birtokába ment át, akinek utódairól maradt Sternberg vára egészen az 1945-ös
kisajátításig. A Liechtensteinek uralkodása alatt Sternberg gazdasági
fellendülésen megy keresztül, amely először a takácsüzemeken alapult.
A
Norbert Langer gyári szövődét 1790-ben alapítják. Az oktatás területén a
jozefinista reformok keretében bekövetkezett Ágoston Kolostor megszüntetése
hátrányos hatással járt. A másik oldalról II. József cseh királyi minőségében
támogatta a növekvő, fejlődő textilipart, miközben 1782-ben és 1788-ban
Sternberg városának kiváltságokat adott egy évenkénti, valamint rendszeres vásárok
tartását illetően.
A
városi közigazgatást 1787-től Franz Eberle vezette, aki az első várostörténeti
művet írta. Az 1789-es árvíz során a súlyos károk mellett számos ember is
életét vesztette. Az Aussterliz-i csata előtt 1805. november 05-én Sternbergben
találkozott I. Sándor orosz cár és I. Ferenc osztrák császár. Az 1806-os
tífuszjárvány 2.400 áldozatot követelt.
A XIX. század első felében Sternbergben 30
textilgyár, fehérítőműhely és kelmefestőműhely működött, amelyekben a lakosság
nagy része munkát talált. A város felett uralkodó családok hatalma után 1848-ban
Sternberg egy önálló település, amely 1850-től az ugyanolyan nevű járási
székhelye lett. A len- és gyapottermesztés érezhető visszaesésére került sor az
1861-1865 között zajló amerikai polgárháború által előidézett nyersanyagkiesés
miatt. A munkások jobb életfeltételeiért szállt síkra az 1861-ben megalapított
munkás egyesület. Sternberg 1870-ben kapcsolódott be a vasúthálózatba. A szövészeti
szakiskolát 1872-ben nyitották meg és ugyanebben az évben alapítottak egy
állami dohánygyárat is. 1905-ben megnyitották az „Ecce homo” hegyi verseny
szakaszt, amely Sternbergtől Freudenthalba vezetett, és amely megszakításokkal
egészen máig üzemel.
Az
első világháború és a monarchia összeomlása után Sternberg 1918. október 29-től
a Szudéta-Vidék tartományhoz tartozott. Az ezzel egyidejűleg kikiáltott Cseh-Szlovák
állam létrehozta Štěpánov-ban a tíz, többségében csehek által lakott falvak
számára Laštany, Bohuňovice, Štarnov, Moravská, Huzová, Štěpánov, Krnov, Liboš,
Hnojice, Žerotín és Strukov Šternberk járási közigazgatást és a Šternberk
járási bíróságot.
A
várost 1919-ben a német lakosok akarata ellenére Csehszlovákiának ítélték oda.
Erre fel 1919. március 04-én a német lakosság egy nagy tiltakozási akciójára
került sor. Megszállták a városi és a járási hivatalokat és harcokat vívtak a
csehszlovák hadsereggel, amelyeknek során mindkét oldalon áldozatokra került
sor. A lakosság 1930-ban 12.760 volt (ebből 11.179 német és 1.346 cseh). A cseh
reáliskola megnyitására 1935-ben került sor. A Müncheni Egyezmény 1938-as aláírása
után Sternberget a Német Birodalomhoz csatolták és német csapatok szállták meg.
Ezt követően Sternberg járási székhellyé vált.
A
második világháború után Šternberk 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához. A
német lakosságot elűzték. 1947-ben 7.224 lakost számláltak. Šternberk Okres
felszámolása után a várost Okres Olomouc-nak ítélték oda.
A demokratizálódási kisérletek alatt 1968-ban Šternberk-et a Varsói
Szerződés keretén belül a lengyel hadsereg szállta meg.
