Azoknak, akik a Zala torkolatánál
laknak egynapos szlovéniai kirándulás keretében kényelmesen belefér a világ
egyik legérdekesebb lovagvárának és a postojnai cseppkőbarlangnak a megnézése. Nejemmel tizenöt évvel ezelőtt jártunk már itt, de újra vágytunk ide. Az ingyenes vasúti utazási
lehetőségeinket nem tudtuk kihasználni, mert nagyon körülményes oda vonattal
eljutni. Az olcsó szervezett buszos kirándulást választottuk.
A száraz, (2018) október végi
szombaton fél 5 órakor indultunk Keszthelyről. Szerencsére csak ködfoszlányok
voltak néhol, amelyek nem befolyásolták a haladásunkat. A hazánktól elcsatolt
szőlődombos Muravidéken áthaladva a táj jelentősen Maribor térségében - az Alpok
bérceinek felbukkanásával - változott meg. A Száva medencéjében elterülő főváros
Ljubljana (Laibach) mellett elhaladtunk, viszont az utazók körében közkedvelt
fánksütő helyen Trojaneban (Troyn) megálltunk pihenni. A rómaiak idejében is
már fontos régi főút nyomvonalán van a 609 méter magas Učak hegygerinc alatt a
parkoló. Az álló járművek mögötti korláttól a Szávába csörgedező Orehovica
patak völgye tárult elénk.
 |
| az Orehovica völgye októberi ködben |
A kb. negyven alpesi házból álló templom nélküli
település az autópálya alagútján terül el. Erősen érződik az épületeken az
osztrák hatás, mivel Trojane (Troyn) is a IX. századtól frank, német illetve osztrák terület Ausztria Krajna
tartományának része volt az első világháború végéig.
 |
| Trojane (Troyn) a híres fánkos pihenő |
A félórás kitérő után a csomagtartót és gyomrunkat fánkkal
megterhelve indultunk tovább a Dolomitok felé.
Postojnanál jöttünk le az
autópályáról, ahonnan még 13 km-en át kanyarogtunk a szűk hegyi úton. Idegenvezetőnk
élvezetes ismertetőit hallgatva úgy fél 10 óra körül érhettünk Predjama
falucskába. A neve azt jelenti „barlang előtt”, ami nagyon találó. A hatalmas
kőszájba építve áll Höhlenburg / Predjamski grad (Predjama-vár, Barlangvár). Buszunk
könnyen, majdnem a kapu elé le tudott parkolni.
A Hrušica-hegy
(Birnbaumer Wald) 123 méter magas mészkőfalának felső nagy barlangjába épült lovagvár látványa felülmúlhatatlan, ahogy a
sétányon közeledtünk felé.
Alóla folyik ki a Lokva patak, amely év milliók
alatt bonyolult barlangrendszert vájt ki a hegy belsejében. Ezek menedékként
jól szolgáltak a nyugtalan időszakokban. A nagyobb védelem érdekében a XII.
században épül az egyik járat elé a megközelíthetetlen lovagvár. Eredetileg az
Aquileiai Patriarkátus birtoka volt, amelyre 1274-es említés utal, majd a XIV.
századtól a Habsburgoké lett, akik a Luegg lovagoknak adták hűbérbirtokként. A
pénztárnál kombinált jegyet váltottunk, amivel később a postojnai barlangba is
beléphettünk. Magyar nyelvű idegenvezetés helyett a nyakunkba akasztott hangos
tárlatvezető eszközt (audio guide) kapott mindegyikünk. A külső homlokzaton az
1570-es évszám és az akkori hűbéres Cobenzl gróf festett és kőbe vésett címere
látszik. Ekkor kapja meg jelenlegi bővített formáját a vár.
Hasadék feletti csapóhídon
és a kapun jutottunk a torony mögötti udvarocskára.
 |
| Cobenzl grófi címer |
A hatszintes épület belső
falát néhol a sziklafal adja.
A reneszánsz kor hangulatát idézik a bútorok, és
az akkori élethelyzetek pillanataira beállított viaszfigurák.
Vétel útján, utolsó osztrák tulajdonosként 1846-ban a Windischgrätz hercegi család szerzi
meg.
Emeletről
emeletre szűk lépcsőkön fel a legvédettebb helyre, a barlangba értünk.
Hatalmas
száját felfalazták és védelmi céllal csapóhidat fektettek elé. Kapuján belépve
további lépcsősoron fel a szűkülő üregben, az épület maradványok mellett véget
ér a turistáknak kijelölt járható szakasz.
Hosszú bonyolult járatokon keresztül
erről is van kijutás a szabadba, amit a vár egykori lakói remekül kihasználtak
az ostrom alatt. A leginkább Erazem lovagnak volt szüksége a külvilági titkos kapcsolattartásra.
A Luegg család generációkon keresztül a Habsburgoknak lekötelezettje volt, de
Erazem mégis ezt megszegte, mert amikor Corvin Mátyás Magyarországról egyre
több osztrák területet foglalt el, akkor elpártolt III. Frigyes császártól és a
magyar király oldalára állt. Barátja is árulóvá lett, akinek a bárdtól porba
hulló feje bánta ezt. Erazem ennek a hírnek dühében a császár egyik rokonát
megölte. A megtorlástól a bevehetetlen Höhlenburgba menekült. Talán természetes
halállal végezhette volna az itteni életét, ha csendesen a falak mögött marad.
Nyughatatlan természete lévén az erre húzódó Trieszt – Laibach (Ljubljana)
kereskedelmi úton haladó császári karavánokra lecsapott és kirabolta. A császár
trieszti zsoldosokkal akarta a rablóvezért kiiktatni. A lovagvárat 1484-ben ostromzár
alá vették, de egy év után is eredménytelen volt a próbálkozásuk. A kiéheztetés
taktikája nem sikerült, mert a barlangjáratokon keresztül friss élelemmel látta
el magát a maroknyi védősereg. Sőt a támadóknak friss gyümölcsöt és sültet
küldött Erazem, hogy így tudassa velük az ostromzár feleslegességét. Ekkor egy
szolga árulásának köszönhetően más támadási taktikát vetettek be, mert csak
arra a pontra lőttek, ahol a rablólovag napi rendszerességgel végezte a dolgát.
A várfalon kiugró vékony falú pottyantó a kilőtt kőgolyóktól összeomlott és maga
alá temette Erazemet. A gyilkos lövedékek most is láthatók.
Állítólag a vár
előtti Mater Dolorosa kápolna mellett az öreg, odvas hársfa alatt nyugszik a rablólovag.
Akik
nem a denevérek alvási időszakában érkeznek, azoknak módjuk van a vár mögötti
barlangban túrázni. Mi októberben jártunk erre, így „csak” a közeli postojnai
barlangba gyönyörködhettünk.
Buszunkkal legurultunk az 1928-ban épült oszlopsoros másik barlangbejárat
elé. Rendeltetését a homlokzatán latinul „IMMENSVM AD ANTRVM ADITVS” írták ki.
A muskátlis balkon alatt vártunk a sorunkra, mint megannyi nemzet megannyi
csoportja.
Az eddig feltárt 20,5 km-es barlangrendszer 5,2 km-es szakasza
látogatható, amelyet a nagy nyilvánosság számára I. Ferenc császár és Karolina
Auguszta császárné fenséges látogatását követően 1819 -ben nyitottak meg és
tettek fokozatosan egyre kényelmesebben bejárhatóvá.
Az első ívlámpákat 1883.
július 15-én kapcsolták fel Ferenc József császár látogatása előtt.
 |
| postojnai barlang (Adelsberger Grotte) 1913 |
A
pénztárnál itt is nyakunkba akasztott hangos tárlatvezető eszközt (audio guide)
kapott mindegyikünk. Először kisvonat vitt be minket úgy 3,5 km hosszan
miközben a hangulatos megvilágítás a számtalan függő- és állócseppkő ámulatba
ejtő színes formáit tette láthatóvá nekünk a nedves 10 C fokos légtérben. Néhol
alacsonyan a fejünk fölé lógott a barlang fala, így nem volt ajánlatos felemelni
a fényképezőgépet. A megnövekedett turisták száma miatt 1872-ben síneket
fektettek le és emberi erővel hajtott vagonokat gurítottak. Benzinmotoros
mozdonyt 1924-ben kezdtek alkalmazni, amit 1957-ben villanymozdonyok váltottak
fel.
 |
| barlangvonat mozdony Postojnában |
A kisvonatból kilépve kanyargós, kerekesszékeseknek is alkalmas betonozott
ösvényeken 1,5 kilométert sétáltunk, amely magaslatokra fel és völgyekbe le vezetett
minket, illetve olyan mély szakadék felett is átmentünk, amely hídját még az
első világháború orosz hadifoglyai építettek. Ezek a természeti alkotások a Pivka
patak és a beszivárgó csapadék évmilliós munkájának hagyatékai. Fényképeim többsége nem sikerült, de így is érzékeltethető, hogy milyen gyönyörű formációkat láthattunk. A sötét és a mögöttünk jövő csoport nyomulása a fotózás minőségére kihatott.
A félhomályban
egy üvegvitrinben látható a 30 cm-es barlangi vakgőte, amit emberhalnak is
neveznek, mivel bőrszíne az emberére emlékeztet. Akár 100 évet is élhet. Mellső
lábán három, a hátsón két ujj található. Mivel sötétben él, szeme
visszafejlődött, ezért nem lát. Külső vörös kopoltyújával lélegzik.
 |
| barlangi vakgőte |
A gyalogút
végén a magas csarnok várótermétől indult a kijárat felé a barlangvonat. Néhol két
vágány fekszik egymás mellett, így a bejövő vonat utasainak integethettünk. Ahogy
közeledtünk a kijárat felé a cseppkövek egyre szürkébbek lettek, amik a második
világháborúban az itt tárolt és felrobbant üzemanyagok füstjétől lettek
kormosak. Miután Itáliához került ez a térség az első világháborút követően az
olasz hadsereg katonai létesítmények céljára a barlangokat is felhasználta. A kijáratnál
megtorpant a sor, mert mindenki észrevette egy tablón a saját fényképét
postojnai felirattal, amit befelé jövet kéretlenül róla készítettek. Lekérve
drágán megveheti.
A másfél órás földalatti élmény után a buszunk tervezett
indulásáig volt még annyi idő, hogy elsétáljunk ahhoz a sziklaréshez, ahol a
Pivka patak kifolyik. Tóvá duzzasztott vize egykor malomkereket is hajtott.
 |
| 2018 október |
 |
| 2003 nyara |
 |
| Postojna malom |
Postojna (Adelsberg) 8500 lakosú város, amely
látványos történelmi központtal nem rendelkezik. A XII. században épült a
Sovič hegy tetején a várkastély, hogy a fontos kereskedelmi utat felügyelje. Az
1511-es földrengés során a hatalmas, háromemeletes épületben súlyos károk
keletkeznek, és egyik várfala is leomlik, majd az 1689-es tűz további
pusztításai után végleg elhagyják. Jelenleg csak szerény maradványait lehet
látni a várkastélynak. A két világháború közötti időkben a területén az olasz
katonaság alagutakat és bunkereket épít, amelyekkel a romokban nagy kárt okoztak. A fákkal benőtt csúcsot megtisztították a feltárások és konzerválások előtt.
 |
| olasz bunker Postojnában a Sovič hegyen a várromba ékelődve |
 |
| Postojna a Sovič hegyről lent a Szent István templom |
Az 1777-ben épült kéttornyú Szent István templom alatt terül el az egykori
Marktplatz, az olasz időkben Piazza Vittorio Veneto, a jugoszláv időkben pedig
Titov trg, most Glavni trg, amely körül találunk néhány régebbi épületet.
 |
| a postojnai Szent István templom |
 |
| a postojnai Főtér az olasz időkben |
 |
| a postojnai Főtér napjainkban |
 |
| a posztojnai Karszt Intézet |
 |
| Postojnai Természettudományi Múzeum |
 |
| postojnai városháza |
 |
| postojnai elemi iskola 1910-ben |
 |
| így néz ki most a postojnai általános iskola |
Ez a karsztvidék hosszú évszázadokon keresztül
1918-ig, mint Krajna tartomány tartozott a Habsburg birodalomhoz. Majd
Olaszországnak ítélték. A második világháborút követően Jugoszlávia része az
1991-es függetlenségig. A cseppkőbarlang rengeteg turistát vonz, akik egy része
meg is száll az 1969-ben épült Jama Hotelben. A 2017-es felújítás során egy
vasajtó mögött akadtak rá a Tito idejében használt négy lehallgatószobára a
bent lévő poros eszközökkel és iratokkal együtt.
Postojnaról hazafelé ismét megálltunk a fánksütő pihenőhelyen Trojaneban (Troyn) és újra porcukros lett mindegyikünk vigyorgó szája. Éjjeli haza érkezésünk egy kellemes kirándulás élményét zárta.
 |
| az ÉNYKK remek sofőrjei a fánkos zacsikkal |
