Erről az Árpád-kori védelmi sánc vonala mögötti kis Vas vármegyei 600 lakosú falucskáról addig nem is hallottam amíg a szomszéd községben nem volt dolgom. Onnan visszafelé tartva egy órányi időt szakítva meg-megállva néhány fotót készítettem. Az idősek otthona négy egységből állóan a népi építészetre emlékeztető stílusban húzódik 1997-től a főút mentén.
Eredeti úgy mond falusi házak már szinte nincsenek, de a megmaradottak java sem túl jó állapotban van.
Az egyedi külsejű buszmegállónál a falu gerincét jelentő Rákóczi utcába befordulva a művelődési ház előtt parkoltam le. Előtte található az 1939-ben felszentelt első világháborús emlékmű. Egy kőrakáson álló márványoszlop, tetején a kőbe faragott Szent Korona, amelynek érdekes sorsa volt az elmúlt évtizedekben. A negyvenes évek végén a háborút követő kommunista hatalom diktatúrájának kialakulása okán gondos kezek leemelték és elrejtették. Aztán 1956-ban néhány hétre visszakerült, utána viszont hosszú ideig a plébánia padlásán lapult egészen 1987. június 4-ig, amikor eredeti helyére visszakerült.
A túloldalon a templomdombon áll a Szent György templom, amely 1353-ban épült, ami 1758-ra már szűknek bizonyult és romossá is vált, ezért részben lebontották és megmaradt tornyához új templomot építettek két oldalhajóval. A főhajó északi oldalán függ a lengyelországi Czenstochowa híres kegyképének a Fekete Madonnának másolata, amelyet 1942-ben az Oszkóban elhelyezett lengyel menekült katonák adományoztak a templomnak. A templomdomb északi oldalán, a bástya mellett található az 1989-ben felszentelt második világháborús hősi emlékmű. Abban az időben, a tiltási időszak vége után az országban az elsők között készült ilyen Oszkóban. A hely kiválasztását az is indokolta, hogy itt volt az a tömegsír, amelyben egy német és harminc szovjet katonát temettek el. A szovjet katonákat egy kivételével később exhumálták, így ma két egykori ellenfél nyugszik békében a magyar áldozatok neveivel vésett márványtábla alatt. A templomdombot erős kőfal védi, előtte az oszlopon gólya kelepel a fészkében.
Az oszkói szőlőhegyen már az 1700-as évektől vannak hagyományos építésű borona-, fonott- és vert falú, zsúpfedeles présházak.
A területet valamikor tölgyfaerdő borította, ám a tölgyest kiirtották és helyére szőlőt telepítettek. A tölgyerdőből ma két hatalmas tölgyfa maradt hírmondónak, amelyek a hegy bejáratát jelzik, mint a fehérre meszelt két kereszt. Az egyik megkopott feliratát pont akkor festette újra egy ügyes kezű asszony, amikor befordultam a veteránommal a csodálatosan karbantartott présházak felé.
Egy lelkes csapat vagyis a Hegypásztor Kör viseli gondját 1985 óta a 600 lakosú Oszkó ezen szép részének. A civil szervezet már alapításakor megelőzte korát, hiszen a nyolcvanas években még egyáltalán nem volt mindennapi dolog egyesületet létrehozni. Így a térség első társadalmi szervezeteként jegyezték be, amely innovativitását a mai napig megőrizte. Az alapítók célja, hogy a faluhoz tartozó szőlőhegy műemléki értékű présházait dokumentálják, lehetőség szerint megmentsék, valamint kulturális programokat szervezve megpróbálják élénkíteni a falu életét, felelevenítve annak hagyományait. A célok tettekké váltak, a Hegypásztorok lelkesedése és tenni akarása ma is töretlen. Az eredeti elképzelések megtartása mellett az egyesület tevékenysége jelentősen kibővült az elmúlt 30 év alatt. Vidékfejlesztés, értékvédelem, turizmusfejlesztés, szőlészet-borászat, helyi termékek felkarolása: csak néhány címszó a széles palettából.
Az oszkói szőlőhegyen május utolsó napján szentmisét tartottak Szent Orbán tiszteletére, aki a szőlőművesek, kádárok és borászok védőszentje. A gyereknap főzőversennyel is erre a napra esett, de még megemlíthetném, hogy Orbán Viktor 63. születésnapja is ekkor volt.
A saját készítésű portékákat kínáló árusok mögött régi játékok hasonmásaival szórakozhattak a gyerekek. Robi bácsi a krumplipuska használatát tanította a gyerköcöknek. A libatoll 15 cm-es részébe nyers krupli szeletből kivájt darabka került, amelyet pálcikával nyomva pattant ki a 3 méter lőtávolságú fegyverke lőszere.
Körbesétáltam a gondozott területet és a kostolót kínálók közül az egykori vasútállomás épületében lakó család jól hangzó „Bakter csülke” pörköltjét ízleltem meg. A kedvességük és a főztjük elnyerte tetszésemet, így a magam egy szavazatával segítettem a főzőverseny megnyerésére az esélyüket.
A falutól autóval kb. 2,5 km-re lévő egykori vasútállomásra kíváncsi voltam. Erdős szakasz és néhány házból álló terület övezi. Oszkó vasútállomása Alsóújlak területén az 1860-as években épült, amikor megnyitották a Szombathely–Nagykanizsa vasútvonalat. A vonatközlekedés és az állomás azonban 1976-ban szűnt meg, miután a vasúti pályát egy kanyar átvágásával kiegyenesítették. A vasútállomás magánkézbe kerülve már több átalakításon átesve kevésbé őrzi az eredeti formáját, viszont szerencsére a feliratot meghagyták rajta.
Haza a zalabéri Szent Antal Fogadó, a türjei premontrei kolostor és a sümegi vár mentén értem.
