Autófelniért
mentem Csödére a Zala felső szakaszánál fekvő törpe faluba. A megye nevét adó
vízfolyás hídján és a vágányon átérve emelkedik az út a 80 lelkes erdőszéli
önálló településre. Szokásomhoz híven kirándulóként is körülnéztem a környéken.
Az alápincézett módosabb parasztházzal szemben tarka tehenek kóstolták a
körtefák árnyékában a száraztakarmányt.
 |
| Csöde : pincés parasztház |
 |
| Csöde : tehenek a patak partján |
Pihenőházként felújított, faluképet
meghatározó másik zsalus szép ház mellett vitt a Csöde patak mentén az út a
központba a haranglábig. A világháborúkban elhunytak emléktáblája veszi körül.
Túloldalt tető alatt áll védetten a tűzoltószivattyú kocsi.
 |
| Csöde : pihenőház |
 |
| Csöde : harangláb |
 |
| Csöde : tűzoltószivattyú |
A virágos
buszmegálló és az önkormányzat mögötti kemence emeli a parányi falucska
szépségét.
 |
| Csöde : buszmegálló |
 |
| Csöde : falu kemencéje |
Fél kilométerre a felsőcsödei részen gondozott környezetben is van pár
ház és egy fogadó.
 |
| Csöde : Sárkány fogadó |
A buszforduló után a szűk erdei úton el lehet jutni a lombok
árnyékában Kerkafalvára. Valamikor templom és kolostor is volt a község alsó
felében, de annak már csak a helye van meg a fák között, mert még nem tárták
fel. Másutt már a kirándulók örömére a konzervált alapok erdei pihenőként is
szolgálnak. Itt is jó lenne. A Szent Márton templom és a hozzá tartozó kolostor
1366-ban a Salamon ispántól származó Salomvári családé volt. A XV. században a
domb lábánál egy Szentmárton nevű falu települt. Itt keltezte egyik oklevelét
1441-ben I. Ulászló király. A mohácsi vész után néhány évtizedig még plébánosai
helyükön maradtak. Kanizsa vára 1600-ban török kézre került, ezután a környék
nekik adózott. Az épület elhagyatottá vált és romba dőlt. Köveit 1657-ben az
őriszentpéteri erődtemplom megerősítésére hordták el. Csöde első említése
1342-ből származik, amit az alsólendvai Bánffyak kaptak királyi adományként
1379-ben. Még 1848 előtt úrbéres község volt. Régen az épületek érthetően
kizárólag fából készültek.
Haza tartva
ismét a Zala hídján és a 2000-es években épült Zalalövő – Őrihodos vasútvonal vágányán
gurultam át. Az itt lévő jánosfai kerékpártárolós megállót megnéztem, miközben
egy tehervonat robogott el a szlovén Koper kikötője irányába. Egyre több
turista száll itt le.
 |
Felsőjánosfa és Csöde vasúti megállója
|
Az 5 km-re
fekvő háromezres Zalalövő érthetetlen módon város. Még a helyiek is furcsálják
ezt, mert semmi formája nincs ehhez. Egy XIII. századi oklevél szerint királyi
nyilasok – nyíllövők – laktak itt. A gyönyörű tájház is a falusi múltjára
emlékeztet.
 |
| Zalalövő : tájház |
 |
| Zalalövő : tájház |
Közelében áll az Árpád-korban épült Mindenszentek temploma
1250-től. A török időkben romossá vált, amit 1747-ben újjáépítettek. Fa
harangtornya helyett 1820-ban homlokzati tornyot kapott.
A központban az
1927-be épült Szent László katolikus templom előtt parkoltam le.
 |
| Zalalövő : Szent László katolikus templom |
 |
| Zalalövő : Szent László katolikus templom |
 |
| Zalalövő : Szent László katolikus templom |
A posta
mögötti udvarok rejtette római kori város maradványai Aelium Salla municipium
nem voltak megtekinthetők. A bekerített részre a vasúti töltés oldala felől
tudtam rápillantani.
 |
| Zalalövő : Ailium Salla romjai |
Nagy ívű kanyar után érni be a 400 lakosú
Zalaszentgyörgyre. Balról a dombon a XIII. századi Szent György templom áll,
körötte temetővel. A román-korban épült, majd gótikus hajót kap, végül tornya a
barokk külsőt viseli magán. A külső ajtó nyitva van, de a belépést a mögötte
lévő rács nem engedi. A madarak berepülését megakadályozandóan még háló is
takarja a rács hézagait.
 |
| Zalaszentgyörgy : Szent György templom |
 |
| Zalaszentgyörgy : Szent György templom |
 |
| Zalaszentgyörgy : Szent György templom |
 |
| Zalaszentgyörgy : Szent György templom |
A falu különböző hadak felvonulási útjába esett és
általuk többször elpusztult. A törökök többször kirabolják és pusztítják, de
Bocskay serege sem kíméli, majd a kuruc harcok idején 1706-ban égetik fel. A falu Zala meder feletti magaslatán tömör
harangtorony csúcsosodik, amely mellől a környező dombokra szép kilátás nyílik.
 |
| Zalaszentgyörghy : harangláb |
A faluról az első írásos emlékek viszonylag későn csak 1326-tól találhatók.
Akkor a Reszneky család adományozott birtoka volt. A Resznekyek 1403-ban
elveszítették hűtlenség miatt. Az elvesztett birtokhoz tartozott a Zalán járó
kétkerekű malom is. Ezeket Zsigmond király Egervári Mihálynak adományozta. Majd
1523ban Kanizsai László birtokolta 26 lakott jobbágytelekkel együtt. Az
egervári vár tartozéka volt. Vegyes lakosságúvá válik, mert 1748-ban vendek itt
éléséről is van adat.
