Dél - Tirol (4. rész: Bruneck/Brunico)

Miután a nap első felében megnéztük a mediterrán klímájú Merant, Bruneckbe vonatoztunk, hogy annak szépségével is beteljünk. A vasútállomás szürke épületében néhány nem európai származású „csöves” lézengett, de ránk nem jelentettek veszélyt.

Bruneck/Brunico vasútállomás

Miután a pár méterre lévő gyorsétteremben megebédeltünk elindultunk a történelmi negyedbe. Az Orsolya-rendi kolostor sárga sarok épületénél mi a templom irányába fordultunk. 

Szerény gótikus belsejét a zárt rácskapun keresztül láthattuk. 

Mellette áll az Orsolyita kapu, amely nyugat felől ad bebocsájtást a főutcára. 

A boltívtől egyből a városfal mentén a vár felé tartottunk, nehogy annak múzeuma bezárjon még az érkezésünk előtt. 

Bruneck az alapítójáról, Bruno von Kirchberg püspökről kapta a nevét, aki a település fölött tornyosuló várat is építtette. Már 1256-ban városként említik az okiratok, viszont az akkor egyutcás településnek csak 1336-ban épül meg a városfala és a vizesárka. A kórházat Heinrich von Stuck alapította 1358-ban. Nem sokkal később a város vásárjogot és bíráskodási jogot kapott. 

A kanyargós ösvény fordulójában áll 1340 óta a Szent Katalin templom. 

A külső és a vizesárok védte belső várkapukon belépve a pénztárba ütköztünk. 

A jegyvétel után a táskánkat megőrzésre letehettük ide, a sarokba. A palotarész zárt udvarán a püspöki címerekkel szegélyezett ablakok alatt buddha és hindu szobrok állnak. Beljebb lépkedve értettük meg ennek okát. 

A Dél-Tirolból származó extrém hegymászó Reinhold Messner a Messner Mountain Múzeum projekttel (MMM) öt múzeumot teremtett, amelyek a hegy iránti szenvedélyt különleges módon hangsúlyozzák. Ezekben a világ minden tájáról található hegyi népeknek, valamint kultúrájuknak, vallásának és turizmusának szentelt itt helyet. 

A püspöki palota eredeti berendezése csupán három helyiségben látható. 

A vastag falú toronyból a házak cserepei felett a kelet - nyugati Puster – és az északi Ahr - völgyre csodás a kilátás. A XIV. és a XV. században a város igen meggazdagodott az Augsburg és Velence közötti kereskedelemből. Az áru egy részét a Pusteria-völgyön keresztül szállították, és gyakran hosszabb ideig raktározták a brunecki főtéren. 

A várat elhagyva a templom másik oldalán az Unterrainer kapuhoz léptünk le. 

Unterrainer kapu Bruneckben

A boltív után is folytatódik a főutca, ami fokozatosan térré szélesedik. 

Ez az újabb negyed is középkori, viszont a kéttornyú Mária Mennybemenetele katolikus templomát a XIII. századtól többször át- és újjáépítik. A templom közelében 1723-ban tűz ütött ki, amely az erős északkeleti szél miatt gyorsan szétterjedt, és a település nagy részét elpusztította. A jelenlegit 1856-ban szentelték fel.

A hajója mögötti sírkertbe is betértünk, ami a hegyek hátterével igen szép környezet. Ebben a temetőben is a szűkös hely kihasználása végett a sírok közti járkálást az elhunytak lábai fölötti pázsiton lehet. A keretezett virágágyások ezért rövidebbek. 

Innen fordultunk vissza ismét az Unterainer kapu felé. Másik oldalát a városalapító Bruno püspököt ábrázoló freskó díszíti. 

A főutca eddig nem látott szakaszán andalogtunk és közben kerestem a lencsevégre valókat. 

A Reinz kapu az egykori városfalánál folyó Reinzről kapta a nevét.

 A vasútállomásra igyekezve sörözéssel fejeztük be a városnéző napunkat.

Ez a szép város is az első világháború lezárását követően (Dél-Tirollal együtt) elcsatolták az Osztrák–Magyar Monarchiától, és Olaszország részévé vált a lakosság akarata ellenére. Az első világháború pusztítása megkímélte a várost, viszont a második világháborúban bombatalálatok érték.

Nekünk a Székelyföld jelenti azt, amit az osztrákoknak Dél-Tirol. Mindegyik terület az anyaországtól elszakított. A nemzetiségi sors teljesen más. Az olasz állam nem kockázatnak, hanem értéknek tekinti az őshonos nemzeti kisebbségeket, ellentétben a mindenkori román kormányokkal.  Elképzelhetetlen lenne itt az Alpokban olyan gyalázat, amit a románok műveltek a Kárpátokban az idén nyáron. Hazugságokra alapozva törve zúzva rontottak  be az úzvölgyi magyar katonai temetőbe. 

Bruneckben az Orsolyita kapuval szembeni dombon, a fák árnyékában van a gondozott katonai temető, ahová pallóhídon is átjuthatunk. Nem mentünk át, így csak szemléltetni tudom.