Májusi első utam során váltott szlovén autópálya-matrica érvényességi idejére belefért még egy egynapos kiruccanás. Az Alpok hegyei közé vágytam, így a lakóhelyemtől 3,5 óra távolságra Kamniska Bistrica lett az úti célom, ami a Kamniki-Alpokban (szlovénül Kamniško-Savinjske Alpe, németül Steiner Alpen) van. Az autópályától lekanyarodva először Kamnik (Stein in Krain) várost érintve gurultam északra 20 km-re a Kamnik Bistrica (Feistritz) patak mentén.
Godič (Goditsch) falu temploma festőien illik az Alpok kétezer méter feletti csúcsainak hátterével. Mögötte kezdődik a sebes patak felső szakasza a szurdokban. Bejáratának hegyoldalát kőfejtőnek használják.
Néhol pár ház még elfért az út mentén, de többségében már erdős, legelős térség húzódott a hegyek aljában. A szamártartásnak divatja lehet, mert több háznál is láttam belőlük.
A Cojzova koča na Kokrskem sedlu (magyarul: Zois háza a Kokrán) egy 1793 méter magasan levő hegyi pihenőhely volt a célom, amely a Kokra hegyszoroson helyezkedik el. Némi falatozás után rövidnadrágot és túracipőt húztam fel. A reggeli hűvösebb idő alkalmasabb volt a nehezen járható és jelzéseiben megkopott ösvényen felfelé lépkedni. Avar, letört ágak, sziklák, guruló kövek nehezítették haladásomat. Miközben a tájban is gyönyörködtem egerek, mókusok és őzek mozgását is láttam. Két és fél óra lett volna a célomig, de végül hófal akadályozott meg felérni. Szemből jött egy sokkal komolyabb túra felszerelésű szlovén fickó, aki mondta, hogy feljebb még rosszabb a helyzet, így kénytelennek láttam visszafordulni.
A parkolóból a közeli kb. 15 ezer lakosú Kamnik
(Stein in Krain) városba gurultam le. Az óváros szélén az oltóközpontként
működő kultúrház előtt álltam le Szent Barbara szobránál.
A régi házak nagy része osztrák-magyar stílusban épült. A homlokzatok többségét az elmúlt években felújították, de a folyamat még mindig tart.
A Glavni trg (Fő tér) különös homlokzatfestésű háza is kopott. Tovább lépkedve a főutca összeszűkül egy átvágott domb után folytatódik.
Bal oldalt a szikla tetejét egy négyszögű őrtorony uralja a Mali grad (Kisvár) részeként. Nyitott kapuján belépőjegy nélkül jutottam a várudvarra. A XI. századi falak között néhány épület alapjait rejti a fű a kétszintes román stílusú Szent Eligius kápolna körül, amelyben kripta is található. A felső szinten az uraság és családja, míg az alsón a szolgák vettek részt a misén. Évente csak egyszer Szent Rókus napján augusztus 16-án van istentisztelet.
A bástyákról az Alpok hátterével csodálatos látvány nyílik az óváros északi felére. A piros tetőcserepek között magasodik a ferences rendi kolostor, amely temploma nyitva volt. Az 1730-ban épült Szent Primus és Szent Felicián mártírok ereklyéit őrző templom helyén 1492-ben Szent Jakab tiszteletére emelt kápolna állt. A kolostort 1495-ben építették hozzá. A második világháború előtt népiskola, gimnázium és szeminárium volt benne. Jelenleg főiskola és egy régi mintegy tízezer kötetes ferences könyvtár működik falai között. Az olvasni valók főként vallás- és orvostudományi témájúak, amelyek között 1501 előttről származóak is vannak.
A főutcára visszatérve annak másik felét is megjártam, amit régebbi épületek szegélyeznek. Az 1734-re felépült Szűz Mária plébániatemplom más éktájban álló hajója külső-belső freskóival a barokk egyházépítészet remeke. A különálló harangtorony egy gótikus templom maradványa.
Emléktáblát csak egyik házon találtam, annak
az osztrák katonatisztnek Rudolf Maisternek a szülőházán, aki elárulta hazáját,
Ausztriát, mivel az alakuló Szerb-Horvát-Szlovén Állam részére területeket, Marburg
(Maribor) városát és térségét foglalta el és adta át.
A kastély előtti bástyáról visszatekintettem az óvárosra. A védelmét egykor szolgáló saroktorony alatt a vasúti alagútból óránkénti gyakorisággal előbukkan a fővárosba tartó személyvonat. Itt boltíves megálló van, de délebbre pár száz méterre szerény külsejű vasútállomás is.
A harmadik vár Stari grad (Öregvár) sincs messze, mert a város keleti oldalán álló erdős hegycsúcson találni a romjait. Ide nem mentem fel. Ez is mint a Mali grad (Kisvár) az Andech grófokhoz kötődik.
A város neve Stein Oberkrain először 1061-ben
került említésre, mint az Andech grófok tulajdona. Vásártartó jogot 1188 –ban
kap, majd 1267 óta pedig városként ismert. A középkorban a Krain hercegség
egyik legfontosabb kereskedelmi központja volt, amihez hozzájárult, hogy a
Laibach (Ljubljana) és Cilli (Celje) közötti főút erre vezetett. Saját
pénzverdéje is volt a városnak. A kereskedelmi útvonal a XVI. századi megváltozásával
elvesztette jelentőségét. A Laibach (Ljubljana) - Stein (Kamnik) vasút 1890-es megépültével
az ipar is megtelepedett. A város az első világháború végéig német nyelvű volt,
de utána elkezdődött az erőszakos elszlávosítás a kitelepítésekkel kezdődően. Az
utóbbi időben Kamnik egyre fontosabbá vált a Ljubljanában dolgozó emberek
lakóhelyeként, ami tükröződik az építkezések számában, meg a növekvő
autóforgalom problémáiban is.
forrásopk:
Kamniska Bistrica: https://www.visitljubljana.com/de/poi/das-kamniska-bistrica-tal/
Kamnik: https://www.visitkamnik.com/de/top-attraktionen/kamnik
Cojzova Koca: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cojzova_ko%C4%8Da_na_Kokrskem_sedlu
Kamnik angolul: https://en.wikipedia.org/wiki/Kamnik
Kamnik magyarul: https://www.mozgasvilag.hu/turazas/hirek/kamnik-a-kamnik-savinja-alpok-gyongyszeme
ferences templom: https://www.franciskani.si/?page_id=149
Kamnik németül: https://flugentenblog.com/2019/02/17/kamnik/
Zaprice kastély angolul: https://en.wikipedia.org/wiki/Zaprice_Castle
