Ehrenburgi utolsó napunkon ébredve kiléptünk a balkonra. A friss levegő szívásakor örömmel tapasztaltuk a kevés felhőt látva, hogy az idő a hegyi túránk megvalósulásának nem lesz ma akadálya. A ladinok földjére, Ehrenburgtól délre Longiarú (Campill) falu felé a nagyon forgalmas SS49, majd az SS244-es úton kanyarogtunk számtalan alagútban a bővizű Vigilbach mentén az 1000 méter magasan lévő 60 lakosú Zwischenwasser faluig. Éles kanyart vettünk és egy másik patak mellett haladtunk. A főútról majd Picolinnál tértünk le Longiarú (Campill) irányába.
A helységnévtáblák a megszokott kettő helyett három nyelvűek ebben a térségben. Erre egy ősi nép romanizált utódai a ladinok élnek, akik nyelve az olasszal rokonságban van, de attól nagyon erősen különbözik. Németül mindenki beszél az én megkönnyebbülésemre. Longiarú (Campill) utolsó házáig vezető aszfaltos szűk út végén felülről néztük a település házait és a szemközti hegyet, amint előtte gallérként kúszott el a felhő.
A tehéntrágya szag (egyeseknek illat) enyhén érezhető volt a párás levegőben. A túránkat lejjebbről a Puez-Geisler Natúrpark parkolójából kezdtük meg. Híd hiányában köveket raktunk az előző napi esőzéstől megduzzadt patakba. A kavicsos út alkalmas volt az autóval való közlekedésre, de csak a hegyi fogadók dolgozóinak volt engedélyezve. Nekünk a séta kb. 2 órába tellett megannyi pihenővel. Minél magasabbra értünk, annál szebbnek tűnt a fenyőkből előtűnő hegy. Örömünkre a felhők is egyre kevésbé takarták a csúcsokat.
Ütia Ciampcios hegyi fogadó kinti padjának egyikén letelepedtünk. Ételt italt rendeltünk. A pincérnő elmondta, hogy az ő férje Magyarországra jár vadászni és a fogadó falán lévő szarvasagancs hazánkból való.
Energiabevitelünk után még tovább indultunk amikor egy nagyobb felhő közeledett a csúcsok felé. Sejtésünk alapján egy órányit fogja zavarni a panorámát, így célszerűnek láttuk visszafordulni.
Az első település San Martin de Tor, ahol a XII. században épült várban van a Ladin Múzeum. Öt éve jártunk benne, így csak kívülről fotóztuk le.
Az SP29-es út nagyon szűk, így az én 1,62 m keskeny, 3,54 m hosszú viszont magas és 94 LE-s Suzuki Wagon R+ om kedvező tulajdonságai itt mutatkoztak meg a leginkább.
Ütia de Börz egy lenyűgöző alpesi menedékház és hegyi hotel 2006 méteres tengerszint feletti magasságban, a Würzjoch (Passo delle Erbe) hágó tetején.
Hiába voltunk fáradtak, de mégis megnézési kényszert éreztünk az innen 1,2 km-re Fornella Almhoz és leparkoltunk. Könnyed sétával megközelíthető. Egy földhídon át érni az alpesi rétek ölelte hegyi fogadóhoz.
A skót-felföldi húsmarhák is legelnek. Egész testfelépítése a ridegtartáshoz és a hosszú, olykor igen kemény telek átvészeléséhez idomult. Bozontos bundájukkal és szelíd tekintetükkel azonnal felkeltették a figyelmünket.
Pár éve itt is jártunk már, de jól esett újra látni ezt a lélegzetelállító térséget.
Utolsó programként Brixenben a kolostort szerettünk volna megnézni. A 34 km-re lévő csodás egyházi építményhez leérni a cikcakkos keskeny úton folyamatosan fékezve több, mint egy óra alatt sikerült. Sejtettük, hogy már nem érünk oda a nyitvatartási időben, így Brixen óvárosát mutattuk meg negyedik túratársunknak, aki még nem járt itt. Mi többiek már évekkel ezelőtt voltunk itt és akkor részletesebben írtam arról.
