Plitvice

Ingyen utazó vasutas családként néha buszos kiruccanásokra is befizetünk, mert mindenütt nem jár a vonat. A Plitvicei tavakhoz nagyon olcsón kirándulást reklámozott az ÉNYKK, vagy ahogy mi itt Keszthely környékiek nevezzük a Zala Volán. Azonnal jelentkeztünk, de addigra már mégis minden hely elkelt. A telefonszámunkat felírták, hogy amennyiben valakik visszamondják a jelentkezéseiket, akkor erről értesíthessenek minket. Nagy szerencsénkre így történt. A magyar időjárás jelentés Plitvicére csapadékos napot jósolt, míg a német bárányfelhőset. Szombaton fél ötkor indultunk Keszthelyről Zalaegerszeg, Lenti érintésével. A három településen felszálltakkal lett teli a busz. A borús idő láttán aggódtunk, hogy az eső nehogy tönkretegye a kirándulásunkat. Horvátországban az autópályán haladva kétszer is zápor ért minket. Idegenvezetőnk ismertette a főbb tudnivalókat a Plitvicei tavakról, Horvátországról és azon településekről, amelyek mellett elhaladtunk.  Karlovac (Károlyváros) közelében még néhány házon golyózápor nyomaiként látszottak a testvérháború szomorú emlékei. A horvát hadsereg szerbek feletti itteni győzelmére haditechnikai eszközökből katonai emlékművet állítottak Muzej Domovinskog Rata néven a Korana folyó melletti hegyközségben.

Muzej Domovinskog Rata

Tovább az erdős hegyes vidéken 26 km-t haladva Plitvice előszobájának tekintett Slunj városkánál a várrom tövében kanyarogva láthattuk meg másodszor a Korana folyót. Szemben Rastoke nevű városnegyede, amelyet a Slunjčica folyócska ölel körül. Számtalan kisebb vízeséssel tör utat a fák, bokrok, házikók között, hogy a Korana folyóba jusson. Több száz éves malmok emelkednek a vízzuhatagai fölött. Sajnos itt a buszunk nem állhatott meg, mert ez nem volt benne a programban.

Slunj - Rastoke

Plitvicére fél tizenegy körül értünk, ahol örömünkre megtapasztalhattuk, hogy a bárányfelhős időjárás előrejelzés jött be. A buszokkal teli parkolójából a főút feletti fahídon lépkedtünk át.

A Föld legkülönfélébb népei nyüzsögtek a pénztáraknál. A kedvezményes csoportos belépő több kilométeres gyaloglás, hajókázás és buszozás lehetőségét nyújtotta a nemzeti park 295 km2 területén. A tizenhat tó füzérszerűen húzódik a Kapela – hegységben.

Közel 200 vízesés köti össze őket 156 m szintkülönbséggel. Csapadékosabb időszakban számuk több, és ilyenkor a türkiz színben csillogó alsó tóhoz nem lehet lesétálni.

Idegenvezetőnk a „C” útvonalat választotta.

Negyed egyre értünk a Kozjak tó partjára.

Az itt elterülő tisztáson faházakban főtt ételeket, pecsenyéket, kolbászokat választhat a falatozásra vágyó. Az árlistán horvátul az italok (pića) felirata magyar káromkodásnak tűnik.

Egy órakor álltunk be a kikötő előtti hosszú sorba.

Nagyjából 3 kilométert hajókáztunk az erdős partok által határolt tó közepén. A víz hűvöse és az enyhe szél miatt kissé fáztunk.

A tömeges - sokszor a szemből jövő – forgalom, a korlátok hiánya, a hidak és a padlók hézagossága és a fényképezni megállók mind lassították a haladásunkat.

Néhol az erdei virágokat és korhadt fákat is lefotóztam.

A legfelső tó mellett elhaladva annak másik partján visszafelé haladva értük el az erdei turistaszállítót.  A zsúfoltság jellemezte ezt is, mint az ösvényeket. A különös turistaszállítóra felpréselődtünk, majd két megállót utazva leszálltunk és a főbejáratig újra a gyaloglást választottuk.

Mindenki visszaért időben, így a tervezett indulási időben 17 órakor kanyarodhattunk ki a parkolóból. Éjjel háromnegyed 11-re érkeztünk meg Keszthelyre. Későbbi érkezést is elviseltünk volna, ha a csodálatos Slunj városkában is megálltunk volna. Aki arra jár, ki ne hagyja!