Heves megyei kiruccanás 1. rész: érkezés Bükkszékre

Nyár végi üdülésünket az ország másik felébe a Bükkbe terveztük. Az autópálya menti lakóhelyünkről az M7-en könnyen gurultunk, viszont az M0-ás körgyűrűn forgalmi dugót okozó kamionok lassították további haladásunkat, aztán az M3-on Kálig újra az engedélyezett sebességgel száguldhattunk. Reggel indultunk, hogy már Heves megyében is nézelődhessünk mielőtt a bükkszéki szállásunkra érünk. 

Először Kápolnán álltunk meg. Az 1849. február végén az itt folyó csatára emlékezve a 150. évfordulóra emelt emlékmű körül parkoltunk le. A Tarna kőhídjáért és a környék uralásáért a honvédsereg küzdelme a császári csapatokkal döntetlenre sikeredett.

kápolnai csata emlékműve

Than Mór festménye a kápolnai csatáról

A frissen nádazott tájház sem volt messze. A kapun olvasható telefonszámon értük el a gondnokasszonyt, aki azt készségesen kinyitotta nekünk. Lelkes gyűjtés és adományok eredményekén jól szemlélteti az egykori paraszti életmódot.

 kápolnai tájház

kápolnai tájház

Tófalun áthaladni akartunk, de a muskátlis szekér a szivattyús kerekes kúttal egy pillanatra megváltoztatta a szándékunkat.

Tófalu

Aldebrő régebbi házaiból rájönni, hogy a falu német nemzetiségű. A rézkortól szinte folyamatosan lakott település a honfoglalással már egyből a kabar törzsbéli Aba nemzetség által is benépesült. A török pusztításai után viszont az új tulajdonosnak Grassalkovich Antalnak 1743-tól német telepesekre van szűksége, hogy azok szorgos munkájukkal és adójukkal felvirágoztassák a területet. A német többségű falvak szinte mindegyikében a borászkodás nagyon jellemző volt. A Debrői Hárslevelű is innen ered. Másik sváb településekkel ellentétben itt tömegesen nem volt málenkij robotra elhurcolás és később tömeges kitelepítések sem, ami az akkori községi vezetés trükközésének köszönhető. A falu díszes házainak némelyike (pl. az önkormányzati hivatal) áldozatul esett az érzéketlen korszerűsítéseknek. Más sváb falvakban helyi védettséget adnak a település arculatát meghatározó épületeinek és annak jellegét nem lehet megváltoztatni, illetve ha bontani kell a rossz állaga miatt, akkor csak olyan stílusban engedett újat felhúzni. Erre a legjobb példa Palkonya. 

Aldebrő Gazdaház

Feldebrőn a katolikus templomhoz kanyarodtunk le a főútról. A kapun található telefonszám hívására jött meg a nagyon kedves modorú helyi idegenvezetőnk. Az 1749-ben épült plébániára léptünk be először belépőjegyet váltani. 

A szokványos külsejű barokk templom egyedülálló építményt rejt magában, ami a vakolat nélküli falaiból jól kivehető. 

Ez a XI. századi centrális, a keleti kereszténységre jellemző templom maradványai, és a vele egykorú, teljes épségében megmaradt, XII. századi freskókkal díszített altemplom. 

Annyi bizonyos, hogy az építtető királyi rangú személyiség lehetett, talán harmadik királyunk I. István (Szent István) sógora a kabar Aba Sámuel, aki uralkodása előtt kezdte építtetni a templomot, majd halála után ide temethették. A XI. században emelt templomot a következő század folyamán háromhajós román stílusú templommá alakították át. Az első 20x20 m, négyzet alaprajzú templomból igen kevés maradt fenn. Ez öthajós, centrális épület volt, középen toronnyal. A XII-XIII. sz. fordulóján átalakítják háromhajóssá, így kereszt alaprajzú lett. A későbbi századok során többször átépítették, így a XV. században, amikor a templom déli homlokzatán gótikus ablakokat nyitottak. A templom közepének pillérsorát 1743-ban távolították el, ami később sok gondot okozott. A statikai hibák és a mennyezet megrepedezése miatt 1785-ben ismét rekonstrukciót hajtottak végre az épületen.

Az altemplomba lépcsőn lehet lejutni. A húsz méter hosszú hajót szokatlan tagolású, zömök, erőteljes oszlopkötegek osztják ketté. Ezek tartják az épségben megmaradt kőboltozatot. Hazánk legkorábbi freskóit őrzik ezek a falak, ehhez hasonló festmények előzményeit Észak-Itália bizánci hatásokat őrző, X-XI. századi templomaiban találni.

akár Aba Sámuel sírja is lehetett

faluház Feldebrő

A nevezetes műemléktől a faluháznál fordultunk a következő Tarna menti település felé Verpelétre. 

Meglepő, de 3700 lakosával város, ami külsején a legkevésbé sem látszik meg. A cigányság aránya jelentős. 

Az Aba nemzetség területe volt ez is, mint az eddigiek. A barokk katolikus templom középkori részleteit igyekeztem a kerítésen kívülről feltartott karral lefényképezni, mivel a templomkert temetés miatt zárva volt. 

Tovább a főút mentén egy élelmiszer bolt mögötti parkolónál régi kovácsműhely áll. 

A szabadságharc idején, 1849. február 26–27-én vívott kápolnai csata egészen Verpelétig kiterjedt. Határában a Vár – hegyről a romokról nyitott tüzet 30 ágyúval és röppentyűs ütegével a császári sereg. A vár köveit a XX. század elején a környékbeliek széthordták, ezt követően a vulkáni kúp belsejét is elkezdték bányászni, amit 1934-ben hagytak fel.

A szállásadónkkal megbeszélt déli időpontra igyekeztünk Bükkszékre érni. Még belefért, hogy az egykor szénégetők lakta 200 lakosú Tarnaszentmária nevezetességét az éppen felújítás alatt álló középkori templomát megtekintsük. Az állványzat takarása ellenére a vakolatlan falain jól felfedezhető az ezeréves múltja. 

  

Építési ideje a X-XI. század fordulójára tehető, építészeti sajátosságai pedig bizánci hatást, díszítései keleties mintakincset is tükröznek. A hajóból hét lépcső vezet fel a szentélybe, amely alatt kis altemplom húzódik. Középső karéjában a feltárás során egy aknasír került elő. Fejedelmi temetkezőhelynek épült.

Az erdős, kanyargós utakon tudtuk tartani a szállásunkra az érkezésünk ígért időpontját, de ehhez Sirok utcáin csak áthajtottunk. Bükkszéken a jól karbantartott parasztháznál már várt minket a tulajdonos, aki a kerti ténykedéseinek utolsó mozzanatait végezte. A felesége bemutatta a házat. Az udvar frissen nyírt füve, hintaágya és bográcsozó helye mind a kényelmünkre volt három napig. Négyen is mehettünk volna, mert volt hely. A zsalus ablakok jól meggátolták a ház felmelegedését. 

A téglaboltíves, muskátlis teraszról egyből a konyhába jutni. 

Falát festett tányérok díszítették, amik fokozták a népi jelleget. Megdöbbenésünkre nagyon nem odaillő modern festmények is voltak felaggatva. A szoba a csendes utcára nyílt. A fürdő a vécével egy kamrából lett ügyesen kialakítva. Parkolni a ház előtt tudtunk, mivel a kora nyári özönvíz miatt a nagykapu tönkrement. Békés, nyugodt vidék, ezért nem kellett éjszaka sem aggódni egy esetleges kocsifeltörés miatt.