Szófiában a
kétórás városnézést követően fél tizenegykor indult Várna felé a vonatom,
amivel én Gorna Orjahovicán átszállva akartam Veliko Tarnovoba eljutni.
Utastársaim egyike civil vasutas volt, aki nagyon barátságos lett miután
elmondtam, hogy magyar kolléga vagyok. Erre régi magyarországi látogatásának
kellemes emlékeit igyekezett elmesélni. A beszélgetés sem vette el a
figyelmemet a Balkán hegységben kanyarodó vonatból látható szirtek szépségeitől.
A négy órás út harmadában ritkán lakott völgyekben, alagutakban és folyó
feletti hidakon váltakozva haladtunk a kétvágányú vasúti fővonalon. Elhagyott
üzemek romjai és szemetesség rontotta a táj szépségét.
Gorna
Orjahovicán bolgár kollégám felajánlotta, hogy ne vonattal, hanem az ő
autójával folytassam Veliko Tarnovoba az utamat. Reggel nem volt jó a
mellékvonalról a csatlakozás neki, ezért jött idáig tíz kilométernyit az
autójával. A félig erdős, dombos vidéken áthajtva az út a Jantra folyó
kanyarához lejtett. Kőhídján áthajtva a kolostorrom mellett a várfalak alatt
értünk az óváros központjába.
Elköszönés
után a partfal oldalába épült régi favázas házakat fényképezve sétáltam vissza
a vár felé a szűk utcákon át.
A török által
elpusztított királyi erődöt a kevés maradványokból 1971-től kezdődően korhűen jórészt
újraépítették. A ma 68 ezer lakosú észak bulgáriai város a XII. éa a XIV.
század között élte fénykorát. Veliko Tarnovo lett az 1185-ben alapított állam
fővárosa. A Carevec hegyen építették fel a II. Bolgár Birodalom uralkodóinak
otthont adó várkastélyt. Impozáns romja római és bizánci alapokra épült. A vár
legbelső magjában található a Pátriárkák Palotája.
A fölötte lévő
dombon zárt régészeti terület van, ahol már néhány tornyot és bástyát
újrafalaztak.
A késő
délutánig tartó városnézést egy újabb vonaton való éjszakázás követte volna. Ettől
a szándékomtól eltérített egy hangulatos óvárosi favázas Slavianska dusha Hotel a 4500 forintnak
megfelelő árával. Az egykoron Franciaországban dolgozó tulajdonos a pénzét
hasznosan befektetve korszerűsítette ezt a műemlék jellegű házat, miközben
meghagyta annak romantikus külső és belső hangulatát.
Miután a
szobában lepakoltam elindultam az esti utcai fényekben is megismerni Veliko
Tarnovot. Az ajándék üzletek némelyike még 21 órakor is nyitva állt. A
szállásom rendkívül csendes helyen volt, így zavartalanul tudtam aludni.
Másnap
délelőtt a még be nem járt helyeket kerestem fel.
Az óváros
dombja alatt alagutat fúrtak a főútnak és a vasútnak.
A minaret körzetében
az ott lakóknak törökül (Günaydin) köszöntem, amit ők barátsággal viszonoztak.
Az Isztambulból kihelyezett szakállas imam a 10 éve épült szerény dzsámit
megmutatta nekem.
Jó pár ház még felújítást igényel a centrumban. Néhányat a VW támogatásával borítottak be ponyvákkal,
amelyeken homlokzatot, virágosládát imitáltak.
A vasútállomásra való lejutást
busszal ajánlották, mert gyalogosan az körülményes. A jó tanácsot nem fogadtam
meg, mert minél többet akartam látni. A haza felé tartó vonatra 13:20 –kor
léptem fel. Kopottsága undorral fogott el, viszont a bolgár vasutasok meglepően
mindenütt elegánsnak tűntek. Egyik forgalmista vagy kalauz sem volt borostás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése