utazások: Semriach, Thörl, Sankt Ilgen

A hazánkat ölelő hegyek közül az Alpok sokkal közelebb vannak hozzánk, mint a Kárpátok, ezért gyakrabban járunk arra. Kedd reggel 6 órakor teli tankkal indultunk a nejemmel és a fiammal Graz irányába. Az osztrák nagyvárost nyugatról az A9-es autópályán 10 km hosszú alagúton kerültük meg. Északabbra még további kettő rövidebben kell áthaladni a 169-es km-nél található Gratkorn-Nord lehajtóig. Itt kanyarodtunk a 67-es főútra, amelyen északra tartva kb. 3km-re jobbra fordultunk Semriach felé.

alagút Graznál

A Lur barlang (Lurgrotte) felső bejáratához igyekeztünk. Az erdős hegyek között a patak völgyében haladtunk egyre feljebb a forrásánál található 3300 lakosú Semriachba. Előtte kb. másfél km-re egy útleágazásnál a Kessel vízesés (Kesselfall) felé is letérhettünk volna, de az nem fért bele az egynapos kirándulásunkba. Három dolgot tartottam fotózni érdemesnek az út mentén: egy az én egykori Mercedesemhez hasonló autót, egy baleseti kegyhelyet és egy 1796-os dátumozású szép házat.

fecskefarkú Merci

baleset áldozataiért

épült 1796-ban

A városkába érve feltűnőek az élénk színű házak, amelyek egységes megnyerő külsőt adnak a főtér körül.

Semriach főtere

Nyugati pontján áll a St. Ägydius (Szent Egyed) plébániatemplom, amely már 1150-ben állhatott, de első írásos említése „csupán” 1237-ből maradt fenn. Egy korábbi román kori helyére épült. A mostani többhajós későgót stílust az 1505 – 1543 közötti átépítések során nyerte el.

a főtér és a templomdomb közötti átjáró Semriachban

St. Ägydius (Szent Egyed) templom Semriach

Falaiba római kori sírköveket falaztak. A füves terület pedig egykoron temető volt 1912-ig.

egy római házaspár sírköve a templom ajtaja felett

Semriach Stájerország legrégebben lakott helye, amit kőbalták és cserépedények bizonyítják. A római korból figyelemre méltó az 1962-ben megtalált sírhalom is. A népvándorlás idejéből csupán a szláv földrajzi nevek maradtak fenn. Vásárát először 1320-ban említik meg először, amely a középkori ólomtartalmú ezüstbányászat időszakára vezethető vissza. A kitermelés felhagyását követően pusztán mezőgazdaságból élő településsé süllyed vissza. A Mura menti kereskedelmi út forgalmának növekedésével viszont Semriach a vásárainak jelentőségét is elveszti.

A városka határában a Lur patak (Lurbach) völgyben található a Lur cseppkőbarlang (Lurgrotte). A fogadóban váltottuk meg a belépőjegyeket. A vitrinben egykoron élt barlangi medve csontjait őrzik.

barlangi medve csontjai a Lurgrottéből

Idegenvezető kíséretében kb. 70 perc alatt lehet végigmenni utcai meleg ruhában a 10 C fokos barlang felső szakaszában. A neve a „verlor” elveszett helyi dialektusából, rövidítéséből a „verlur”-ból ered, ami a sziklák alatt eltűnő patakra utal. Nagy esőzésekkor van csak látható víz a barlangban illetve előtte. Jöttünkkor száraz időszak lévén nem volt. Nyolcfős csapatunkkal 11 órakor léptünk be a bőbeszédű idegenvezetőnkkel a barlang rácsos ajtaján.

A szűkebb és tágasabb szurdok szakaszokat követően egy hatalmas 40 m magas, 80 m széles és 120 m hosszú csarnokhoz értünk. Zenei és fényhatások kíséretében váltak láthatóvá a különböző formájú és színű cseppkövek. Különleges helyszínekre vágyó ifjú pároknak is szoktak itt esküvőket tartani.

A barlang még kb. 4 km-en folytatódik, de az nem alkalmas a látogatók fogadására. A csarnok másik oldalán fordul vissza az út.

Semriachot északi irányba dombok és völgyek váltakozta tájon át hagytuk el dél körül a 64-es főút felé. Arról kanyarodtunk fel Frohleitennél a gyorsforgalmi S35 –ös útra.

Semriach távolabbról

Bruck an der Murig haladtunk rajta, majd a 116-os és a 20-as főúton értünk Thörlig. A szurdok védelmét nyújtó falak mellett itt Sankt Ilgen felé fordultunk a Bodenbauer alpesi fogadóig. Autónkkal itt leparkoltunk is 14 óra körül neki készülődtünk a hegyi túránkhoz.

Thörl fegyverzete

út Sankt Ilgen felé

BMW, ami elhozott minket Sankt Ilgen hegyeihez

Most nem a hegyek belsejében, hanem a szirtjein kívántunk Ausztria természeti szépségeiben gyönyörködni. Kellő vízzel és élelemmel vágtunk neki a jelzett ősvényen a Hochschwab felé.

próbálkozik a kis bika

Erdős, sziklás füves részek után kavicsmederben voltunk kénytelenek tovább menni, de onnan a csúcsok felé már nem tudtuk folytatni tovább, mert korábbi omlástól járhatatlanná vált az ösvény.