Bosznia-Hercegovina
(2. nap)
Kényelmes mostári szállásunkról a második napon Dubrovnikba (Raguza) terveztük a kirándulást. Semmi gondot nem jelentett a tegnapi nagy út után virradatkor elindulnunk. Jó minőségű új úton gurulhattunk az Adria gyöngyszeme felé. Elsőként Žitomislić ortodox kolostornál éreztem fényképezési kényszert, majd az épülő autópálya gigantikus tartóoszlopainál.
A települést jelző táblákat
Bosznia-Hercegovinában a tényleges település határát jelzik mégha azok sokszor
lakatlan részeket is érintenek. Szóval jóval hosszabb szakaszon kénytelen 50
km/h-val haladni a járművezető, mint azt a közlekedés biztonsága indokolná.
Sokszor el is felejti, hogy most falun belül vagy kívül van. A rendőrök ezzel
mindig tisztában vannak és egy radarpisztolyos bemérést követően elmondják a
szomorú tényt. Hasonlóan jártam. A megbírságolástól az menthetett meg, hogy az
angol szavakat nem akartam megérteni, a magyar tanításába viszont a hatóság
embere annyira belefáradt, hogy inkább jó indulattal elengedett.
Hegyoldalba
épült muszlim településhez Počiteljbe értünk. Sziklára épült vára a táj
szépségét növelte. Először 1444-ben említik. A XV. század második felében az
erődöt Mátyás király uralkodása alatt kibővítették, az oszmán hódítások elleni
végvárként. Több sikertelen kísérlet után az oszmánoknak 1471-ben mégis sikerült
bevenniük. Az ő idejükben mecset (1562/63-), maktab (iskola), hamam (fürdő),
medresze (Korán iskola), han (karavánszeráj) és egy őrtorony épült. Miután
1878-ban Bosznia-Hercegovina osztrák-magyar uralom alá került, Počitelj
elvesztette fontosságát. A XX. század végén a délszláv háborúban először szerb
csapatok támadták meg a települést és pusztítottak itt. Majd 1993-ban a
Boszniai Horvát Köztársaság csapatai jöttek és sok (főleg) muszlim lakost
elfogtak és fogolytáborokba deportálták őket; megsemmisítették a mecsetet, a
fürdőt és a hant, valamint számtalan oszmán házat. A legtöbb történelmi épület
rekonstrukciója 2002-ben fejeződött be.
A horvát határ közelében hirtelen ötlettől vezényelve egy mellékútra a Svitavai-tó mentén haladtunk egyre rosszabb minőségű aszfalton. Bosznia-Hercegovina egyetlen tengerparti településére Neunba döcögtünk a kanyarokban fel és le. A csodálatos panoráma kárpotolt minket. Neumban nyaralók, panziók, szállodák foglalták el tömören a tengerbe lógó hegy oldalát.
A horvát határnál folyamatosan, de lassan, 40 perc alatt jutottunk át. Az egyik kisebb öbölnél tengeri híd rövidítette le a távolságot.
Slanoi és a Zatoni öbölt kikerülve a dubrovniki Franjo Tuđman hídhoz értünk. Gyönyörű látványt nyújtott az alatta kikötött hajókkal.
Dubrovnik (Raguza) óvárosa szélén a park mellett egy mélygarázsban találtunk parkolót 3,5 órára a kis Suzukimnak, amely pihentetése 180 kunába került. A magyar történelemben is részes 42 ezer lakosú adriai város és kikötő Horvátország legdélibb részén húzódik. Szépsége a világ minden részéből vonzza a turistákat. Ez sajnos az ottani árakban is érződik. A középkorban a tengeri kereskedelem egyik központja. Sokáig a Velencei Köztársasággal is rivalizáló Raguzai Köztársaság székhelye volt. Virágkorát a XV. és XVI. században élte, amikor 40 000 lakosával Európa legnagyobb városai közé tartozott. I. Lajos magyar király 1358-ban megszerezte Velencétől, és egészen 1526-ig a magyar korona tulajdona volt.
Minden zegzugát igyekeztünk bejárni az óvárosnak a nagy melegben. Napolajjal és kalappal, sapkával védekeztünk a tűző Nap sugaraitól.
A mediterrán virágillatot árasztó park lépcsőin a tenger felé indultunk.
A külön sziklára épült XVI. századi elővédelmi Szent Lőrinc erődbe számtalan nyelvű és külsejű turista igyekezett, hogy a 37 méter magas bástyáról kínálkozó panoráma látványát néhány középkori ágyú környezetében megcsodálja. Mi nem tartottuk értékarányosnak a 100 kuna belépőt, így valamivel alacsonyabb szintről, szerényebb élménnyel is megelégedtünk.
Kisebb sziklák között a sekély öbölben motorcsónak kikötő rejtőzik a Bokar-erődig, amely félköríves tömbje a városkaput és a hidat a Pile-i vársánc fölött volt hivatott védeni.
Mielőtt beléptünk az óvárosba az Amerling-kút hús vizével arcot és tarkót mostunk.
A boltíves kőhídon már tömeg özönlött be a Pile-kapun.
Egyből a 16 lapú, sokszögű Onofrio-kút elé jutunk, ami 1438 óta adja hűs vizét egy 12 kilométere lévő patakból idevezetve.
A tér bal oldalán áll a ferencesek kolostora, amelyben Szent László karereklyéjét egy arannyal díszített ezüst kézfoglalatban őrzik.
A reneszánsz
Szent Megmentő templom a ferences kolostor és városfal közötti részben találjuk.
Hálából, hogy megmenekült a város 1520-ban a földrengéstől, egy kis fogadalmi
templomot emeltetett még ugyanabban az évben a Dubrovniki Szenátus.
A Stradum az óváros főutcája. Másik végében található a Sponza palota és a Szent Balázs templom.
A szélesebb és keskenyebb sikátorokat is végigjártuk. Egyik sarkán a kéttornyú 1877-ben épült ortodox templom nyitott kapuján az őrizetlen ikonosztáza tárult elénk.
A piactér Gundulić-tér napernyői alatt nyüzsgő kavalkád. A ponyvák fölötti régi házak homlokzatai mellett az 1725-re felépült Szent Ignác templom sziluettje is feltűnik. Lépcsősoron érni fel hozzá.
A Domonkos-rendi kolostor (Dominikanski samostan) mai formáját a XIV.
században nyerte el. A templom közeli kőpárkányon népi ruhában hímzett és árult egy
asszony.
Pár lépésre innen az Angyali
üdvözlet kápolna (Crkvica navještenja Marijina) 1534-ben épült közvetlen
szomszédjául a IX.-XI. századból való kis Szent Lukács (Crkvica svetoga Luke) kápolnának.
Az óvároson kívül a kanyargó városfalmentén is roppant szép Dubrovnik/Raguza. Valakik a bástyákon kemény díj ellenében 10 méter magasan sétáltak az óváros feletti gyilokjárón. Nekünk a járószínt is megfelelt.
Az első kikötőt
védő torony 1346-ban épült abból a célból, hogy délkeleti irányból védje azt.
Ennek a toronynak a maradványai a jelenlegi a XVI. századi Szent János erőd
nyugati falába lett a bővítés során beépülve. Földszintjén Akváriumnak, míg az első és a második emelet a
Tengerészeti Múzeumnak ad helyet. A városfal egyik bejárata is itt található.
A Minčeta-erőd
a város legmagasabb északnyugati pontján található. Az erőd egy nagy kör alakú
torony, masszív bástyákkal, amelyeket sziklapillérek támasztanak alá. Végleges
formáját 1464-ben nyerte el.
A mélygarázs
felé a Suzukimért indulva a mediterrán bokroktól pompázó házakat is lefotóztam.
Sajnos az illatokat nem tudom közvetíteni.
Utunkat vissza egy útépítés és a horvát-bosnyák határon való átkelés lassította. Neum után némi kerülővel az idén átadott új úton Stolac 14 ezer lakosú város felé haladtunk. Meglepetésünkre egy közúti ellenőr, vagyis egy törött szarvú tehénke leste a jöttünket. Lehet, hogy ő is csak a panorámát nézte.
Igyekeztünk
Mostár közelébe a sziklából kifolyó barlangot vájó Buna folyó kultikus iszlám látványosságot Blagajt megnézni.
Késő délután értünk a 110 ezer lakosú festői Mostárba. A mi szállásunkat a Neretva folyó mellett ötven méterre béreltük, viszont rálátásunk nem volt rá.
Június végén hosszúak a napok, így ha kissé fáradtan is, de még napfényben bebarangolhattuk a Neretva két partján húzódó nem túl nagy óvárost. Egykoron két várral rendelkező két külön álló város volt, amelyeket 1468 óta közösen a hídról Mostárnak neveznek el. Helyére az oszmán időkben 1566-ban épült öreg kőhídja a város jelképe. A kb. ezer itteni áldozatot követelő polgárháború alatt 1993-ban a horvát hadsereg a Neretvába robbantotta. Ezt később közös német–magyar erőfeszítéssel sikerült újjáépíteni, és ma már az azt körülvevő történelmi negyedbe is visszatért a turistaforgalom. A magyarokat nagy tisztelet övezi az újjáépítésért. Helyi hagyomány, hogy a mostari legények a hídról fejest ugranak a folyóba, ezzel keresve némi pénzt a turistáktól.
A bazársoron - a törvény tiltása ellenére, a rendőrök közömbössége okán - mindenütt gyereküket karjukon tartó cigány asszonyok kéregetnek. A kóbor kutyák is betévednek, de azok csak egymással foglalkoznak. A harminc éve kiégett házak alátámasztva gazzal, bokrokkal és fákkal benőve csúfítják Mostár belvárosát. Egy helyi asszony elmondta, hogy nem pénz hiánya okán, hanem politikai okok miatt nem építik újjá ezeket.
Ettől függetlenül a kellemes keleties hangulat felülmúlja az apró negatív
dolgokat. A Kujundzilukban található
régi bazár, az óváros egyik legrégebbi negyede. A keleti hangulatot árasztó sétálóutcában
szuvenírbódék sora teli kézműves termékekkel, lámpákkal. Éttermek, illetve
hangulatos kávézók is vannak bőven bosnyák zenét mellékelve.
A hosszú nyári világos nappal sok szép hely megnézésére adott lehetőséget. Cseppet sem éreztünk fáradságot. Sétánkból
visszaérve az apartman tulajdonosa megkért, hogy az autómmal álljak ki a ház
melletti sorból, mert elém parkol egy másik vendég, aki másnap később kel fel,
mint mi. Két kis hűtőmágnest kaptunk szuvenirként, amire a Magyarországról
hozott ajándékainkat adtuk át. Elmondta, hogy éjfélkor Velež Mostar focicsapat 100 éves megalakulásának ünnepére tűzijáték lesz és ne ijedjünk meg. Még képesek lettünk volna arra gondolni, hogy újra kitört a polgárháború.
Szállásunk, ahol két éjszakát töltöttünk:
Pocitelj: https://hu.wikipedia.org/wiki/Po%C4%8Ditelj
Dubrovnik: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dubrovnik
Dubrovnik: https://infovilag.hu/magyar-ereklyek-dubrovnik/
Dubrovnik: https://xn--horvttengerpart-qjb.hu/latnivalok-tortenelmi-emlekek-dubrovnikban/
Dubrovnik: https://xn--horvttengerpart-qjb.hu/templomok-es-egyeb-vallasi-epitmenyek-dubrovnikban/
Stolac: https://www.horvatorszaginfo.hu/helyek/stolac
Blagaj: https://www.balkaninfo.hu/blagaj-dervis-kolostor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése