Az áprilisi délután
a Škoda gyártás fellegvárából egy átszállással 14:55 –kor értem vonattal Kutná
Horába (Kuttenberg).
A piros téglás főpályaudvar busszal egy megállónyira van a sedleci kerület
Mária mennybemenetele gótikus templomtól és a csontkápolnától. Gyalog sem nagy
táv. A közelebbi a monumentális gótikus ciszterci templom és kolostor, amelyet
egy 1142-ben épült helyén szenteltek fel 1718-ban. A kegyetlen huszita háborúk
idején, 1421-ben az egész kolostort kifosztották, felgyújtották és közel 500
szerzetest megöltek. A belépődíj megfizetése mellett két magyar nyelvű
fóliázott tájékoztatót adott a tökéletesen német nyelven beszélő pénztárosnő.
Arra panaszkodott, hogy Magyarországról egyre több turistabusz utasai térnek
be, de szinte senki nem beszél közülük a magyaron kívül más nyelvet. Viccesen
tanácsoltam neki, hogy ezért kellene akkor a cseheknek megtanulniuk magyarul.
A templommal
szemben lévő utcában találni a világhírű XIV. században épült csontkápolnát,
amely körül felújítási munkálatok és régészet folyt. A pénztárnál itt is kaptam
magyar nyelvű tájékoztatót. A Föld legkülönfélébb nemzetei igyekeztek bejutni,
hogy lássák az egyedi díszítésű belsőt. Ezek a pestisjárvány és a huszita
háborúk során tömegesen meghaltak csontjaiból vannak. A csontkápolna
tulajdonképpen azért jött létre, hogy figyelmeztesse a látogatókat a halál
tényére, és az emberi élet rövidségére. Koponyák és combcsontok fűzére lóg a
plafonon és középen egy hatalmas csillár függ, illetve a négy sarokban négy
csontpiramis áll. Negyvenezer ember maradványaiból áll a kápolna dekorációja.
 |
| Schwarzenberg címer, jobbra lent a holló vájja ki a török szemét |
Kutná Hora
óvárosába indulva egy vándor vidámparkon átmenve a babakocsitolás új módszerére
lettem figyelmes.
Folyadékpótlásként
Csehországban bűn lenne üdítőt inni, így ezt az elvet betartva egy kerti
sörözőben két pohár csapolt habos pivót csurgattam le a torkomon.
Kutná Hora
kialakulását és gazdagságát az ezüst bányászat alapozta meg. Eredeti
pompájához megközelítően nyerte vissza arculatát a szocializmus szürkeségéből
és mára az UNESCO védelmét élvezi. Az egyre régebbi és szebb házak között haladva
értem a húszezer lakosú Kutná Hora (Kuttenberg) legnevezetesebb, de egyben a legmesszibb látnivalója
felé a gótikus Szent Borbála katedrálishoz. Az óváros enyhén emelkedő kanyargós
utcáin éppúgy, mint a katedrálisban a Föld legtávolabbi részéből is voltak
turisták. A zsúfoltság még nem volt jellemző, mint ami nyaranta szokott lenni. Csehország
valóságos turistaparadicsom a szépséges városaival, kastélyaival.
 |
| Szűz Mária templom |
 |
| Nepomuki Szent János barokk templom |
 |
| zsinagóga |
A fotózások
során véletlenül a fényképezőgépem lencséjéhez hozzáértem és az ujjlenyomatom
miatt sok kép nem lett éles. Későn vettem észre, amire már nem volt időm
visszamenni és újra fotózni a szép helyeket.
A bányászok
védőszentjéről nevezték el a Szent Borbála katedrálisát, amely a város hatalmát
és gazdagságát szimbolizálja. A monumentális épületet 1388-ban a sedleci
ciszterci kolostorral szemben álló bányavállalkozók alapították, de az
építkezés meglehetősen vontatottan haladt és többszöri megszakítás után több
mint 500 évvel később, csak 1905-ben fejeződött be. Több tucat tornya, a
bonyolult díszítések még a kor legnevesebb mestereit is próbára tették.
Belsejében késő gótikus és reneszánsz festmények, láthatók, de a város
bányászati múltja még itt is nyilvánvaló, sok alkotás ábrázolja a bányászokat
munka közben.
Jezsuita kollégium
az egyik legjelentősebb korai barokk épület, amelynek elkészülte közel 80 évet
vett igénybe 1667-től. Az olasz építész II. és III. Ferdinánd előtt tisztelegve
tervezte F-alakúra az épületet, amelynek megjelenése elég puritán, azaz
megfelel a jezsuita elveknek. Csupán homlokzatának egy része emlékeztet a
díszes, itáliai barokk palotákra. Három tornyából az egyiket statikai okokból
kellett lebontani a XIX. században. A rend feloszlatása után laktanyának és
katonai kórháznak használták, sőt, gumiabroncsokat is tároltak benne.
A katedrálistól a panoráma gyönyörű.
 |
| Szent Jakab templom távolról |
 |
| Szent Jakab templom |
A Kőház egyedülálló
példája a késő gótikus stílusban készült nemesi házaknak. Először 1660-ban
említik ezen a néven, a ház mai megjelenése azonban sokat változott azóta. Az
eredeti épület kétemeletes volt, oromfalát 1489-ben építették hozzá. A
homlokzaton látványos szoborkompozíciók kaptak helyet, amelyek 1491. után
készültek. A ház belső elrendezése az 1839-es rekonstrukció során gyökeresen
megváltozott, az ezt megelőző állapotokat a századforduló környékén próbálták
meg helyreállítani, a homlokzaton látható középkori szobrokat másolatokra
cserélték. Ma a Kőházban múzeum működik.
Az Olasz udvar a kastély belsejében van amit II. Vencel által idetelepített itáliai bányászok után nevezték el. Ez a XIII-XIV. században épített egykori gótikus épületegyüttes eredetileg pénzverdeként működött, ma önkormányzat és múzeum található benne.
Szürkületig a nem kiemelt műemlékeket is fotóztam, amelyek bizonyítják az ezüstbányászat egykori gazdag polgárainak építészetét.
 |
| kőkút |
 |
| balra az Ezüst Múzeum |
 |
| az Ezüst Múzeum |
 |
| Orsolya kolostor |
 |
| Orsolya kolostor csonka vége |
A vonatom hazafelé 21 órakor indult átszállás nélkül Prágába. Ott két óra várakozás után léphettem fel a Budapestre tartó Metropol nemzetközi gyorsra. A cseh főpályaudvaron egy kirakott pianino alkalmat adott az arra haladó és zongorázni tudóknak, hogy a többi várakozó utast szórakoztassa.
Kutná Hora (Kuttenberg) múltja:
A város kialakulását az ezüstbányászat alapozta meg. A
külszíni ezüstércet valószínűleg már a X. században a szlavnikok fedezték fel,
akik apró ezüstérmékkel (dénárokkal) fizettek a közeli Malín településen, ami
ma Kutna Hora része. Ezen, „Malin Civitas” feliratú érméket 985-995 táján
verhették.
A város XIII. század elején rohamos fejlődésnek
indult. A huszita háborúk idejére gazdagságát Prágáéhoz tették hasonlóvá. II.
Vencel cseh király olasz bányászokat telepített a városba, és itt verték azokat
az úgynevezett prágai garasokat, amelyeket szerte Európában elismertek. Gazdag
lelőhelyei miatt a középkorban a Cseh Királyság kincstárának nevezték. Több
cseh királynak is volt a székvárosa. Luxemburgi Zsigmond 1420-ban a huszita
háborúk során innen kiindulva támadta meg sikertelenül a táboritákat. A várost
ezután Jan Žižka kegyetlen pusztítást végezve foglalta el és tartotta meg. Itt
választották meg 1471-ben a cseh trónra Jagelló Ulászlót, aki Hunyadi Mátyás
halála után II. Ulászló néven magyar királyként is uralkodott. A legnagyobb
ezüstbánya 1541-ben kimerült, és ezután I. Ferdinánd megvonta a város
privilégiumait. Néhány kisebb lelőhelyet a XVIII. századig műveltek, de ezután
a termelés csak a XIX. század elejéig teljesen szünetelt. A harmincéves háború
és a pestisjárvány mérhetetlen szenvedést hozott. Az elszegényedett város nagy
része 1770-ben leégett.
