Pünkösd előtti szombaton csodás tavaszi meleg napon nemzetünk fővárosában néztünk körül pár órát. Falunkból a reggel is zsúfolt 8:03 -kor induló helyjegyes vonattal a Déli pályaudvarig robogtunk. Az 56/A villamossal a Szent Gellért térig utaztunk. Az elegáns Gellért Hotel másik oldalán a gyógyfürdőnél a Kelenhegyi útnál kezdtük el a hegymenetünket. Elektromos kis járművel fejenként 5 ezer forintért is felvittek volna minket, de abban nincs akkora élvezet, mint a sétában. A 139 méterrel a Duna fölé magasodó dolomit sziklatömb tövében hévízforrások vannak. A törökök fürdőket építettek ezekre, amely egyike a Rudas fürdő, ami őrzi az oszmán kultúra hagyatékát. A Sziklatemplomba - ami meleg vizes kioldódás segítségével jött létre - nem mentünk be, pedig csodás új faragott templomi bútorzata nagyon egyedi. Előtte a pesti oldal a Dunával lenyűgöző panorámát nyújt a Szent István szoborral és mögötte a Szabadság híddal.
Az ösvényen megannyi nemzet tömegei lépkedtek velünk együtt. Egyre magasabbra érve még gyönyörűbb Budapest látványa. A felújított és turista látványosságnak átalakított Citadella áll a tengerszint feletti 235 méter magas Gellért-hegy tetején az egykori régebbi nevén az Árpád-kori nevén Pesti-hegyen vagy Kelen hegyen, amit a németek Blocksbergnek vagy Osterbergnek, a törökök pedig Gürz İlyas Bayıri-nek hívtak. A kelták sánccal megerősített városának nyomait találták itt a régészek. A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A most látható Citadellát 1851-ben Haynau építtette. Az 1848-as szabadságharc után, az önkényuralom éveiben a város fölé magasodó robosztus fellegvár célja az elrettentés volt. A süttői és sóskúti mészkőbányából a hadifogoly honvédekkel kitermeltetett kövekből emelték. A műemléki rekonstrukció után - idén 2026-ban még az Orbán-kormány idején - az erődfalak megnyitásával három irányból is átjárhatóvá vált.
A pesti oldal felé fordulva áll 1947 óta a Szabadság-szobor Budapest egyik jelképe, a felemelt kezében pálmaágat (a győzelem és a béke jelképét) tartó nőalak. Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították. A szocialista rendszer vége és a szovjet felszabadítás átértékelése után a szoboregyüttest némileg átalakították és a szovjetekre való utalásoktól megfosztották, sőt egy hatalmas kereszt is került a lábazatra ami a több, mint ezeréves keresztény államiságot szimbolizálja.
A falak tetején megannyi turista tekintett le a Budai Várnegyedre, a sűrű hajóforgalmat bonyolító Dunára és a világ egyik legszebb országházára. Fényképezgetők mindenütt. Minket lengyelek fotóztak cserébe mi is őket.
A nyugati rondella belső felét üvegfallal választották le és mögötte számunkra nem látványos múzeum nyílt. Enni, inni és nassolni valót mindenütt lehetett venni az emléktárgyakon kívül nem kedvezményes árakon. A Szent Gellért vértanú püspök szobrát az északi oldalon kihagyva mentünk le újra a villamos megállóba és a Döbrentei térig kapaszkodtunk a sárga járművön. Itt a sok helyen már felújított és újra épült palotákat néztük meg. A Duna felől a Várkert Bazár szökőkút melletti lépcsősorán értünk fel az alsóbb várgyűrű falához.
A gusztustalan külsejű rozsdaszínű lifttel még egy szinttel feljebb jutva a Budavári Palota elé lépkedtünk. Ezernyi turista itt is és kissé arrébb 5200 forintos lángosokat kínáló árusok. Nem hozták meg az étvágyunkat ilyen áron, de mások nem fukarkodva vettek. A Magyar Nemzeti Galéria helyett átballagtunk a Habsburg – kapun és a nagy felújítási munkálatok miatt félig visszabontott északi palotaszárny és az újra épült Főőrség mellett az Oroszlános udvarra.
A macskakövek között szürkébb kövekkel kirakva érzékeltetik az arra járókat, hogy ott régebbi palota falai voltak. Az udvar másik végén a Budapesti Történeti Múzeum kapuja. Több emeletnyi kiállítási anyagot néztünk végig nagy érdeklődéssel. A világháborúban nagyon súlyos károkat szenvedett épületóriás a szocialista időkben nem kellő tisztelettel lett felújítva. A Szent István terem pazar eredetiséggel 2021-ben újjászületve gyönyörködteti a látogatókat.
Fényképezni sehol nem volt tilos, de annyi mindent lehetett volna, hogy az akkumulátorom nem bírta volna.
A kétórányi teremjárást követően a várnegyed másik legvonzóbb pontjára tartottunk. A József főhercegi palota már majdnem teljesen befejezve áll újra ott, ahol egykoron a kommunista időkben nagy bűnt elkövetve lebontották.
Szemben a restaurálás egyik remeke a Sándor-palota és a Karmelita, ahol a műemlékmentő munkálatok után Orbán Viktor miniszterelnök hivatala és munkahelye lett 2019 és 2026 között.
Pár lépéssel arrébb még ponyva takarja az újra épülő, félig kész egykori Honvéd Főparancsnokságot. Átellenben viszont már kész a Vöröskereszt Egylet egykori székháza, ami nyolcvanéves foghíjat tüntetett el. A szocreál házak nagyon elrontják az óvárosi hangulatot a Tárnok utcában. Rajta végig haladva értünk a Szentháromság térre, a minden turista kihagyhatatlan helyszínére. A Burg Hotel szörnyű modern saroképülete helyett nagy örömünkre a középkori sarokablakos épület mása áll. Az egykori Magyar Királyi Pénzügyminisztérium ismét visszakapta az ámulatba ejtő neogót külsejét.
Jól illik a Mátyás templomnak mondott Budavári Nagyboldogasszony-templomhoz. A Halászbástyánál lépni nem lehetett.
Összeszámolva 10 olyan épület és várrész újult meg az Orbán-kormány alatt, amik nélkül fakóbb lenne a fővárosunk, hisz évtizedes elmaradások voltak a romok és foghíjak eltüntetése terén. Egy kört téve a Régi Városháza mentén a Gránit lépcsőn hagytuk el a várnegyedet a Déli pályaudvar felé. A legközelebbi időpontban induló vonatunkra nem kaptunk helyjegyet, így még jót falatoztunk és a következőig.
