1.Nap: Buje, Grožnjan,
Motovun, Buzet, Hum, Roč, Istarske Teplice. 2.Nap: Pazin, Vrsar, Limski kanal,
Rovinj, Dvigrad, Kanfanar, Žminj, Trviž. 3. Nap: Bale,
Vodnjan, Pula, Barban, Labin, Kršan, Gračišće. 4.Nap: Štanjel, Škocjan,
Betinja, Trojane.
Második éjszakánkon még jobban esett az alvás, de mégis 6 órakor játszi könnyen felkeltünk. Aludni otthon is lehet, de mi nem azért jöttünk. Minél több látnivalót igyekeztünk megnézni.
Elsőként a tengertől kb. 6 km-re a 21 számú út mentén a sziklás fennsíkon elterülő Bale/Valle központja szélénél parkoltunk le. A festői középkori kisváros mára alig ezerlelkes faluvá zsugorodott, azonban megőrizte történelmi városmagját. Helyén már a rómaiak előtt és alatt is vár állott.
Fő nevezetessége a Soardo-Bembo
várkastély. A középkorban a Nadal család idejében még két erős toronyból állt
kölcsönös kapcsolatban a védőfalakkal. A XV. században a Soardo család közéjük
egy egyszárnyú, többemeletes gótikus-reneszánsz palotát épített. Jelenleg a
helyi olasz egyesület működik benne.
Szemben a
kövezett téren találtuk a loggiás, élénk színű, egykori városházát, ami
jelenleg községi önkormányzatként tölti be a feladatát. Oszlopai mögül az
óratornyot is sikerült lefotóznom.
A várkastély
egyben átjárója az óváros külső és belső gyűrűje, a koncentrikusan futó utcák
között. A központtól keletre van a főtér a Sarlós Boldogasszony
plébániatemplommal, amelynek hátsó fala elérte a vár alsó részét a
védőfalakkal. Építésekor a régebbi templomból megmaradt a kripta. Ennek
hasznosítására itt rendezték be a település kőtárát, ahol a régészeti
feltárások során előkerült szobrokat, díszesen faragott domborműveket és
sírkőlapokat az ókor és a késő középkor közötti időszakból láthattunk belépődíj
ellenében. A lapidáriumban őriznek egy a régi templomból származó XV. századi
reneszánsz szárnyasoltárt és egy VII. századi kőszarkofágot is, amely Bale
védőszentjének Szent Juliannának a maradványait tartalmazza.
Bosszúságunkra
kikerülhetetlenül kötélre csíptetett száradó ruhák is belelógtak a templom fényképébe.
Ahogy az a
legtöbb isztriai középkori város esetében is történt a várfalak védelmi
funkciójuk elveszítésével szükségtelenné váltak és legnagyobbrészt lebontották
őket, vagy nyomvonalán lakóházak épültek.
A régi
városmag területén a plébániatemplom közelében található a XV. században
épített kis gótikus Szentlélek-templom. A kőtömbökből épített, kőpalával fedett
templom szentélyének falán freskótöredékeket láttunk.
Innen a
következő célként a 21-es főúton haladva 10 km-re a 3500 lakosú Vodnjan/Dignano
városkát választottuk. Ez is a tengertől kb. 6 km-re Pula közelében található. A
vasúti megálló parkolójában hagytuk a Suzukimat. Nem jellemző módon a városmag
sík területen fekszik egy római településen Attinianumon. A gazdaság alapját
régen a mezőgazdaság (olajbogyó, szőlő, zöldség, dohány és gabona) és az
állattartás képezte. Dignano/Vodnjan 1411-ben részt vett az aquileiai pátriárka
és Velence közötti háborúban. A pátriárka Zsigmond magyar királlyal és a
vegliai grófokkal kötött szövetséget. A város falai súlyosan megsérültek a
magyar és horvát seregek ostromában és a város vezetői úgy határoztak, hogy nem
építik őket újjá. A XVI. században élte a város a fénykorát, ekkor az Isztria
legfejlettebb és legnépesebb városának számított. Ebben az is befolyással volt,
hogy több járványhullám is elkerülte.
Az ódon
házak közötti sikátorok összetalálkozásánál a parányi téren a város
valószínűleg legrégibb temploma a Szent Katalin templomocska rejtőzik. Négyszög
alaprajzú épület félköríves apszissal, kora román stílusjegyekkel. A korabeli források
alapján a XII. vagy a XIII. században épült. Északi falán Szent Apollónia és
Szent Katalin életéből vett jelenetet ábrázoló freskókat tártak fel.
Pár sarokkal innen a főtérre értünk ki, ahol már színes vakolattal felújított házak körében piroslik a városháza.
A velencei stílus több homlokzaton is fellelhető. Nem
különben a Szent Balázs püspök tiszteletére szentelt plébániatemplomnál is,
amely az Isztria legnagyobb szakrális épülete. Egy korábbi templom helyére 1761
és 1830 között építették. A XI. századi háromhajós kora román bazilika a XVIII.
század közepére olyan állapotba került, hogy az 1757-es egyházlátogatás után
Balbi pólai püspök megtiltotta a használatát. Különálló harangtornya iránytűként
63 méter magasan a többszintes házak cserepei fölé nyúlik.
A vasúti megállóban pihenő autónkhoz visszamentünk. Az utastér forró levegőjét kiengedtük, miközben szomjunkat oltva kortyolgattunk. Sajnos ez idő alatt nem jött egy vonat sem. Ritkán jár és vélhetően az a greffitis motorvonat pár közlekedik oda-vissza, amely egyikét előző nap Kanfanar/Canfanaro vasútállomásán fotóztuk le.
Húsz perc kocsikázással az Isztriai-félsziget délnyugati csücskére a százezer lakosú Pula/Polába értünk. A kikötőben volt bőven szabad hely az autóknak. Rajtunk kívül pár német állt le.
Az út túloldalán öreg pálmák csodálatos sora, amely a vasútállomás felé húzódik. A mályva színű épület és az előtte kiállított gőzmozdony a császári időket idézi.
Pula/Pola és Isztria 1813-ban Ausztriához került, ami a város felvirágzását eredményezte. Nagy természetes kikötője a Habsburg Birodalom fő hadikikötője és fontos hajógyártó központja lett. Pula/Pola megfakult antik ragyogású kisvárosból modern iparvárossá nőtte ki magát. A szemközti Brioni szigete a Habsburg királyi család nyaralóhelyévé vált. Az állomásról a kikötőhöz visszafordultunk és onnan pár lépésre az amfiteatrumot jártuk körbe. A 23 000 nézőt befogadó ellipszis alakú építmény hosszabbik tengelye 132 méter. Mivel részben domboldalra épült, ezért a szárazföld felőli oldala kétszintes, a tenger felőli viszont három. A római kori amfiteátrumok közül az öt legnagyobb között található. A római korban még közvetlenül a part mellett állt, de az évszázadok folyamán az öböl egy részét feltöltötték. A támpillérek hézagjának hátterében a Szent Antal templom látható.
Megkerültük az ovális építményt és az erődbe mentünk fel. Tetejéről az
egyik oldalról a történelmi központra való kilátás gyönyörű, a másik oldalról a
közeli hajógyár darui magasodnak, a
harmadik oldalról pedig a renoválás alatt álló ókori színházba pillanthattunk
le.
Az óváros további nevezetességeit kerestük a régi házak között sétálva.
A diadalív a római klasszikus művészet egyik legfontosabb műemléke. A Sergiusok családjából származó Salvius Postumus építette családja három tagjának tiszteletére. Egykor a Sergiusok szobrai álltak, mára már csak a feliratai maradtak meg. A központi íves nyílás gazdagon profilozott és túlnyomórészt növényi motívumokkal díszített. Az ív tetején egy kígyóval harcoló sas domborműve található. Az ív és a koszorú egyenes irányát két háromszög alakú felület zárja le, amelyekben a Győzelem - Viktória szimbólumok szimmetrikusan vannak ábrázolva. A frízen a „Salvia Postuma” felirat olvasható.
A diadalív alatt áthaladva a várost védő római bástyák megmaradt alapjai emelkednek ki kb. félméternyit.
Arrébb egyre magasabban maradtak meg. A kövei több kor építészetének emlékeit őrzik. Van ahol jól kivehetően épületek bontásából származó törött oszlopokat és vésett köveket is beépítettek. A római korban jellemzően nagyobb tömböket használtak.
Két körbástya
között épségben van a Herkules-kapu a legrégebbi római emlék a városban a Kr.
e. I. századból. A megkopott zárókő Hercules fejét ábrázolja, aki az ókori Pola
védőistene volt. Lucius Calpurnius Piso Caesoninus és Caius Cassius Longinus
neve szerepel, akiket a római szenátus bízott meg, hogy alapítsák meg a polai kolóniát,
amit a Kr. e. 47-44 közötti időszakra tesznek. Történelme ennél régebbi, mert a
rómaiakat megelőzően a nevéből Pola is következtethetően görögök is lakták,
akiket viszont az illírek előztek meg.
Néhány
lépésre a II. századi kettős kapu (Porta Gemina) áll, amely még megmaradt a városi
fal lerombolása után a XIX. században.
Pula
történelmi főtere a római fórum helyén van. Kialakítására a Krisztus születése
előtti évtizedekben került sor. Ekkor épült Augustus temploma is. Ez a hely
volt a vallás mellett a kereskedelmi és a közigazgatási központ is. A kora
középkorban még keresztény templomként, majd gabonatárolónak használták.
Műemléki, művészettörténeti értékének újrafelfedezésére a XVIII. században
került sor. Az épületet a második világháború során bombatalálat érte, aminek
következtében nagyrészt összedőlt. Újjáépítésére 1948-ban került sor. A
templomban az isztriai régészeti múzeum kiállítása látható. Mellette a zászlókkal kitüzdelt erkélyes városháza szépíti teret.
Félórás autózással - az ablakon beáramló akác és bodza illatával kísérve - északkelet irányában a nagyon szerény látni valókkal rendelkező kétszáz lelkes Barban/Barbana faluba öt percre betértünk. A település nevét a hagyomány szerint a római Parpanus családról kapta. Barban a középkorban erődített település volt, de mára a védőfalaknak csak kis része maradt fenn. Az egykori védelmi rendszer legjelentősebb fennmaradt elemei a négyszögletes védőtorony, a nagykapu és a kiskapu. A torony jelenleg 10 méter magas, de a középkorban még 15 méter magas volt. A múltban itt volt a börtön. Tőle nem messze áll a nagy kapu, amelyet 1718-ban építettek, a kapu felső részén az egykori birtokos Loredan család címere látható. A kiskaput 1720-ban építették.
A nagy városkapu előtt álló Remete Szent Antal tiszteletére szentelt templomát a XIV. század végén építették román stílusban. Kőlapokkal borított teteje van, a freskói XV. századiak. A boltozaton és az ablakoknál Remete Szent Antal életéből vett jelenetek láthatók. Több glagolita felirat is található benne.
Innen a
hegyek oldalábanhuszonöt perces kanyargás után a tengertől 2 km-re 320 m
magasban a 11 ezer lélekszámú Labin/Albona tűnt fel. Népességének megtartásában
a szénbányászatnak nagy szerepe volt. Mára már nem működő szénerőművének
gigászi kéménye egy völgyből nyúlik fel. Jellemző módon ez az istriai
gyöngyszem is dombra épült. Az ingyenes nagy parkoló a temetőnél majdnem egy km-re
van az óvárostól. A város körvonalait a zöldellő hegyekkel a Szent Mária
Magdolna templom külső padjáról csodáltuk, miközben a tavasz virágillatos
levegőjét szívtuk.
Labin/Albona helyén már a bronzkorban erődítmény állt. A kelták az i. e. IV. században alapították meg Alvonát. Neve magaslaton fekvő várat, vagy települést jelent. A város mai formáját a XVI. és XVIII. század között nyerte el. A főtéren áll az 1900-ban épült árkádos városháza.
Másik irányban a körbástya és rajta a bronzágyúval. A XVI századból származó városi loggia és ugyanebből a korból származó főkapu vezet. Felette a város faragott címere és a velencei uralom jelképe a szárnyas velencei oroszlán látható.
Az óváros legmagasabb pontján
magányosan áll az 1623-ban épült harangtorony. Egy VI. századi templom volt
itt, amely maradványai elzárva mellette találhatók. A szűk sikátorokban csak
korlátozottan tudtunk fotózni, így a sok szép épület mindegyikét nem tudom
bemutatni. Egyik homlokzatán ókori szobor domborodik ki.
Labintól negyedóra a 64-es út mentén Kršan/Chersano kétszáz lakosú faluba értünk, amelytől pár száz méterre délkeletre az erdő közepén találtuk meg a kísértet várát. Ajtói tárva vannak, pedig a korhadt padlózat miatt veszélyes. Elhagyatott és újból felfedezett kis városka veszi körül néhány házzal. Háromban úgy tűnik laknak, de a többi (talán még nyolc) lakatlan és némelyik romos. A városkát a XI. században alapították. Kršan/Chersano vára először 1274-ben szerepel a történelmi dokumentumokban, mint az aquileiai pátriárkák tulajdona, és a XIII. század elejétől a XVII. századig a Karscheyner család hűbérbirtokainak székhelye volt. Az olasz és horvát neve is tőlük ered. A várból fennmaradt a négyszögletes torony és a védőfalak, valamint a várban állt lakóépületek falai, belső udvarán pedig a XV. századi gótikus kapu négyszögletes kerete, továbbá az 1666-ból származó kút faragott kávája.
Május végén későn nyugszik a Nap, így aznap szállásunkra visszaindulva utolsóként még belefért a 450 lakosú Gračišće/Gallignana megnézése. Létéről nem tudtunk, csak a 64-es főúton gurulva vettük észre a városkaput. Gondoltuk valami szépet csak találunk mögötte. Nem tévedtünk.
Történelme nagyvonalakban hasonló, mint a többi istriai városé, így azt most nem említem külön. Az egykor védőfalakkal körülvett település négy részből áll, amelyek közepén kis tér található templommal. Az egykori városközpont a Szűz Mária templom, a Szent Antal kápolna és a Salamon palota körül terült el.
A Szent Vid templom melletti temetőből nagyszerű
kilátás nyílik a félsziget középső részére keleten az Učka-hegységig, északon
pedig egészen a Júliai Alpokig és a Dolomitokig.
Sötétben
értünk a szállásunkhoz. A szépen kivilágított Motovun óvárosa így is lenyűgöző volt. x
Bale: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bale_(Horv%C3%A1torsz%C3%A1g)
Vodnjan: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vodnjan
Pula: https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%B3la
Pula: https://intercity.nomago.hu/pula
Barban: https://hu.wikipedia.org/wiki/Barban
Labin: https://hu.wikipedia.org/wiki/Labin
Krsan: https://www.horvatorszaginfo.hu/hirek/krsan-a-kisertetfalu
Krsan: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kr%C5%A1an
Gračišće: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gra%C4%8Di%C5%A1%C4%87e
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése