Moravske Budejovice (Budwitz) Dél-Morvaország 7/7 rész

A reggeli kastélylátogatásom után Jaromerice nad Rokytnou-ból (Jaromeritz) a 8 km-re fekvő hétezer ötszáz lakosú Moravske Budejovicebe (Budwitz) vonatoztam át. Az állomás előtti tér burkolatát akkor fektették le, így egy kis kerülővel értem el a közeli belvárost. Mielőtt odaértem az útitársaimtól érdeklődtem a városka szépségei után, de ők jelentéktelennek ítélték. Az én értékrendemben végül a nagyságához mérten méltó helynek bizonyult a látnivalók tekintetében. Remélem, a fényképeim meggyőző erejűek. A kisebb települések maradtak utoljára a felújításokkal, így ott még vannak munkák a nemzeti értékek szebbé tételében. Szerencsémre a frissen ültetett díszfák még nem erősödtek meg annyira, hogy azok a lombjukkal zavarnák a fényképezést. Igyekszem is a lehető legtöbb cseh-morva műemléket lencsevégre kapni. Kétórás nézelődésemet a megcsappant élelmiszer és ital készletem feltöltésére is fordítottam. Jól is esett az aromás cseh habos üdítő a melegben.

Moravske Budejovice városfalából még néhány részlet és két saroktorony kapukkal megmaradt.  

Magyarul nem találtam leírást róla így németből fordítottam egy keveset a múltjából. A második világháború szörnyűségeiről és az azt követő németek kitelepítéséről nem szerepel semmi pedig ez sem kikerülendő téma. A németséghez való viszony emlékeibe botlunk lépten-nyomon még annak ellenére is, hogy azokat, mint a Felvidéken a magyar emlékeket jórészt igyekeztek megsemmisíteni.

A település őse a cseh és morva kereskedelmi utak keresztezésére épült a Roky folyócska melletti magaslatra. Fontossága most már inkább a Prága és Bécs közötti forgalom irányává vált.

A város első írásos említése 1231-ből való IX. Gregor pápától, amelyben Premysl I. Ottokar özvegye (III. Béla királyunk második feleségétől származó Konstanze lánya) védelmében álltak a Budwitz körüli földek. Később Lichtenburg nemesek szereztek itt birtokokat. Majd II. Vladislav adott a városnak kiváltságokat. Miután a család kihalt a Waldstein nemesek Pirnitz ága lett az uraság. Az ő idejük alatt érte el a város az aranykorát. Ekkor telepedtek le kézművesek. Ők alapították Morvaország legjobb iskoláját. A vallásszabadság is érintette a városkát. A fehérhegyi csata veresége után Zdenek Brtnickyt az aktív részvételért életfogytiglani börtönre ítéli Waldstein uraság. A városka elszegényedik a helyi és a császári seregek küzdelme során. Az új uraság Schauenburg család lett, aki nem tartotta be a régi jogokat és robotolásra kényszerítette a lakosokat. Az 1673-as tűzvész tovább fokozza az elnéptelenedést. Maria Anna von Schauenburgnak – aki egyetlen leánya volt Leopold von Schauenburgnak - el kellett adnia a várost, mert csak fiú utód örökölhette. Így vették át 1736-ban az elszegényedett és romos Budwitzot Wallis és Carighmain bárók, akik azt hirdették, hogy őket csak a haszon kinyerése érdekli. A napóleoni háborúkban stratégiailag fontos helynek számított a franciáknak.

A robotolások ellen 1821-ben lázadás tört ki, amit a hadsereg brutálisan levert.

Szabad város 1850-től lett járási székhelyként adózási és bírósági hivatalokkal.

A második világháborúban átmenő tábor volt a menekülteknek mielőtt elfoglalta a Vörös Hadsereg.

Lengyeltóti

Veteránkorú autóm javítására, műszakiztatására érkeztem a háromezer lakosú Lengyeltótiba. Központját körbejártam, amíg az autószerelő a munkát végezte. Vonattal is megközelíthető városi rangú település, de ez a jellegén szinte meg sem látszik. Tiszta utcák és új járdák jellemzik. A központjában sok polgári házzal sosem rendelkezett, de ezekből is alig maradt fenn, mert vagy teljesen átalakították a stukkóiktól megfosztva vagy lebontották. 

felújított stukkó

A belvárosi buszállomás házak tarolásával lett kialakítva. A szomszédos kockaformájú, lapos tetejű, sárga üzlet sem javít a városképen. Ez a szocializmus építészeti csúfságának hagyatéka. Nem a gazdag település benyomását kelti az arra járó idegenben. A főtérén székelykapu áll kőpadokkal. 

A városháza mellett elhaladtam, majd a kálvária dombon a román kori eredetű Szent Jakab templomot néztem meg először. Gábor atya épp akkor vitt egy gyerekcsoportot a templom bemutatására, így én is bejutottam. 

Innen a Zichy kastély romos épületéhez kanyarodtam. Az úri építményt már legalább tíz éve bezárták, amikor egészségügyi funkcióját elveszítette. Az őrzött területre beengedtek, sőt még olyan kedvesek voltak, hogy belső termeibe is beléphettem. Állítólag a felújítás reménye felcsillant.

falkutatás nyomai a Zichy kastély termében

A Szent Jakab plébániatemplom építéstörténete:

A román kori háromszentélyes templomot a XII. században építették kelet - nyugat tájolással. A hajó belsejének érdekessége, a falakkal egyidőben épített boltozott félköríves ülőfülkesor. Ez arra enged következtetni, hogy kezdetben a szerzetesek kórusimája végzésére készültek, akik naponta többször összejöttek zsolozsmára. A templomnak kezdetben két tornya volt. Az alapokat a mostani torony két oldalán megtalálták.

A török utáni jelentős, az egész épületet átformáló építkezést a templom kegyura Lengyel Gáspár végeztette. Egy új, a mainál alacsonyabb toronnyal bővítette a templomot a nyugati oldalon. A templom alá családja temetkező helyéül nagyméretű, boltozott kriptát építtetett. A XIX. században Zichy gróf megnagyobbíttatja a szűkké vált templomot. Nyugat felé bővíteni nem lehetett, ezért a templomhajó északi falát és az itt álló barokk sekrestyét lebontották, s északi irányban hosszabbították meg. Így a román kori hajóból a XIX. század végén szentély, a középkori szentélyekből pedig felfalazással sekrestye lett.

A települést 1116-ban említette először oklevél, később 1331-ben Thoty alakban fordult elő. A középkorban mindvégig a neves Tóti Lengyel család ősi fészke és birtoka volt, innen kapta később a település is mai Lengyeltóti nevét. A Tóti Lengyel családról a XIII. századból, IV. Béla király korából maradt fenn az első adat; Móricz de Tóti nevét már 1249-ben említette egy oklevél. A XIV. és a XVII. században Szigliget is a birtokaik közé tartozott.

Egy 1703 körüli összeírás Zankó Miklós és Boldizsár birtokának írta. 1715-ben 20 háztartást írtak itt össze. 1726-ban is a Lengyel családé volt, majd a XIX. század első felében a Lengyel család örökösei lettek birtokosai. Közülük báró Fechtignek itt híres gazdasága és ménese volt. Később, részben vétel, részben örökség útján, az Inkey családra szállt és az Inkey családé maradt egészen 1860-ig, ekkor csere útján a Zichy családé lett, az 1900-as évek elején is gróf Zichy Bélának volt itt a legnagyobb birtoka és két kastélya. A településen levő régebbi emeletes kastélyt a Horváth család építtette a XVII. század vége körül, amely később, a XX. század eleje körül a járásbíróság épülete lett. Az újabb kastélyt a Lengyel család a XIX. század elején építtette, barokk stílusban. A kastélyt később az Inkey család átalakíttatta és megnagyobbította. E kastélyban a XX. század elejének adatai szerint közel 5000 kötetes könyvtár, családi képtár és nagyon gazdag és értékes vadásztrófeák is voltak.

Az 1900-as évek elején itt a járási hivatalokon kívül kaszinó, nőegylet, iparoskör, hitelszövetkezet, a boglári takarékpénztár fiókintézete és gőzmalom is működött.

Jaromerice nad Rokytnou (Jaromeritz) Dél-Morvaország 7/6.

Vranov nad Dyjí (Frain) városkából sötétedés előtt az utolsó busszal érkeztem Znojmoba (Znaim). A váróteremben két órát töltöttem rejtvényfejtéssel. Az ajtók bezárása után éjjeli fotózásra indultam a díszkivilágítású óvárosba.

Znojmo/Znaim

Znojmo/Znaim

Znojmo/Znaim

Znojmo/Znaim

Znojmo/Znaim

Znojmo/Znaim

Az éjjeli sörözők vendégei vidám trécselési és éneklési szintig itták csak magukat. Sétám során nem féltem, mert bekamerázottan és rendőrjárőrökkel biztonságosnak tűnt a hangulatos városmag. Hajnal háromig koptattam a talpamat, amikor újra a vasútállomásra mentem és onnan négy óra után a pazar barokk kastélyú kimondhatatlan nevű Jaromerice nad Rokytnou (Jaromeritz) felé induló vonatra léptem. A beállított maroktelefonom ébresztett egy óra múlva. Az állomástól - járda hiányában az út szélén - félórányi gyaloglást követően érni el a 4200 lakosú városka központját.

Jaromerice nad Rokytnou / Jaromeritz

Jaromerice nad Rokytnou / Jaromeritz

Jaromerice nad Rokytnou / Jaromeritz

Jaromerice nad Rokytnou / Jaromeritz

Jaromerice nad Rokytnou / Jaromeritz

Érkezésem a múzeum nyitáshoz még korán volt, így csupán az apró főteret és a 1730 körül épült Questenberg kastélyt a francia és angol kertjével volt módom megcsodálni. (Egy későbbi utazásom albumából utólag feltöltöttem néhány képet.) A kéttornyú impozáns Szent Margit templom egybeolvad a grófi kastéllyal és így inkább püspöki palotának hinné mindenki. Termeiben egykoron a zenebarát nemesi család kedvére számos operát, vígjátékot és egyéb darabot adtak elő. A homlokzati stukkók nem mindenütt eredetiek, hanem tökéletesen megtévesztve festve vannak.

Questenberg kastély