Adršpach (Adersbach) 4. rész : A sziklák között

Utazásunk legfőbb célja a homokkő sziklák közötti túra volt. A harmadik nap időjárása kedvezett a legjobban erre. Tartalmas reggelink után 9 órakor a szállodánk szomszédságában, a vágányon túl lévő kapuhoz mentünk. A váltójelző ábrája nem szexuális tartalmú, még ha egyesek azt vennék is ki belőle. 

Belépőjegy ellenében léphettünk csak a sziklavárosba. Az első tömbbe kisebb termet vájtak valakik valamikor, amit akár egy pénztárnak is berendezhetnének. A homokbányából maradt tó partján pisztrángozó horgászok ültek. A kilátópontra kanyargó ösvényről még szebb a víz tükre. 

A figyelmeztető tábla tartalma kevesekre vonatkozhat, hisz senki sem járt mezítláb. :-) 

A tavat megkerülve az erózió során létrejött gigantikus sziklabástyák, homokkőtornyok között több órán át kilométereket (kb. 3,5) sétáltunk egyre nagyobb ámulattal. A legfeltűnőbb szikláknak nevük is van, amit háromnyelvű táblácskákon olvashattunk. A sárga mohaszőnyeg rétegfoltjai messziről virítottak. A fák gyökerei a repedésekben ékként feszítették a sziklákat. Néhol szűk sziklasikátorok között folytatódik a jelzett út, de másutt ember szélességű réseken, vagy csermely feletti padlókon. 

Ezt a mesevilágot már régóta járják turisták, akiknek német gótbetűs vésetei felbukkannak helyenként. 

A kis és nagy vízesés a sziklafennsík tavacskájából zubog le. Oda külön tarifáért sok lépcsőn jutottunk fel. 

Tutajokkal viszik a kirándulókat körbe, miközben tündérek, manók, humoros és mesefigurák bukkannak fel a parton és a szigetecskén. A tutajos lengyelül poénkodott, mert négyünkön kívül a többiek mind azok voltak.

Az ősvényeket elporladt sziklák homokja borítja, amely még az előző napi esőtől sem vált sárossá. Lassan újra a bejárathoz értünk.

A közeli szállásunkról nem vonattal, hanem autóval indultunk a kb. 3 km-re található mindössze 1640 lakosú Teplice nad Metuji (Wekelsdorf) nevű városka felé. Onnan egy másik sziklavárosba vezet út. Külön vasúti megálló is található itt (Teplice nad Metují skály).

Teplice nad Metují skály vasúti megálló

Hasonlóan gazdag formák, tornyok, folyosók, repedések, pillérek, kis barlangok, labirintusok jellemzik ezt a több kilométeres szakaszt is. 

Az egyik ormon, ahonnan a környék jól belátható fából őrtorony (Burg Stremen) állt egykoron, aminek rögzítő gödrei erre következtetnek. Felmentünk, de kisebb élményt jelentett a panoráma, mint amire számítottunk. 

Burg Stremen

A kőkapu és a vendégház utáni egyik völgyben mindig rendkívül hideg van, amit a kirakott hőmérőn is érzékeltetnek. Ottjártunkkor éppen 4 C fok volt benne, amíg másutt 22 C fok. Mi még havat és jeget is találtunk benne.
Már másodszor találkoztunk össze ugyanazon barátságos erfurti németekkel. Megkérdeztem, hogy a tervezett dzsámi építését elkezdték-e már náluk.? Látszott rajtuk, hogy nem igazán örülnének ennek az új építménynek. Az tetszett nekik, hogy a mi országunk nem migráns kedvelő. 

Túránk végén jól megéhezve Teplice nad Metuji (Wekelsdorf) központjába gurultunk le. Amíg a többiek a polgármesteri hivatalnak működő barokk kastély melletti étteremben befejezték az estebédüket, addig végig fotóztam a városkát. Később Tibi is csatlakozott hozzám. 

Teplice nad Metuji (Wekelsdorf) kastély

Teplice nad Metuji (Wekelsdorf) postahivatal

Teplice nad Metuji (Wekelsdorf) általános iskola 

Szerencsénkre az 1724-ben épült Szent Lőrinc templom nyitva volt, mert a gondnok akkor hozott friss virágokat az oltárra. Belseje szebb volt a kopott külsejénél. A temetőben még találni az egykor többségében német lakók sírjaiból. A város feletti hegyen 1945 júniusában 23 szudétanémetet öltek meg a csehszlovák katonák, akiket korábban a lengyel hatóságok feltartóztattak a sziléziai határon.

Teplice nad Metuji (Wekelsdorf) Szent Lőrinc templom

Teplice nad Metuji (Wekelsdorf) Szent Lőrinc templom

Szállásunkra visszatérve a kemping büféjében vettem meg az esti sörünket, ahol a lengyel vendégek magyarságunkért baráti kézfogással köszöntöttek minket.