1.Nap: Buje, Grožnjan, Motovun, Buzet, Hum, Roč, Istarske Teplice. 2.Nap: Pazin, Vrsar, Limski kanal, Rovinj, Dvigrad, Kanfanar, Žminj, Trviž. 3. Nap: Bale, Vodnjan, Pula, Barban, Labin, Kršan, Gračišće. 4.Nap: Štanjel, Škocjan, Betinja, Trojane.
Reggel
rendet hagyva magunk után elbúcsúztunk motovuni vendéglátóinktól az idős házaspártól.
Ajándékkal kedveskedtek, amit mi is viszonoztunk.
A szlovén határon átgurulva Koper szélén elhaladva a Triest feletti hegyekben a 340 lakosú Štanjel/San Daniele del Carso lett első úti célunk.
A vasútállomása esett útba először. A fehér kőépület vadszőlővel futott falai körül se utast se vonatot nem láttunk.
Štanjel/San Daniele del Carso a mediterrán vidéki városkákhoz hasonlóan ez is teraszosan dombra épült. Alatta egy kávézóban ittuk meg reggeli feketénket. A parkolójában egy órát otthagyhattuk a Suzukit. Az első szűk városkapu boltíve alatt besétáltunk az óvárosba.
A bal oldali lépcsősor a várkastély udvarára vezet, szemben pedig vadgesztenyefák árnyékában kis téren áll a XV. század közepén, későgótikus stílusban épült Szent Dániel-templom.
A jobb oldala menti utcán a keleti városkaput, a négyzetes alaprajzú, pártázatos Kobdilji bástyát értük el. A boltív alatt átsétálva gyönyörű kilátás nyílik a városka háztetőire, a várfalra, a vidék dombjaira. Itt kezdődik a Ferrari-kert. A domb keleti oldalában fekvő, lépcsőzetes kialakítású kertet az 1920-as években a tehetős trieszti orvos, Enrico Ferrari megbízásából tervezték. A kertet felülről övező villákat is ekkor építette a családja számára.
Egy kis ösvényen az óváros
legmagasabb pontjára értünk fel, ami egy romjaiban is rossz állapotú kápolna
maradványán van. Alatta nem teljes, hanem csak félkörívben veszi körül két utca
az óváros dombját. A girbe-gurba utcácskái, az egymás mellett szorosan
sorakozó, terméskőből épült ódon, mediterrán jellegű házak némelyike lakatlan
és romos. Az egyik nyitott ócska kapuján benézve még a tehénistálló
felszerelései is megmaradtak. Északon csak park és városfal húzódik, ahonnan
padon ülve néztük a gyönyörű vidéket.
Napunk
második és egyben utolsó programjaként a barlangokban gazdag Szlovénia második
leghíresebb gigászi földalatti rendszerét néztük meg. A parányi Škocjan falu
alatt hatalmas mélységű barlangrendszer húzódik, amit az innen 55 km-re, a
Snežnik-hegységben eredő Reka-folyó alakította ki, amely itt tűnik el a föld
alá, aztán a két dolina aljában újra megjelenve, végül beömlik újból a
barlangba, és titokzatos úton már csak Trieszt közelében forrásként tör a
tengerbe, végig a felszín alatt folyva.
A parkolóban
akadt még hely. Óránként csoportokban indulnak idegenvezetővel a gyülekezési
helyről, a kasszák előtti térről. Angolul mondtak mindent, pedig a közönség
fele a németet is megértette volna. Innen a barlang bejárata felé kb. 650
méteres sétával értünk le a Globočak dolina aljára. Itt külön kihangsúlyozták a
tiltott dolgokat. Nyomatékosan kérték a fényképezés mellőzését. A barlang külső
részeit már a kőkorszak emberei is ismerték, de a földalatti szurdokot csak
1839-ben fedezték fel. A nagyközönség pedig már a XIX. század vége óta jár
csodájára a páratlan természeti látnivalónak. A bejárattól mesterséges, 130 m
hosszú folyosó vezet a föld alá. A 12 C fokos barlangrendszer hossza összesen 6
km, legnagyobb magassága a bejárat és a legmélyebben fekvő, ismert szifon
között 250 m. A földalatti szurdok több helyen tágas csarnokokká szélesedik,
amelyek közül a legnagyobb, a 308 m hosszú, átlagosan 89 m széles
Martel-csarnok, amely szédítő 146 méteres magasságú.
Először a
cseppkőalakzatokban gazdag barlangrészbe értünk. A következő állomás a 25 m
magas, 118 m széles Nagy-terem rengeteg csodás sztalagmittal. A szomszédos
Kis-terem ékkövei az orgonasípszerű cseppkövek. Ahogy egyre mélyebbre érünk,
erősödik a morajlás, majd hirtelen felbukkan a földalatti kanyon elképesztően
túlvilági látványa, a Morajló-barlang gigászi kanyonjának alján tajtékozva
robajlik a Reka-folyó.
Páratlan
élmény volt, a sziklafalba vájt úton, több tucat méterrel a mélyben rohanó
folyó felett sétálni, a lélegzetelállító függőhídon 50 méter mély szakadék
felett átkelni. A gigantikus csarnok látványa megigéző. A barlangból kifelé
vezető sétaút a Nagy Dolina hatalmas sziklakatlanjában, a kilátás a sziklafal
széléről pedig már csak hab a tortán. A fényviszonyok mindvégig mesterségesen
gyengék voltak, így esély sem volt arra, hogy titokban megörökítsek néhány
részletet a természet ezen csodáiból. A Schmidl-csarnokból bukkanunk ki a
napvilágra, a Nagy-Dolina alján.
A sziklafalba vágott úton jöttünk fel a dolinából, közben átkeltünk az alattunk a föld alá bebújó Reka folyón. Jól látszik a mélyedés túloldalán, ahogy a folyó kirobban a föld alól, a dolina szélén emelkedő, látványos ösvényünk végül a kis felvonó alsó állomásához ér. Mi gyalog folytattuk az ámulatba ejtő környezetben a sétánkat.
A Nagy-Dolina függőleges sziklafalának peremén kialakított
kilátóhelyről egészen elképesztő panoráma nyílik a dolinára, a Reka-folyóra, a
túloldali tíz lakosú templomtornyos Škocjan falura.
A 3 km-re lévő autópályára felkanyarodtunk és akár a Balatonig le sem kellett volna jönnünk. Innen 30 km-re szintén az autópálya mellett van a leghíresebb szlovén barlang a postojnai, ahol már kétszer voltam és a közelében a kihagyhatatlan predjamski kastély. Mellettük most elhaladva Ljubljanán túl egy hosszú alagút után közvetlenül lefordulva a híres fánkos helyen Troyanában álltunk meg a fenomenális finomságért. Úgy terveztük, hogy 20 órára a Balatonnál legyünk. A határ közelében hatalmas eső ért minket, de szerencsére jégverés nem, ami viszont főleg Somogyban brutális károkat okozott aznap.
Štanjel: https://kirandulastippek.hu/szloven-adria-es-karsztvidek/stanjel-a-szloven-karsztvidek-ekkove
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése